Nyilvános hozzáférés

2008.06.30. Jogi Fórum / Antal Attila

2008. június 27-én az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és az Európai Parlament Budapesti Tájékoztatási Irodája közös rendezvényt tartott „Nyilvános hozzáférés az EU-intézmények dokumentumaihoz címmel”.

Előzmények

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete 2006 júniusában "Európai Átláthatósági Kezdeményezés" címmel konferenciát szervezett az európai jogalkotók, illetve az érintett civil szervezetek részvételével. A két évvel ezelőtti eseményen nagy hangsúlyt kapott a lobbizás és az érdekképviselet regisztrációja, most viszont az átláthatóság másik nagy területére, a dokumentumokhoz való hozzáférésre szeretne a Képviselet koncentrálni.

A 2001 decembere óta érvényben lévő 1049/2001/EK rendelet szabályozza az EU-intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférést. Az Európai Bizottság változtatásokat kezdeményezett a rendelet szövegében, melyek figyelembe veszik az elmúlt évek tapasztalatát, és például az Európai Bíróság gyakorlatát is.

José Manuel Barroso a következőket mondta ekkor:„Bizottsági megbízásom kezdetén hangsúlyoztam annak szükségességét, hogy átláthatóbbá kell tenni a munkánkat. A dokumentumokhoz való hozzáférés szabályai jól működnek. Ezek a változtatások az Európai Bíróság legújabb ítélkezési gyakorlatának alakulását igyekeznek követni, valamint javítani szándékozzák az európai polgárok hozzáférését a dokumentumokhoz.

Margot Wallström az intézményi kapcsolatokért és kommunikációs stratégiáért felelős biztoshozzátette: „Célunk a nagyobb átláthatóság, a jobb hozzáférés és a hatékonyabb tájékoztatás és megértés. A polgároknak az a joga, hogy tájékoztatva legyenek, minden demokratikus rendszer alapja. A dokumentumokhoz való hozzáférés a demokrácia nélkülözhetetlen eszköze, és mi most ezen szeretnénk javítani.

Az új, egységes szerkezetbe foglalt szövegre vonatkozó bizottsági javaslat nagyobb hangsúlyt helyez az aktív információterjesztésre, valamint összehangolja a rendeletet az Aarhusi Egyezményben rögzített, a környezeti információkhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezésekkel. Egyben tisztázza a „dokumentum” szó meghatározását is, belefoglalja például az elektronikus adatbázisok tartalmát, amikor abból kinyomtatott vagy elektronikus adatfájl nyerhető.

A javasolt szöveg a folyamatban lévő vizsgálatokhoz kapcsolódó dokumentumok védelme tekintetében is egyértelműbb. Nagyobb jogi érthetőséget biztosít, azonban nem vezet a polgárok számára hozzáférhető dokumentumok számának csökkenéséhez.

A hivatalos minőségben eljáró személyek nevéhez és feladatköréhez, a tagállamok dokumentumaihoz és az intézmények által az Európai Bíróságnak benyújtott írásbeli beadványokhoz való hozzáférés javítását is indítványozta a Bizottság. Ezek a változások az Európai Bíróság legújabb ítélkezési gyakorlatát követik.

Amikor a Bizottság 2005 novemberében elindította a nagyobb átláthatóságra irányuló kampányát („európai átláthatósági kezdeményezés”), egyben a rendelet felülvizsgálatáról is határozott.

Az Európai Átláthatósági Kezdeményezés egyik része volt a témában kiadott Zöld Könyv 2007 tavaszán, melynek nyilvános konzultációja után a Bizottság 2008. április 30-án benyújtotta javaslatát az új rendeletre.

A (COM(2008)229|http://ec.europa.eu/prelex/detail_dossier_real.cfm?CL=en&DosId=196983) számon nyilvántartott rendelet-javaslat most az együttdöntési eljárás része lett, jelenleg az Európai Parlament első olvasata előtt van. Ennek alkalmából az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és az Európai Parlament Budapesti Tájékoztatási Irodája szemináriumot rendezett.

*Vélemények és tapasztalatok

A rendezvényt György Gábor, a Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője nyitotta meg.

A vitát Hegedűs István (Magyarországi Európa Társaság) vezette.

Ezután felszólalt Marc Maes, az Európai Bizottság Főtitkárságának az átláthatóság területéért felelős főosztályvezető-helyettese. A tisztviselő elmondta, hogy már az 1990-es évek elején felmerült az információkhoz való hozzáférés. Az Unióban szinte minden tagállam (Ciprus, Málta és Luxemburg kivételével) rendelkezik az adatokhoz való ilyen típusú hozzáférést elősegítő jogszabállyal.

