Az Európai Közösségek Bíróságának munkaprogramja

2008.06.30. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

Az Európai Közösségek Bíróságának munkaprogramjából a 2008. július 30-tól július 10-ig tartó munkahéten.

2008. július 1., kedd

  • C-39/05 P Svédország kontra Tanács és társai, valamint C-52/05 P Turco kontra Tanács egyesített ügyek

2002 októberében Maurizio Turco a közösségi intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló rendelet alapján hozzáférést kért a Tanács bel- és igazságügyekkel foglalkozó egyik ülésének dokumentumaihoz. E dokumentumok között volt a Tanács jogi szolgálatának a menedékkérők befogadásának minimum-követelményeiről szóló irányelv tervezetéről kialakított véleménye is. A Tanács megtagadta a hozzáférést a kérdéses véleményhez azzal az indokkal, hogy annak nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné a vélemény alapján később elfogadandó jogszabályok hatékony alkalmazását. Emellett a Tanács szerint a jogalkotási eljárás átláthatóságának és nyitottságának az elve nem jelenti azt, hogy a nyilvánosságnak valamennyi dokumentumhoz hozzáférést kell biztosítani.

A Tanács hozzáférést megtagadó határozata ellen M. Turco keresetet indított az Elsőfokú Bíróság előtt, amely 2004 novemberében meghozott ítéletében elutasította azt. Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a nyilvánosság számára a kérdéses véleményhez való hozzáférés biztosítása veszélyeztethetné a Tanács jogi szolgálatának függetlenségét, és adott esetben megkérdőjelezhetné a vélemény alapján elfogadott jogszabályok közösségi joggal való összhangjának elismerését, mivel abból a Tanács jogi szolgálata tagjainak arra vonatkozó véleménykülönbségei is megismerhetők, hogy az irányelv egyes rendelkezéseinek elfogadására a Közösségnek volt-e egyáltalán hatásköre. Az Elsőfokú Bíróság azt is megállapította, hogy a jogalkotási eljárás átláthatóságának és nyitottságának követelménye önmagában nem tekinthető olyan nyomós közérdeknek, amely indokolttá tenné a szóban forgó vélemény nyilvánosságra hozatalát.

M. Turco és az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban beavatkozóként eljáró Svédország az említett ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be az Európai Bírósághoz.

Poiares Maduro főtanácsnok 2007. november 29-én megtett indítványában az Elsőfokú Bíróság ítéletének, illetve a Tanács hozzáférést megtagadó határozatának a megsemmisítését javasolta az Európai Bíróságnak.

2008. július 10., csütörtök

  • C-33/07 Jipa

G. Jipa román állampolgár 2006 szeptemberében elhagyta Romániát és Belgiumba távozott. Két hónappal később a belga hatóságok igazoltatták és megállapították, hogy jogosulatlanul tartózkodik az országban, majd a területükön jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló román-belga egyezmény alapján visszaküldték Romániába. A hatályos román jog szerint ilyen esetekben a román hatóságok kérhetik a román bíróságoktól, hogy a valamely országból kitoloncolt román állampolgárnak maximum három évig tiltsák meg a kérdéses országba való visszatérést. Az illetékes román hatóságok ennek megfelelően kérték G. Jipa szabad mozgáshoz való jogának korlátozását Belgium tekintetében. Mivel a bírósági eljárás már Románia EU-hoz való csatlakozása után indult meg, az eljáró román bíróságnak kételyei merültek fel, hogy a személyek szabad mozgásának EU-n belüli ilyen korlátozása megengedett-e, ezért több kérdést intézett ezzel kapcsolatban az Európai Bírósághoz. Ez egyébként az első, és máig egyetlen, Romániából érkezett előzetes döntéshozatali ügy az Európai Bíróság előtt.

Mazák főtanácsnok 2008. február 14-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a vonatkozó román szabályozás nincs összhangban a közösségi joggal.

