A Lisszaboni Szerződés nem fog életbe lépni a 2009-es európai parlamenti választások előtt, sőt, valószínűleg még 2010. január elseje előtt sem – vélekedett Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök szerdán Brüsszelben. Egyes források szerint lassan az Európai Bizottság is feladni látszik a reményt, hogy tartani tudják az eredeti menetrendet.
„Nem hiszem, hogy a (Lisszaboni) Szerződés (2009) júniusában érvényben lesz, amikor a következő európai választásokat rendezik” – jelentette ki Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök egy, az European Policy Centre által rendezett brüsszeli konferencián. Ahhoz, hogy a dokumentum 2009 júniusában már érvényben legyen, szerinte februárra mind a 27 tagállamnak ratifikálnia kell azt. Ennek azonban a nagy európai renoméval rendelkező politikus szerint nincs reális alapja. Juncker ezzel egyidejűleg nem tartja valószínűnek azt sem, hogy a szerződés 2010 előtt hatályba lépjen.
Az Eurócsoport elnöki tisztét is ellátó Juncker az első vezető politikus, aki nyilvánosan úgy vélekedett, hogy a Lisszaboni Szerződés vélhetően nem kapja meg időben a tagállamok áldását. Az eredeti tervek szerint ugyanis a dokumentumnak 2009 januárjában kellene életbe lépnie, ám azok után, hogy júniusban rendezett népszavazásukon az írek nemet mondtak a ratifikációra, egyre többen kételkednek abban, hogy tartani lehet az eredeti menetrendet.
Brian Cowen ír miniszterelnök októberben, az uniós vezetők informális találkozóján ad majd tájékoztatást a népszavazás után kialakult helyzetről, igaz, az írek már korábban leszögezték, hogy a kormányfő várhatóan nem fog kész megoldással előrukkolni. A hivatalos uniós álláspont szerint egyébként a ratifikációt addig is folytatni kellene a többi tagállamban. Vannak olyan vélemények is, melyek szerint az íreknek még egyszer szavazniuk kellene a dokumentumról; ezzel kapcsolatban azonban Jean-Claude Juncker úgy vélekedett, hogy egy esetleges második referendumot nem szabadna a közeli jövőbeni megrendezni.
Szerinte ugyanis figyelembe véve a jelenlegi gazdasági és az általános bizalmi válságot, valamint az európai kormányok népszerűtlenségét, egy újabb népszavazás kiírása kockázatos lenne. „Ha én lennék az ír miniszterelnök, nem rendeznék referendumot a következő néhány hónapban” – tette hozzá a luxemburgi kormányfő.
Az Agence Europe szerint egyébként már az Európai Bizottság is kezdi feladni azon reményeit, melyek értelmében még a következő évi európai választások előtt hatályba lépne a dokumentum. Jól értesült forrásokra hivatkozva a brüsszeli székhelyű hírügynökség azt írja, hogy a testület nem számít arra, hogy 2009 vége vagy 2010 kezdete előtt megoldást lehet találni az intézményi patthelyzetre. Ezen forrás szerint ugyanis az íreknek időt kell adni, emellett a felelősséget is tudatosítani kell bennük. A nyomásgyakorlás ez ügyben várhatóan nem vezetne eredményre. „Nem hiszem, hogy egy második ír referendumra sor kerülhet 2009 első felében. Miért rendeznének egy népszavazást ilyen gyorsan, ha biztosak abban, hogy elveszítik azt?” – idézte névtelenséget kérő forrását az Agence Europe.
Kevesebb képviselő, kevesebb biztos
Ha a Lisszaboni Szerződés nem lép életbe 2009-ben, akkor az befolyással lesz az Európai Parlament és az Európai Bizottság jövőbeni összetételére is. Ebben az esetben ugyanis a Nizzai Szerződés rendelkezései maradnak irányadóak, melyek értelmében az EP tagjainak száma – a Lisszaboni Szerződés által javasolt – 751 helyett 732 lesz. A Bizottság tagjainak száma ugyanakkor csökkenni fog (az új Bizottság elvileg 2009 novemberében lép hivatalba): a Nizzai Szerződés szerint ugyanis ha a tagállamok száma eléri a huszonhetet, akkor a biztosok számának mindenképpen kevesebbnek kell lennie huszonhétnél. Ez a szám maximum 26 lehet, ami azt jelenti, hogy az egyik tagállamnak „be kellene áldoznia” az állandó biztosi posztot. Az Agence Europe forrása szerint azonban ez nem jelent leküzdhetetlen akadályt, hiszen az érintett országot várhatóan valamilyen úton-módon kárpótolni fogják. Vannak egyébként olyan vélekedések is, amelyek szerint annak az országnak kellene lemondania a biztosi helyről, amely az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét adja.
