Lényegében eldőltnek tekinthető, hogy a Nizzai Szerződés alapján zajlik majd a jövő évi európai parlamenti választás. Az Európai Bizottság esetében még nem kizárt, hogy a Barroso-testület mandátumát esetleg meghosszabbítják 2009 végéig – de tovább aligha.

Minden jel szerint relatíve csekély szerep jut csak a jövő heti Európai Tanács (EU-csúcs – EiT) brüsszeli ülésén a Lisszaboni Szerződés kérdésének. Részint, mert ír részről azt jelezték, hogy Dublin még nincs kész a júniusi népszavazási kudarc okainak számbavételével, részint pedig, mert a nap mint nap újabb drámai fejleményeket produkáló nemzetközi pénzügyi válság témája éppen eléggé megterheli majd a napirendet – mutatnak rá brüsszeli szakértők. (A megvitatandó témák között lesz még ezen kívül egyebek között a grúziai helyzet és az EU-orosz viszony kérdése, valamint a leendő klíma- és energiapolitikai “csomag” ügye is. Ez utóbbi kapcsán különösen szorít az idő, ha az év végéig a francia EU-elnökség tető alá akarja hozni a tagországok közötti politikai egyetértést a leendő jogszabályok végső tervezetéről.).

Nicolas Sarkozy francia elnök a féléves EU-elnökség kezdetén még visszatérően hangsúlyozta: azt szeretné, ha az októberi csúcson már ismét sínre rakhatnák a Lisszaboni Szerződés Írországban kisiklott ügyét. Ebből azonban most már nyilvánvalóan nem lesz semmi. Az eredeti francia elképzelés szerint jövő héten az ír miniszterelnöktől a júniusi kudarc okairól vártak volna részletes beszámolót, ami alapján pontosan beazonosítható az írek többsége által kifogásolt témák köre, hogy aztán ezek ismeretében el lehessen kezdeni a lehetséges válaszlépések előkészítését, ütemezését is. (Párizs a nyáron még abban bízott, hogy mindezek alapján legkésőbb idén decemberig – tehát a francia elnökség végéig – akár egy jövő tavaszi második ír referendum dátumát is kitűzhetik.). Michael Martin ír külügyminiszter azonban az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának hétfői meghallgatásán értésre adta: Dublinban nem zárult még le az okok vizsgálata, ezért Brian Cowen miniszterelnök jövő heti referálása szükségszerűen csupán “félig kész” lesz még.

Martin elmondta, hogy az ír kormány a szerződés elutasítása kapcsán parlamenti bizottságot hozott létre egyfajta nemzeti vita lebonyolítására, amely csak valamikor november végén fejezi be a munkát. Így aztán részletesebb és pontosabb eredmények is – azon túlmenően, hogy az írek közel fele az eddigi felmérések szerint a Szerződés nem kellő ismerete miatt döntött a “nem” mellett – csak december elejére lesznek láthatóak. Azaz érdemi – EU-szintű – eszmecserét is a lehetséges továbblépésről csupán a decemberi EU-csúcson lehet majd folytatni.

Antonio Missiroli, a brüsszeli European Policy Center igazgatója ugyanakkor biztos abban, hogy bizonyos fokú reflektálás már a jövő heti csúcs zárónyilatkozatában is lesz. “Biztos lesznek majd utalások az ír kormányfő első beszámolójára, és valószínűleg azt is kilátásba helyezik, hogy decemberben viszont már menetrendet is rögzíteni fognak a hogyan továbbról” – mutatott rá a BruxInfónak nyilatkozva.

A francia tervekhez képesti késlekedés ugyanakkor Missiroli szerint elkerülhetetlenül kényszerpályára állítja majd bizonyos intézményi kérdések kezelését. “Újabb ír népszavazás minden jel szerint leghamarabb csak jövő ősszel lehetséges, ami azt jelenti, hogy a júniusi európai parlamenti választásokra még a Nizzai Szerződés alapján kerül majd sor. Ez az országok nagy többsége számára több parlamenti hely fájdalmas elvesztésével jár majd (Magyarország nincs közöttük, mivel a Nizzai és a Lisszaboni Szerződés egyaránt azonos számú képviselői helyet biztosít – a szerk.), illetve Madrid egyelőre elesik a spanyol EP-létszám várt növekedésétől”.

