A nemzetbiztonsági törvény elfogadása óta eltelt 13 évben megváltozott a nemzetközi biztonsági helyzet: a törvény alkotásakor a belső illetve az országot fenyegető bilaterális veszélyekre koncentráltak, azóta azonban a veszélyforrások internacionalizálódtak, és ezt meg kellene jeleníteni a törvényben is – mondta Kocsis Kálmán nyugállományú vezérőrnagy, az Információs Hivatal volt főigazgatója (1990-1996) egy csütörtöki előadáson Budapesten.
A volt főigazgató a Geopolitikai Tanács Közhasznú Alapítvány konferenciáján kiemelte: a törvény előkészítésekor az országot fenyegető legfontosabb veszélyek bekerültek a törvénybe, azok, amelyekkel szemben a nemzetbiztonsági szolgálatoknak fel kell lépniük.
De ma már valamennyi titkosszolgálat a nemzetközi terrorizmus elleni fellépést határozza meg legfontosabb feladatának, ezt követi a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem, a tömeges illegális migráció elleni fellépés, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni fellépés, és csak utána jön a kémkedés elleni védekezés – magyarázta.
Emlékeztette rá: a törvény készítésekor “a multilaterális titkosszolgálati együttműködés nem volt kiforrott, vagy minket nem engedtek a közelébe”. Azóta azonban sorra jönnek létre a titkosszolgálati együttműködő szervezetek, ennek pedig tükröződnie kellene a törvényben is, például rögzíteni kellene, hogy milyen engedélyekhez kötött a nemzetközi információcsere, mik az operatív együttműködés keretei.
A jövőben várhatóan nemzetközi szabályozás születik egyes, a terrorizmussal kapcsolatos tevékenységek ellenőrzésére, példaként hozva fel az állampolgárok kiadását a kiadatási eljárást megkerülésével, a titkos börtönök ügyét, a foglyok kínzását illetve a repülési engedélyek nélküli fogolyszállítások ügyét – mondta.
Az Információs Hivatal egykori vezetője hozzátette: nemcsak megváltoztak a prioritások, de megjelentek olyan új, nem tipikusan titkosszolgálati feladatok – mint a megélhetési migráció, a gazdasági és pénzügyi biztonság, az infrastruktúrák biztonsága -, amelyekről csak a titkosszolgálatok képesek a megfelelő információkat beszerezni és elemezni, és ezt is törvénybe kéne foglalni.
A szakember szerint indokolt lenne a magánbiztonsági cégek bevonását a titkosszolgálatok munkájába, mert – mint emlékeztetett rá – az Amerikai Egyesült Államokban a nemzetbiztonsági szempontból fontos objektumok 85 százalékát magánbiztonsági cégek őrzik, és azok elsőként találkoznak a “gyanús jelekkel”, ezért rengeteg “kezdeti információ” érkezhet tőlük.
Felhívta a figyelmet arra, hogy véleménye szerint sok az öt szolgálat Magyarországon, nemcsak drága, de – mint mondta – “a széttagoltság csökkenti a munka hatékonyságát is”. Jelenleg öt titkosszolgálat van Magyarországon: a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, az Információs Hivatal, a Katonai Biztonsági Hivatal és a Katonai Felderítő Hivatal. Megjegyezte: a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat nem is tekinthető titkosszolgálatnak, inkább egy “szolgáltató szerv”, kapacitásának 60 százalékát most is a rendőrség köti le.
Kocsis Kálmán szerint a nemzetbiztonsági törvény “rendkívül gyenge pontja” a titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezése. Emlékeztetett rá: a rendszerváltozás előtt egy osztályvezető engedélyezhette a lehallgatást, ma bírói illetve egyes esetekben igazságügyi miniszteri engedélyhez van kötve.
Mint mondta, azzal, hogy az igazságügyi miniszter egyben rendvédelmi miniszter is lett, “itt egyfajta összeférhetetlenség határára jutott a dolog”, és indokoltnak tartaná a törvény megváltoztatását úgy, hogy csak bírói engedéllyel lehessen ilyen tevékenységet végezni.
A politika és szolgálatok kapcsolatáról szólva elmondta: változtatni kell a titkosszolgálati vezetők kiszolgáltatottságán, mert jelenleg a miniszterelnök tetszése szerint válthat le titkosszolgálati vezetőt, nem köteles figyelembe venni a parlamenti ellenőrző szerv, a nemzetbiztonsági bizottság véleményét.
Kocsis Kálmán szerint a bizottság véleményének kötelező ereje, a főigazgatók határozott időre történő kinevezése és a kinevezésnek a köztársasági elnök kezébe helyezése biztosíthatná azt, hogy a titkosszolgálatok vezetői “ne legyenek a politika szolgálólányai”, tudjanak nemet mondani a tisztességtelen kérésekre.
Megjegyezte: a titkosszolgálatokat érintő botrányok a politikai erők közötti csatározásokról szólnak, és a legnagyobb bajuk, hogy “erkölcsileg koptatják a szolgálatokat”.