  • C-54/07 Feryn

Egy ajtók értékesítésével és beszerelésével foglalkozó belga társaság nyilvános álláshirdetésekben ajtóbeszerelőket keresett. A társaság a belga esélyegyenlőségi központ szerint annak ellenére nem töltötte be az állást, hogy a munkaerőpiacon számos, állást kereső ajtóbeszerelő volt. A központ úgy véli, hogy e személyeket a társaság azért nem alkalmazta, mert marokkói származásúak. A társaság vezetője mindezt a médiának adott nyilatkozataiban el is ismerte azzal védekezve, hogy a megrendelői jelentős része nem fog tőle ajtót rendelni, ha a lakásukban az ajtóbeszerelést marokkóiak végzik. A központ ezt követően keresetet indított a belga bíróságok előtt annak megállapítása érdekében, hogy a társaság az alkalmazás terén megsértette a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés tilalmának a közösségi és belga jogon alapuló elvét, és kérte, hogy a diszkrimináló társaságot tiltsák el a további jogsértéstől. Az eljáró belga bíróság e jogvitával összefüggésben tett fel kérdéseket előzetes döntéshozatalra az Európai Bíróságnak, a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelv egyes rendelkezéseinek értelmezését kérve. Az utaló bíróság többek között arra vár választ, hogy a médiában tett diszkriminatív nyilatkozatok önmagukban elegendőek-e az alkalmazás terén fennálló közvetlen hátrányos megkülönböztetés megállapításához.

Poiares Maduro főtanácsnok 2008. március 12-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a médiában tett azon megállapítás, hogy a marokkói származású álláskeresők nem kaphatják meg a kérdéses állást, közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül

  • C-413/06 P Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala

2004. január 9‑én a Bertelsmann AG és a Sony nemzetközi médiavállalkozások olyan összefonódási tervről értesítették a Bizottságot, amelynek keretében három új – együttesen Sony BMG-nek nevezett – társaságban szándékozták egyesíteni a nemzetközi tevékenységüket (kivéve a Sony tevékenységeit Japánban) a zenei hangfelvételek terén.

2004. május 24‑én a Bizottság kifogásközlést küldött az összefonódásban részt vevő feleknek, amelyben ideiglenesen úgy határozott, hogy a bejelentett ügylet összeegyeztethetetlen a közösségi joggal, mivel – többek között – kollektív erőfölényt erősít meg a zenei hangfelvételek piacán. A felek meghallgatása után azonban a Bizottság 2004. július 18-án hozott határozatában mégis összeegyeztethetőnek ítélte az összefonódást a közösségi joggal.
2004. december 3-án az Independent Music Publishers and Labels Association (Impala), egy 2500 független zenekészítő társaságot tömörítő nemzetközi szövetség, amely részt vett a Bizottság előtti eljárásban is, a Bizottság határozatának megsemmisítését kérve keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz. Az Impala ez irányú kérelmének helyt adva az Elsőfokú Bíróság az ügyet gyorsított eljárással intézte.

2006. július 13-án meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette a Bizottságnak a Sony BMG létrehozását engedélyező határozatát. Az ítélet szerint a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon sem azt, hogy az összefonódás létrejötte előtt nem állt fenn kollektív erőfölény a hangfelvételek piacán, sem pedig azt, hogy az összefonódás nem fog ilyen kollektív erőfölénynek a létrejöttéhez vezetni.

A Bertelsmann és a Sony a jelen eljárásban az Elsőfokú Bíróság ítéletének megsemmisítését és az Impala az összefonódásuk ellen benyújtott keresetének az elutasítását kérik az Európai Bíróságtól.
Az Elsőfokú Bíróság ítéletét követően egyébként a Bizottság újból megvizsgálta a két cég összefonódási tervét és 2007. október 3-án ismételten jóváhagyta – fenntartások nélkül – a Sony BMG létrehozását. Az Impala egyébként ezt a határozatot is megtámadta az Elsőfokú Bíróság előtt (T-229/08. sz. ügy).