És mi lesz az Európai Bizottsággal?

Kevésbé egyértelmű az Európai Bizottság jövőjének a kérdése. Ha biztosan tudni lehetne, hogy “Lisszabon” életbe léphet jövő év október végéig, akkor nem lenne semmi változás, mivel a ratifikálásra váró új szerződés szerint a testület létszáma 2014-ig biztos nem változik, azaz valamennyi tagállam jogosult egy biztossal jelen lenni Brüsszelben. (Utána a létszám elvben lecsökken a tagok kétharmadára, de még ez sem biztos, csak ha a tagállamok egyhangú döntéssel 2014. előtt is ezt megerősítik.) Ha viszont abban lehetne biztos mindenki, hogy a Lisszaboni Szerződés “megmentésére” belátható időn belül nincs esély, akkor jövőre az ennél e ponton szigorúbb Nizzai Szerződés alapján kellene új Bizottságot választani. A jelenleg érvényes alapszerződés ugyanis azt írja elő, hogy amennyiben a taglétszám eléri a huszonhetet – ami immár fennáll -, akkor a következő Bizottságnak (tehát már 2009-ben is) ennél “kisebbnek” kell lennie. A mai helyzet a Bizottság összetétele szempontjából azért komplikált, mert jelenleg egyik opcióban sem lehet igazán biztos senki.

A dilemma láttán az elmúlt napokban számos lehetséges “forgatókönyv” napvilágot látott. Többségük azzal számol, hogy “valamikor jövőre” mégiscsak lesz újabb ír népszavazás, aminek eredményéig egyelőre hivatalban hagynák a jelenlegi – Barroso-féle – Bizottságot. Emlékezetes, hogy ez utóbbi mandátuma hivatalosan 2009. október végén jár majd le. Az alapszerződés ugyanakkor úgy fogalmaz, hogy amennyiben addigra nem állna még készen váltani képes új bizottság, akkor a régi – ügyvezető jelleggel – meghatározatlan ideig a helyén maradhat. Missiroli szerint egy ilyen opció kezdetben magának Barrosónak is tetszett volna. “Így ugyanis nyomást lehetne gyakorolni az írekre, azt mondva nekik: rátok várunk, ha siettek, még éppen a Lisszaboni Szerződés szerint alakulhat az új Bizottság, amiben automatikus az ír biztos helye is. Utóbb azonban teret nyert az a felismerés, hogy Barrosónak nem érdeke hónapokon át ‘béna kacsa’ testületet vezetni, márpedig az ‘ügyvezető’ testület hatásköre lényegesen kisebb a ‘rendes’ bizottságénál” – mutatott rá az EPC igazgatója.

Bizottsági illetékesek a BruxInfónak elmondták, hogy az “ügyvezetői” státusz érintetlenül hagyja a napi ügyek kezeléséhez szükséges jogosítványokat – így például a versenyszabályok betartatását -, de már nem elegendő az új politikai, vagy jogalkotási kezdeményezésekhez. Márpedig ennek tartós híja mellett Barroso biztos nem vállal még egy megbízatást (amire amúgy hírek szerint nagyon is szívesen készen állna, mi több, erre ma már lényegében valamennyi befolyásosabb tagállam hallgatólagos támogatását meg is szerezte). “A tartós ügyvezetés azt jelentené, hogy ‘Nizza’ sincs, de ‘Lisszabon’ sincs, ami néhány hétig megy, de hónapokon át nem lehet munkaalap” – mutatott rá egy bizottsági forrás.

Mindezek fényében Brüsszelben ma a legtöbben arra számítanak, hogy amennyiben néhány hónapon belül reális esély látszik egy jövő októberi, vagy novemberi második ír népszavazásra, akkor – de csak akkor – az év végéig (tehát mintegy két hónappal) ügyvezető jelleggel meghosszabbítják a Barroso-bizottság mandátumát. De tovább aligha – ebbe egyébként az Európai Parlament sem menne bele.

