Európai Bíróság - A WTO‑megállapodásoknak a Közösség szervei által történt esetleges megsértéséből eredő károk megtérítéséről

2008.09.11. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

Az Európai Közösségek Bíróságának ítélete szerint a WTO‑megállapodásoknak a közösség szervei által történt esetleges megsértéséből eredő károk megtérítése nem követelhető a Közösségtől.

A Bíróság C-120/06. P. és C-121/06. P. sz. ügyekben hozott ítélete

A WTO‑megállapodásoknak a közösség szervei által történt esetleges megsértéséből eredő károk megtérítése nem követelhető a közösségtől.

Az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Közösséget jogalkotási tevékenységének jogszerű gyakorlásáért terhelő szerződésen kívüli felelősség rendszerének létét állapította meg.

A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény célja a szerződő felek közötti vámok és a kereskedelem egyéb akadályainak csökkentése. 1993‑ban a Tanács rendeletet hozott, amely a tagállamokra nézve a banánbehozatalra vonatkozó közös szabályokat vezetett be [1]. E rendelet preferenciális rendelkezéseket tartalmazott az egyes afrikai, karibi és csendes‑óceáni országokból származó banánbehozatal javára. A WTO Vitarendezési Testülete számos WTO‑tag – köztük az Amerikai Egyesült Államok – által benyújtott panaszt követően megállapította, hogy a közösségi banánbehozatali rendszer összeegyeztethetetlen a WTO‑megállapodásokkal.

1998­‑ban a Tanács újabb, a banánbehozatali rendszert módosító rendeletet fogadott el.

Mivel álláspontja szerint e rendszer továbbra is összeegyeztethetetlen volt a WTO‑megállapodásokkal, a Vitarendezési Testület – az Egyesült Államok kérésének eleget téve – engedélyezte bizonyos közösségi termékek vonatkozásában büntetővám kivetését, 191,4 millió USD összegű éves kereskedelmi forgalom erejéig [2].

Az Európai Unióban székhellyel rendelkező hat vállalkozás arra kérte az Elsőfokú Bíróságot, hogy kötelezze a Bizottságot és a Tanácsot azon kár megtérítésére, amelyet az Egyesült Államokba irányuló kivitelt sújtó amerikai megtorló intézkedések okoztak nekik.

Az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy e keresetek alaptalanok [3]. Hangsúlyozta, hogy a WTO‑megállapodások nem szerepelnek azon normák között, amelyekre tekintettel a közösségi bíróság a közösségi intézmények eljárásának jogszerűségét felülvizsgálja, és a jelen esetben a Tanácsnak és a Bizottságnak felrótt magatartás jogellenessége nem nyert bizonyítást. A Közösségnek a szervei jogellenes magatartásának hiányában fennálló szerződésen kívüli felelősségének rendszerére vonatkozóan az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy amikor az intézmények magatartásának jogellenessége nem bizonyítható, azok a vállalkozások, amelyek az intézmények magatartásából származó terhek aránytalan részét viselik, bizonyos feltételek mellett kártérítésben részesülhetnek. Mindazonáltal, mivel a kár rendkívüli és különleges jellegére vonatkozó feltétel nem teljesült, az Elsőfokú Bíróság elutasította a felelősség megállapítása iránti kereseteket.

Az állandó akkumulátorok illetve a szemüvegtokok és kiegészítő termékek ágazatában tevékenykedő két olasz vállalkozás és amerikai leányvállalataik, a FIAMM és a FIAMM Technologies, valamint a G. Fedon & Figli SpA és a Fedon America, Inc. az Elsőfokú Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérik a Bíróságtól.

Mindenekelőtt a Bíróság megerősíti, hogy az Elsőfokú Bíróság helyesen döntött úgy, hogy a közösségi bíróság a jelen ügyben még a kártérítés megállapítása céljából sem végezheti el a közösségi intézmények magatartásának a WTO szabályokra és a Vitarendezési testület határozatára tekintettel történő jogellenességi felülvizsgálatát.

