Az Európai Bizottság összesen 676 011 400 eurót kitevő büntetést szabott ki az alábbi kilenc vállalatcsoportra: az ENI, az ExxonMobil, a Hansen & Rosenthal, a Tudapetrol, a MOL, a Repsol, a Sasol, a RWE és a Total, mivel e vállalkozások 1992 és 2005 között paraffinviasz-kartellben vettek részt az Európai Gazdasági Térség (EGK) területén, megsértve ezzel az EK-Szerződés 81. cikkét, amely tiltja a versenykorlátozó megállapodást és üzleti magatartást. A Shell szintén részt vett a kartellben, azonban nem róttak ki rá bírságot, mivel e vállalat tájékoztatta a Bizottságot a kartell fennállásáról. Az ExxonMobil, a Sasol, a Shell, a RWE és a Total által elkövetett jogsértés a német piacon a végfelhasználók számára értékesített nyersparaffinra is kiterjedt. A nyersparaffin a paraffinviasz-gyártás alapanyaga. A kartell összes résztvevője rögzítette az érintett termékek árait. Az ExxonMobil, a MOL, a Repsol, a Sasol, a Shell és a Total ezenfelül a paraffinviasz tekintetében felosztotta a piacokat és a vevőket is. A Sasolra kiszabott bírságot 50 %-kal növelték, mivel e vállalkozás vezette a kartellt. Az ENI-re kiszabott bírságot 60 %-kal növelték, mivel korábban már részt vett hasonló kartellekben.

Neelie Kroes versenypolitikai biztos a következőképpen nyilatkozott: „Valószínűleg nincs olyan európai háztartás vagy vállalkozás, amelyik ne vásárolt volna a „paraffin-maffia” működése által érintett termékekből, elszenvedve mindazt, ami ezzel jár a megalapozottnál magasabb áron való vásárlás, a nagyobb költségek és a gazdasági kár tekintetében. A Bizottság nem lehet elnéző az ilyen illegális kartelltevékenységgel szemben, és ez nem is áll szándékában – a vállalati vezetőknek és részvényeseknek ezt tudomásul kell venniük.”

A paraffinviaszok felhasználási területe igen sokféle termék – pl. gyertyák, zsírpapír, papírpoharak és -tányérok, sajtok viaszbevonata, vegyszerek, gumiabroncsok és autóalkatrészek – előállítására és számos iparágra – a gumiiparra, a csomagolóiparra, a ragasztóanyag-iparra és a rágógumi-iparra – kiterjed. A piac értéke megközelíti az 500 millió eurót. A nyersparaffin a paraffinviasz-gyártás szükséges alapanyaga. Finomítókban gyártják az alapolajok nyersolajból való előállításának melléktermékeként. Végfelhasználóknak is értékesítik, pl. a forgácslemez-gyártók körében.

A bizottsági vizsgálat helyszíni vizsgálatokkal kezdődött 2005 áprilisában, amelynek alapját a Shell által a 2002. évi engedékenységi közlemény értelmében benyújtott mentesség iránti kérelem adta (ld. a következő dokumentumokat: IP/02/247, MEMO/02/23).

Az egyik vállalkozás állítása szerint a Bizottság vizsgálatot elrendelő határozata mellett a Bizottsággal együttműködő nemzeti versenyhatóság ellenőreinek házkutatási engedélyt is be kellett volna mutatniuk. Ugyanakkor a ma hozott döntés egyértelművé teszi, hogy a vizsgálatot elrendelő határozat kötelező erejű egy vállalkozásra nézve; házkutatási engedélyre tehát csak abban az esetben van szükség, ha a vállalkozás megtagadja a vizsgálatnak való alávetést, és szükségessé válik a nemzeti hatóság közreműködése.

A kartell

1992-től 2005-ig a paraffinviaszok és a nyersviasz gyártói kartellt működtettek, amelyben rögzítették a paraffinviaszok árát. Az ExxonMobil, a MOL, a Repsol, a Sasol, a Shell és a Total e termék vonatkozásában a piac felosztásában is részt vett, az ExxonMobil, a Sasol, a Shell, az RWE és a Total pedig a német piacon a végfelhasználók körében értékesített nyersparaffin árát is rögzítette. A vállalkozások rendszeres találkozókat szerveztek abból a célból, hogy megvitassák az árakat, felosszák a piacokat és/vagy a vásárlókat, valamint bizalmas üzleti információkat cseréljenek.