Juliane Kokott főtanácsnok 2007. december 13-án megtett indítványában a Bertelsmann és a Sony fellebbezésének elutasítását javasolta az Európai Bíróságnak.

  • C-205/06 Bizottság kontra Ausztria és C-249/06 Bizottság kontra Svédország

Az EK-Szerződés nemcsak az EU-n belüli, hanem az uniós tagállamok és a nem uniós államok közötti tőkemozgások és fizetési műveletek korlátozását is tiltja. A Szerződés azonban lehetővé teszi, hogy a Tanács bizonyos esetekben korlátozásokat vezessen be a nem uniós államokba irányuló vagy onnan származó tőke- és fizetési műveletek vonatkozásában.

A Szerződés előírja a tagállamok számára, hogy az EU-hoz történt csatlakozásukat megelőzően megkötött nemzetközi szerződéseiket hozzák összhangba a közösségi joggal.

A Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást Ausztriával, illetve Svédországgal szemben, mivel e két ország nem EU-tagállamokkal kötött olyan kétoldalú beruházási egyezményeket tartott hatályban az EU-hoz való csatlakozása után, amelyek értelmében kizárt, hogy adott esetben az említett két uniós tagállam korlátozza a beruházásokhoz kapcsolódó fizetési műveleteket. A Bizottság szerint mindez azzal a következménnyel jár, hogy amennyiben a Tanács adott esetben korlátozásokat vezetne be a tőke- és fizetési műveletek vonatkozásában, úgy Ausztria és Svédország e korlátozásokat csak a beruházási egyezményeiből származó nemzetközi kötelezettségeinek megsértésével tudná megvalósítani. A Bizottság álláspontja szerint ezért a két érintett tagállam nem teljesíti az EK-Szerződés által előírt azon követelményt, amely szerint az EU-tagállamok kötelesek nemzetközi szerződéseiket összhangba hozni a közösségi joggal, akár úgy is, hogy – más megoldás hiányában – felmondják azokat.

2008. július 8., kedd

  • T-99/04 AC-Treuhand kontra Bizottság

2003 decemberében a Bizottság határozatot hozott, amelyben megállapította, hogy három nagy termelő a szerves peroxidok (a műanyag- és a gumiiparban használt vegyi anyagok) európai piacán 1971 óta kartell-megállapodások alapján folytatta a tevékenységét. A Bizottság azonban – addigi gyakorlatától eltérve – nemcsak a három érintett termelőnek a kartellben betöltött szerepét vizsgálta, hanem egy olyan tanácsadócégét is, amely ugyan maga nincs jelen a szerves peroxidok piacán, de szervezési és adminisztratív szolgáltatásaival aktívan hozzájárult a kartell létrehozásához és fenntartásához. A Bizottság ennek megfelelően a határozatában a tanácsadócéget is elmarasztalta a közösségi versenyszabályok megsértése miatt, és szimbolikus, 1000 euró összegű versenybírságot szabott ki rá. A versenybírság összegét azért ilyen alacsony összegben állapította meg a Bizottság, mivel eddigi versenyhatósági gyakorlatában csak a kartellek azon szereplőinek tevékenységét vizsgálta, akik ténylegesen a kartellel érintett piacon folytatnak gazdasági tevékenységet.

A tanácsadócég a Bizottság határozata ellen keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz, azt állítva, hogy mivel nem folytat tevékenységet a kartellel érintett piacon, ezért felelősségre sem vonható az ott folyó verseny korlátozásáért.