1993-ban fogadták el közösségi szinten az első dokumentumot e témában, melyet az Amszterdami Szerződés követett 1996-ban, a sort az említett 2001-es rendelet zárta. S amint a fentiekben leírtuk ezt követte 2006-tól a felülvizsgálat, majd a zöld könyv.

Marc Maes négy fő irányt emelt ki a módosítás kapcsán. Egyrészt a rendelet összhangba hozatalát a gyakorlati tapasztalatokkal, másrészt az aktív átláthatóság (kérés nélküli automatikus betekintés), harmadszor a környezetvédelemmel kapcsolatos adatokhoz való hozzáférés elősegítése, végül az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának adaptálása.

Az egységes dokumentum-definíció mellett fontos annak a meghatározása, hogy mihez és meddig nem szabad hozzáférést engedni (pl. a versenyjog területén).

A Bírósági judikatúra tekintetében Marc Maes fontosnak tartotta megjegyezni azt, hogy a tagállamtól származó adatok vonatkozásában azt az irányt kell követni, amelyet a Bíróság másodfokú eljárása keretében kialakított: vagyis a tagállam nem rendelkezik abszolút vétóval a hozzáférést illetően, azt csak megfelelő indokolás után lehet gyakorolni.

A Külügyminisztériumot és egyben a kormányt is dr. Orgován Eszter képviselte. Kifejtette, hogy a kormány is fontosnak tartja – különösen a mostani időkben – a polgár-közeliséget, illetve az uniós intézmények egyensúlyát. Továbbá egyértelművé kell tenni, hogy milyen anyagok számítnak belső dokumentumoknak. Kiemelte, hogy az elvi aspektus mellett a kormány elsődlegesnek tartja a gyakorlati oldalt is (vagyis a dokumentumok nemzeti nyelvekre történő lefordítását). Hozzátette, hogy a magyar fordítások gyorsasága javult, de van hová fejlődnünk.

Az Adatvédelmi Biztos Hivatalát Kerekes Zsuzsanna képviselte. Kiemelte, hogy a tervezet dokumentum-fogalma változni látszik (elektronikus dokumentumok felé való bővítés), de a tervet szövegezése egyszerűbb kellene, hogy legyen. Hiányolta továbbá, hogy a hazai szabályozással ellentétben a dokumentumú-definíció nem terjed ki minden információra. Továbbá kifejtette, hogy a tervezet nem lép előre atekintetben, hogy a három fő intézmény (Bizottság, Parlament, Tanács) dokumentumain túlra nem terjeszti ki a nyilvánosságot. A szakértő kiemelte, hogy a magyar szabályozás nem teszi lehetővé azt, hogy a közpénzekkel összefüggésben üzleti titkokra hivatkozzanak, s ezt a gyakorlatot kellene átültetni Uniós szinten is. A tagállami vétó tekintetében hivatkozott a diverzifikált tagállami szabályok összehangolásának szükségességére, szerinte ebben a kérdésben egy irányelvet lehetne alkotni a minimum-szabályokról. Kerekes Zsuzsanna végül a Külügyminisztérium tekintetében fogalmazta meg kritikáját: a hivatalos minisztériumi álláspont nem érvényesítette eléggé a biztosi hivatal véleményét, éppen ezért szükséges az „élő” együttműködés.

Földes Ádám, Társaság a Szabadságjogokért, az Adatvédelmi és Információszabadság programvezetője is kifejtette igen kritikus véleményét a tervezett revízióval kapcsolatban. Szerinte az egyetlen pozitív fejlemény az, hogy az adatokhoz immáron nem tagállami állampolgárok is hozzáférhetnek. Véleménye szerint a rendelet hatálya szűkül: csak az számít dokumentumnak, amelyet iktattak is (felhívta a figyelmet az ún. non-paper problmára). A tervezet az üzleti érdekvédelem talaján áll, de nem a jogos üzleti érdeket védi. A tagállami vétó esetében pedig parttalan a hivatkozás. Összességében tehát nem látott előrelépést a TASZ munkatársa, sőt úgy vélekedett, hogy ezek a módosítások 10 évvel vetnék vissza a magyar információ-szabadság ügyét.

  • kapcsolódó anyagok
ADATVÉDELEM
ALAPJOGOK
EURÓPAI BIZOTTSÁG
EURÓPAI PARLAMENT
EURÓPAI UNIÓ