A Shell csoporton belül a kartellt „paraffin-maffiának” nevezték, a Sasol csoportban pedig „Blauer Salon” („kék szalon”) volt a neve, a kartell első találkozóinak helyet adó németországi hotel bárjára utalva. A későbbi találkozókra különböző luxusszállodákban került sor Európa-szerte, többek között Milánóban, Bécsben, Budapesten, Párizsban, Münchenben és Strasbourgban.

Pénzbírságok

A kartell az EK-Szerződés trösztellenes szabályainak igen súlyos megsértését képezi. A pénzbírságok összegének megállapításakor a Bizottság számításba vette az érintett vállalkozások értékesítési volumenének a kartell hatóköre alá tartozó részét, összesített piaci részesedésüket, és a kartellmegállapodások földrajzi kiterjedését. A Sasolra kiszabott bírságot 50 %-kal növelték, mivel e vállalkozás vezette a kartellt. A Bizottság az ENI és a SHELL esetében 60 %-kal növelte a bírságot, mivel e vállalkozásokra korábbi bizottsági határozatok már vetettek ki kartelltevékenységét bírságot, azonban a Shell a bírságok alól teljes mentességben részesült, mivel elsőként szolgáltatott információkat a kartellről a Bizottság 2002. évi engedékenységi közleményének megfelelően.

Három csoport esetében – a Bizottság engedékenységi programjának megfelelően – a vizsgálattal való együttműködésüket szintén ellentételezték: a Sasolra, a Repsolra és az ExxonMobilra kivetett bírságot 50, 25, illetve 7 százalékkal mérsékelték.

Az ügyben megállapított bírságok összege a kifogásközlés megküldésének időpontjában hatályban lévő, bírságokról szóló 2006. évi iránymutatáson alapul (ld. a következő dokumentumokat: IP/06/857, MEMO/06/256).

Az ügyben a Bizottság a következő bírságokat és engedékenységi kedvezményeket állapította meg:

  Az engedékenységi közlemény értelmében megítélt csökkentés (%) Az engedékenységi közlemény értelmében megítélt csökkentés (EUR) Bírság[1] (EUR)
Shell, Belgium/Hollandia 100 96 000 000 0
Sasol, Dél-Afrika és Németország 50 318 200 000 318 200 000
Repsol, Spanyolország 25 6 600 000 19 800 000
ExxonMobil, USA 7 6 291 600 83 588 400
ENI, Olaszország 0 0 29 120 000
Tudapetrol, Németország 0 0 12 000 000
Hansen & Rosenthal, Németország 0 0 24 000 000
MOL, Magyarország 0 0 23 700 000
RWE, Németország 0 0 37 400 000
Total, Franciaország 0 0 128 163 000
ÖSSZESEN     676 011 400

[1] A vállalkozáson belüli jogalanyok egyetemlegesen felelősek lehetnek a kivetett bírság egészéért vagy annak egy részéért.

Kártérítés iránti kereset

Az itt ismertetett versenyellenes magatartás által érintett összes személy vagy vállalkozás a tagállami bíróságokhoz fordulhat kártérítés iránti igényével. A Bíróság ítélkezési gyakorlata és az 1/2003/EK tanácsi rendelet egyaránt megerősíti, hogy a nemzeti bíróságok elé kerülő ügyekben a bizottsági határozat kötelező erejű bizonyítéknak számít arra nézve, hogy a szóban forgó magatartás megtörtént és jogellenes volt. Még ha a Bizottság már bírságokat vetett is ki az érintett vállalkozásokra, kártérítést lehet megítélni anélkül, hogy ezeket a bizottsági pénzbírságra való tekintettel csökkentenék. A trösztellenes szabályok megsértésére épülő kártérítési keresetekről fehér könyvet adtak ki (ld. a következő dokumentumokat: IP/08/515, MEMO/08/216). További információ – többek között a fehér könyv európai polgárok számára készült összegzése – az alábbi weboldalon érhető el:

http://ec.europa.eu/…cuments.html

A Bizottság kartellek elleni fellépéséről ld. a következő dokumentumot: MEMO/08/600.