Barrosónak áll a zászló

A fentiek a teljes testületet – annak nagyságát, összetételét – érintik elsősorban, nem akadályozzák viszont azt, hogy a Bizottság következő elnökének személyéről a szokásos módon döntsenek. Formálisan az Európai Tanács a júniusi európai parlamenti választások eredménye fényében kell, hogy megnevezze jelöltjét a posztra, akit aztán az EP plenáris ülésének el is kell fogadnia. Brüsszeli bennfentesek azonban tudni vélik, hogy Barrosóval jelenleg annyira jól megy a szekér, hogy – hangsúlyozottan csupán informálisan – egyfajta “hallgatólagos egyetértés” a portugál elnök újra-jelöléséről már a decemberi csúcson megszülethet. Azonban, még ha így lesz is, “nagydobra akkor sem fogják verni – nem lesz például benne a zárónyilatkozatban -, ezzel ugyanis mérhetetlenül felingerelnék az Európai Parlamentet” – jegyezte meg egy bizottsági forrás.

Mint kiderült, folyik bizonyos előzetes töprengés azon is, mi történjen, ha végül bebizonyosodik, hogy belátható időn belül csakis a Nizzai Szerződés tekinthető mérvadónak. Itt főként az okozza a nehézséget, hogy időközben egyértelművé vált: ha korábban egyes tagállamok körében volt is hajlandóság arra, hogy lemondjanak “saját” biztosukról, ez ma szinte egyik fővárosra sem jellemző – annál inkább igaz viszont, hogy a kis tagországok kivétel nélkül ragaszkodni akarnak a biztos-állítás jogához ezután is. Szerencsére a nizzai dokumentum nem konkretizálta, mit is kell pontosan érteni azon, hogy a biztosok száma “kevesebb” kell, hogy legyen a tagállamokénál. Ez jelentheti a testület egyharmados – vagy akár ötven százalékos – csökkentését, de jelenthet csupán egyetlen fős csökkentést is. A jelek szerint sokan kacérkodnak az utóbbival: mint bizottsági források elmondták, ha “Nizza” megkerülhetetlennek bizonyul, akkor egyre többen hajlanak a “huszonhét mínusz egy fős” megoldás alkalmazására. Ennek pontos mikéntje ma még nem letisztult, de például lehetőségként merült fel, hogy a közös külpolitikáért felelős főmegbízott nemzetisége számítson a “huszonhetediknek”, aki mellett a Bizottságnak külön külpolitikai biztosa nincs, cserébe minden más portfólión a többi huszonhat ugyanúgy osztozhatna, mint eddig. De ez persze csupán egy opció a sok közül. (A pontos megoldásról az EiT kell majd, hogy végül egyhangú szavazással döntsön.)

Missiroli mindenesetre arra számít, hogy “Lisszabon ügyében” érdemibb tisztulást a decemberi csúcs hoz majd. Szerinte addigra már reális arra számítani, hogy az írek elkötelezik magukat minimum egy újabb népszavazás ténye mellett. A látható – valószínűsíthető – ütemezés fényében dönthetnek a 2009-es EP-választás pontos mikéntjéről, valamint határidőket tűzhetnek ki jövőbeli döntések meghozatalára is. Ugyancsak ekkor számít arra is, hogy az EU jövőjéről életre hivandó “reflexiós csoport” (a Gonzalez-bizottság) munkáját is újra felmelegítik. Egy biztos, véli a neves brüsszeli EU-szakértő: a többség nem szívesen hagyná e problémakör kezelését a januárban kezdődő cseh EU-elnökségre. Nem csupán azért, mert új, relatíve súlytalan tagállamról van szó, hanem azért is, mert Csehország mindmáig nem ratifikált.

Formálisan egyébként öt ország adós még azzal, hogy Rómában elhelyezze a Lisszaboni Szerződés ratifikációs okmányait: Csehország, Írország, Lengyelország, Németország és Svédország.