Kékkártya: magasan képzett munkavállalók az EU-ban

2008.11.18. Jogi Fórum / Európai Parlament Sajtószolgálat

Több szakmai tapasztalathoz kötnék a „kék kártya” kiadását a magasan képzett külföldi munkavállalók számára az EP-képviselők. Meghosszabbítanák ugyanakkor a kártya érvényességét, és a tagállamokra bíznák, hány kártyát kívánnak kiadni egy évben. A konzultációra felkért EP a szerdai plenáris ülésen vitázik a képzett külföldiek munkavállalásának megkönnyítéséről szóló jelentésről.

Az Európai Unió a magasan képzett külföldi szakemberek körében nem tartozik a legnépszerűbb célpontok közé. Az EU a képzett migránsok alig két százalékát vonzza, míg például Ausztráliát a képzett bevándorlók közel tíz, Kanadát mintegy hét, az Egyesült Államokat pedig több mint három százaléka választja. A népszerűtlenség oka a huszonhét féle különböző tagállami szabályozás, ami megnehezíti a migráns munkavállalók számára a munkavállalást és a tagállamok közötti szabad mozgást - olvasható az Ewa Klamt (néppárti, német), állampolgári jogi, bel- és igazságügyi szakbizottsági képviselő által készített jelentésben.

A szakbizottság ezért támogatja az Európai Bizottság javaslatát, amely - az egyesült államokbeli „zöldkártya” mintájára - „kékkártyát” adna a magasan képzett külföldi szakembereknek uniós munkavállalásuk megkönnyítésére. A képviselők azonban néhány kiegészítést is javasolnak.

Kékkártya csak a tapasztaltaknak

A szakbizottság szerint csak az kaphatna kékkártyát, aki már elnyert egy állást valamely tagállamban, és felsőfokú végzettséggel, vagy - az Európai Bizottság által javasolt három évvel szemben - legalább ötéves szakmai tapasztalattal rendelkezik (ebből két évet töltve vezetői pozícióban). A kékkártyára olyanok is jogosultak lennének, akik legálisan már az EU területén tartózkodnak, kivéve a menedékjogot kérőket és a szezonális munkásokat - írja a jelentés.

Mennyi fizetés járjon?

A magasan képzett migránsok számára az Európai Bizottság az adott tagállamban érvényes bruttó havi minimálbér háromszorosát írná elő minimális jövedelemként. A szakbizottsági képviselők viszont a tagállamban érvényes bruttó átlagbér legalább 1,7-szeresét biztosítanák. „Ennek pedig nem szabad alacsonyabbnak lennie annál a bérnél, amit más hasonló munkavállalók kapnak az adott pozícióban” - így a szakbizottság.

Hosszabb érvényesség

A kékkártyának a képviselők szerint nem kettő, hanem három évig kellene érvényesnek lennie, és további két évre lehetne meghosszabbítani. Ha egy munkavállaló ennél rövidebb idejű szerződést kap, akkor a szerződés idejére és további - nem az Európai Bizottság által javasolt három, hanem - hat hónapig kell, hogy jogosult legyen a kártyára - írja a jelentés. Ha pedig valaki elveszíti az állását, akkor szintén nem csupán három, hanem hat hónap alatt kellene új állást találnia ahhoz, hogy „kék kártyáját” megtarthassa - javasolják a képviselők.

Csak, ha nem találnak hazai munkavállalót

A képviselők szerint fontos, hogy a tagállamok maguk dönthessék el, évente hány kékkártyát kívánnak kibocsátani. A tagállamok így visszautasíthatnák a külföldi munkavállalót, ha egy hazai, illetve uniós állampolgár vagy egy, az unióban már törvényesen ott tartózkodó külföldi állampolgár is be tudja tölteni a pozíciót.

A képviselők szerint figyelembe kell venni azt is, hogy „az új tagállamok polgárait, akiknek a szabad mozgása a csatlakozás utáni átmeneti időszakban korlátozott, nem érheti hátrány a harmadik országokból származó, magasan képzett munkavállalókkal szemben”.

A szakbizottság szerint emellett fontos, hogy a kékkártya ne vezessen a fejlődő gazdaságokat hátrányosan érintő agyelszíváshoz.

Jelentéstevő: Ewa Klamt (EPP-ED, DE)

Jelentés: (A6- /2008) - A beutazás és a tartózkodás feltételei olyan harmadik országbeli állampogárok esetében, akik magasfokú képzettséget igénylő állást keresnek

Eljárás: konzultáció

A jelentés szövege

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
MUNKAJOG
EURÓPAI PARLAMENT
EURÓPAI UNIÓ
MIGRÁCIÓ