  • T-50/03 Saint-Gobain Gyproc Belgium kontra Bizottság, T-52/03 Knauf Gips kontra Bizottság, T-53/03 BPB kontra Bizottság és T-54/03 Lafarge kontra Bizottság

2002 novemberében a Bizottság összesen 478,32 millió euró összegű versenybírságot szabott ki négy vállalkozásra, mivel azok 1992 és 1998 között a francia, a brit, a német és a Benelux gipszkarton-piacon kartelltevékenységet folytattak. Az érintett cégek keresetet indítottak az Elsőfokú Bíróság előtt a Bizottság határozata ellen, annak megsemmisítését, illetve a kiszabott bírság összegének csökkentését kérve. A Bizottság határozatának meghozatalakor az abban kiszabott bírság a Bizottság által vállalatok csoportjára valaha kiszabott második legnagyobb összegű versenybírság volt. Ma ez az összeg a hatodik legnagyobb csoportos bírság a Bizottság versenyhatósági történetében, míg a Lafarge-ra kiszabott 249,6 millió euró minden idők ötödik legnagyobb, egy vállalkozásra kiszabott bírsága.

  • T-48/05 Franchet és Byk kontra Bizottság

Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) azzal vádolta meg a felpereseket (az Európai Közösségek Statisztikai Hivatalának „Eurostat” egykori főigazgatóját, illetve igazgatóját), hogy az Eurostat pénzügyi igazgatásával kapcsolatos egyes iratok kezelésével összefüggő bűncselekményeket követtek el. A felperesek szerint vizsgálata során az OLAF több szabálytalanságot is elkövetett, melyek közül kiemelkedik az, hogy a felperesekkel szemben gyanúsítást tartalmazó iratot tájékoztatásuk nélkül továbbította a francia és a luxemburgi hatóságoknak úgy, hogy erről maguk az érintettek is csak a sajtóból értesültek. A felperesek állítása szerint az OLAF mellett maga a Bizottság is számos eljárási hibát vétett. Az Eurostat egykori vezető tisztviselői ezért arra kérik az Elsőfokú Bíróságot, hogy az OLAF és a Bizottság jogsértéseiből kifolyólag őket ért vagyoni és nem vagyoni kár miatt kötelezze a Bizottságot egymillió euró összegű kártérítés megfizetésére.

2008. július 9., szerda

  • T-301/01 Alitalia kontra Bizottság

1996-ban az Alitalia egy szerkezetátalakítási tervet fogadott el az 1996-tól 2000-ig terjedő időszakra, amelynek keretében a cég fő részvényese, az olasz állam egy 2750 milliárd líra összegű tőkeinjekció nyújtását tervezte. A Bizottság megvizsgálta az említett állami támogatási intézkedést, és azt a közös piaccal összhangban lévőnek találta, amennyiben annak végrehajtása során tíz, általa szabott feltétel teljesül. A Bizottság e döntését az Alitalia megtámadta az Elsőfokú Bíróság előtt, amely az indokolási kötelezettség elmulasztása és mérlegelési hiba miatt 2000 decemberében megsemmisítette azt. A Bizottság ezután új határozatot fogadott el a feltárt hibák orvoslására, amelyben az állami támogatást ismét feltételekkel hagyta jóvá. Az Alitalia a Bizottság e határozatát is megtámadta az Elsőfokú Bíróság előtt.

  • T-304/06 Reber kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM)

A Paul Reber GmbH & Co. KG a „Mozart” szómegjelölés közösségi védjegyként történő bejegyzését kérte az OHIM-tól cukrász- és csokoládétermékek tekintetében. Az OHIM először bejegyezte a kért védjegyet, majd egy svájci csokoládégyár kérelmére törölte azt, mivel megállapította, hogy a bejegyzésre annak ellenére került sor, hogy Németországban és Ausztriában igen elterjedt a nálunk is népszerű „Mozartkugel” (Mozartgolyó) édesség, amely nem köthető konkrét termelőhöz, hanem egy széles körben előállított édességfajta. Éppen ezért nem megengedhető, hogy a cukrász- és csokoládétermékek vonatkozásában egyetlen termelő legyen a „Mozartkugel” megnevezés domináns részének, a „Mozart” szómegjelölésnek a közösségi védjegyjogosultja. A kérelmező az OHIM e határozata ellen nyújtott be keresetet az Elsőfokú Bírósághoz.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA