Írország kormányfője minden jel szerint garanciákat fog kérni az EU állam- és kormányfőinek csütörtök-pénteki csúcstalálkozóján arra, hogy az Unió a következő szerződésmódosításkor külön – jogilag kötelező hatályú – jegyzőkönyvben rögzítse majd, hogy a jövőben sem fog csorbulni Írország nemzeti hatásköre az adózással, a családjoggal és a semlegességgel kapcsolatos ügyekben, továbbá eztán is fennmaradhat Írország biztosállítási joga.

Brian Cowen ír miniszterelnök a tervek szerint ezúttal részletes helyzetértékelést tár majd kollégái elé a Lisszaboni Szerződésről tartott júniusi ír népszavazás negatív eredményének okairól, és ennek során elsősorban a fenti négy kérdéskört fogja megjelölni legjellemzőbb “ír aggodalomként”. Dublin mindezekre válaszul kíván hathatós garanciákat kérni arra, hogy e területeken a jövőben sem sérülhet a nemzeti szuverenitás.

Az íreket aggasztó témakörök voltaképpen már korábban is ismertek voltak, a dilemmát minden esetben az okozta, hogy konkrétan mit is tehet mindezek kapcsán az Európai Unió. A BruxInfo értesülései szerint az elmúlt napokban az utóbbi kapcsán is kezdett valamelyest tisztulni a kép. Úgy tudni, hogy Cowen a “dán modell” alkalmazását kéri majd. Eszerint az EU vezetői egyhangú politikai kötelezettséget vállalnának arra, hogy a soron következő szerződésmódosításkor csatolnák az említett garanciákat rögzítő jegyzőkönyvet. (1992-ben először Dániában is leszavazták az akkori Maastrichti Szerződést, amire válaszul az EU és a dán kormány egy sor kimaradási lehetőséget kínált fel Koppenhágának. Ez utóbbiakat azonban már nem a Maastrichti Szerződéshez csatolták – hiszen akkor mindenkinek újra kellett volna ratifikálnia -, ehelyett az akkori tizenegyek kötelezettséget vállaltak arra, hogy a módosítás az utóbb 1994-ben Ausztriával, Finnországgal, Norvégiával és Svédországgal aláírásra került újabb csatlakozási szerződésnek válik részévé. Egyes vélemények szerint ezúttal a leendő EU-horvát bővítési szerződés kínálhatna hasonló alkalmat az ír igények kezelésére.)

Cowen ugyanakkor a hírek szerint még akkor is el fog egyelőre zárkózni attól, hogy második “népszavazási céldátumot” jelentsen be, ha a fenti ígéretet megkapja. “Az ír kormány kezében a dátum kimondása az utolsó fegyver” – jegyezte meg ennek kapcsán az egyik tagállam diplomatája. Ha most bejelentene egy őszi időpontot, megint adna bő félévet az ellenzőknek arra, hogy minden erőforrást a lehető hathatósabban mozgósítsanak – tette hozzá.

Úgy tudni ugyanakkor, hogy a soros francia EU-elnökség továbbra sem szívesen mond le egy leendő – időpontokhoz kötött – menetrend, vagy ütemterv lefektetéséről, különösen a jövő évi európai parlamenti választásokra és az új Bizottság kiválasztására való tekintettel. A francia véleményen állítólag több más tagország is osztozik, és valószínűleg mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy nagyobb szókimondásra vegyék rá az ír miniszterelnököt. A francia elnökséghez közel álló források mindenesetre elmondták: Párizsban feltétlen szeretnék elérni, hogy az Európai Tanács egyhangú nyilatkozatban tegyen újólag hitet a Lisszaboni Szerződés mielőbbi hatályba helyezése mellett, optimális esetben azt is értésre adva, hogy e fejlemény végső határideje 2010. január 1.

Cseh sajtóértesülések eközben tudni vélik, hogy amennyiben az írek a héten megkapják a kért garanciákat, a fejlemény hasonló megfontolásokat válthat ki a ratifikációban egyedüliként ugyancsak elmaradó cseh kormányban és/vagy parlamentben is. (A tervek szerint a cseh parlament kedden rögzíti majd a leendő ratifikáció cseh menetrendjét, aminek lényege, hogy a törvényhozás két háza január második felében hagyná jóvá a Lisszaboni Szerződést.)

Továbbra is kérdéses, vajon Václav Klaus államfő kész lesz-e alá is írni a törvényt, vagy kitart amellett, hogy ezt csak egy esetleg mégis bekövetkező ír ratifikáció után hajlandó megtenni. Kiegészítő kérdés, hogy ellenkezése esetén vajon megkerülhető-e a cseh elnök részvétele a véglegesítésben? Egyes cseh alkotmányjogi szakértők szerint az EU-alapszerződés különleges dokumentum, amelyre – abban az esetben, ha a cseh parlament két háza egyaránt megszavazta a vonatkozó törvényt -, nem feltétlen vonatkozik, hogy a hatályba helyezéshez még az elnöki aláírás is elengedhetetlen. Cseh bennfentesek ugyanakkor úgy vélik, hogy a kormány aligha fogja idáig feszíteni a húrt, tekintve, hogy Klaus maga is demokratikusan választott politikus, ehelyett inkább a makacskodó elnök meggyőzését próbálják majd elérni. Összességében Mirek Topolánek kormányfő környezetében ma arra számítanak, hogy legkésőbb februárra meglesz a cseh ratifikáció is.