A Bíróság másfelől emlékeztet arra, hogy többek között kimondta: a Közösség gazdaságpolitikai választást is magában foglaló normatív aktusért való felelőssége csak a magánszemélyeket védő és számukra jogokat biztosító magasabb szintű jogi norma kellően súlyos megsértése esetén állapítható meg.

A Bíróság arra is rámutat, hogy jóllehet a Közösségnek az intézményei jogellenes magatartásáért fennálló felelőssége a tagállamok jogrendjében ismert azon alapelv kifejeződése, mely szerint a jogellenes magatartás kártérítési felelősséget von maga után, azonban a jogrendszerek ilyen összhangja egyáltalán nem tapasztalható a hatóság jogszerű cselekménye esetén fennálló felelősségre vonatkozóan, különösen amikor normatív jellegű aktusról van szó.

A Bíróság arra a következtetésre jut, hogy jelenleg a közösségi jogban nem létezik olyan felelősségi rendszer, amely lehetővé tenné a Közösség felelősségnek megállapítását annak normatív hatáskörébe tartozó magatartásáért olyan helyzetben, amikor e magatartásnak a WTO‑megállapodásokkal való összhangjának esetleges hiányára a közösségi bíróság előtt hivatkozni nem lehet.

Másfelől a Bíróság pontosítja, hogy a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapításához vezethet az olyan közösségi normatív aktus, amelynek alkalmazása a tulajdonhoz való jog és a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásához való jog korlátozását eredményezi, amennyiben aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást jelent e jogok lényegébe, anélkül hogy adott esetben az említett beavatkozás elkerülésére vagy helyrehozatalára alkalmas kártérítést írna elő.

Ugyanakkor valamely gazdasági szereplő nem támaszthat tulajdonjogi igényt a piac adott pillanatban általa birtokolt részére, mivel az ilyen piaci részesedés csupán a körülmények kockázatának kitett pillanatnyi gazdasági helyzetet tükrözi. Így a tulajdonhoz való jog és a valamely szakma szabad gyakorlását biztosító általános elv biztosítékai nem vezethetnek egyszerű kereskedelmi érdekek vagy lehetőségek védelméhez, amelyek esetlegessége magának a gazdasági tevékenységnek a lényegéhez tartozik. Annak a gazdasági szereplőnek, akinek a tevékenységi körébe többek között harmadik országokba történő export is tartozik, tisztában kell lennie azzal, hogy az adott helyzetben a piacon elfoglalt helyzete különböző körülmények folytán megváltozhat, valamint azzal, hogy e körülmények közé tartozik annak eshetősége, hogy valamely harmadik állam a WTO‑megállapodásokban előírt körülmények között az engedmények felfüggesztése mellett dönt.

Tekintettel arra, hogy az Elsőfokú Bíróság megtámadott ítéleteinek indokolása a közösségi jogot sérti, de azok rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, a Bíróság a fellebbezést elutasítja.


[1] A Tanács 404/93/EGK rendelete (1993. február 13.) a banánpiac közös szervezéséről (HL L 47., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 388. o.).

[2] A Közösség 2001‑ben a 404/93 rendelet módosításáról szóló, 2001. január 29‑i 216/2001/EK tanácsi rendelettel (HL L 31., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 31. kötet, 226. o.) módosította a közösségi banánbehozatali rendszert. Az Amerikai Egyesült Államok felfüggesztette a büntetővám alkalmazását. 2001. július 1‑jétől a vámok az eredeti mértékre álltak vissza.

[3] Lásd többek között a T‑69/00. sz., FIAMM és FIAMM Technologies kontra Tanács és Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletet (EBHT 2005., II‑5393. o.) és a T‑135/01. sz., Fedon & Figli és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletet és a vonatkozó 108/05. sz. sajtóközleményt.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA