Az Európai Bíróság Franciaországot átalányösszeg megfizetésére kötelezte, mert nem hajtotta végre kellő gyorsasággal a Bíróság a 2004-ben, a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO) tárgyában hozott ítéletét. Az ügy körülményei miatt a Bíróság az átalányösszeg mértékét 10 millió euróban állapítja meg.

A Bíróság 2004-ben a Bizottság keresetét elbírálva megállapította [1], hogy Franciaország megsértette a közösségi jogot azáltal, hogy nem ültette át a belső jogába legkésőbb 2002. október 17-ig a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO) környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló irányelvet [2].

A francia hatóságok – azt követően, hogy a Bizottság az említett ítélet végrehajtásának az elmulasztása miatt keresetet nyújtott be a Bírósághoz – 2007. március 15-én és március 19-én elfogadták a végrehajtó nemzeti intézkedéseket, valamint ezt követően az GMO-król szóló 2008. június 25-i törvényt.

A Bizottság e jogszabályi szövegek áttanulmányozását követően a 2008. július 30‑i levelében tájékoztatta a Bíróságot, hogy álláspontja szerint e nemzeti intézkedések biztosítják az irányelv teljes mértékű átültetését, és így a Bíróság ítéletének maradéktalan végrehajtását. Ugyanebben a levélben a Bizottság ezenfelül jelezte, hogy azon kérelme, amely Franciaország kényszerítő bírság megfizetésére való kötelezésére irányult, mindezek miatt okafogyottá vált. A Bizottság azonban fenntartotta azt a kérelmét, amely Franciaország átalányösszeg megfizetésére való kötelezésére irányult. [3]

A Bíróság megállapítja, hogy a kötelezettségszegés fennállásának megítéléséhez szükséges referencia‑időpont 2006 februárjára tehető, ez ugyanis a Bizottság indokolással ellátott véleményében megállapított határidő, és vitathatatlan, hogy a határidő időpontjáig Franciaország egy rendelet elfogadásától eltekintve semmilyen intézkedést nem hozott, amely az első, 2004-es kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtását magában foglalta volna.

A Bíróság elsőként emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Szerződésben előírt eljárás [4] célja a kötelezettségszegő tagállamnak az első kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítésére való ösztönzése, és ezáltal a közösségi jog tényleges alkalmazásának biztosítása. A Szerződésben előírt pénzügyi szankcióknak – nevezetesen az átalányösszegnek és a kényszerítő bírságnak – ugyanez a céljuk. A Bíróság feladata az egyes esetekben az ügy körülményei szerint meghatározni az első kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak lehető leghamarabb történő teljesítésének biztosításához és a közösségi jog hasonló megsértése megismétlődésének a megelőzéséhez szükséges megfelelő szankciókat.

A Bíróság, miután megállapítja, hogy Franciaország 2008 júniusában biztosította az irányelv teljes mértékű átültetését, úgy véli, hogy a kényszerítő bírságra kötelezésnek nincs helye.

A Bíróság ezt követően megállapítja, hogy az átalányösszeg kiszabása nem automatikus, hanem arra a megállapított kötelezettségszegés jellemzőivel, valamint az érintett tagállam által tanúsított magatartással összefüggő tényezők alapján kell, hogy sor kerüljön. E tekintetben e releváns tényezők között szerepelnek különösen a kérdéses köz‑ és magánérdekek, valamint a kötelezettségszegés fennállásának a tartama attól az időponttól kezdődően, amikor az első ítélet azt megállapította.

A Bíróság elsőként megállapítja, hogy Franciaország ismétlődő jogsértő magatartása az GMO-k konkrét területén utalhat arra, hogy szükséges az olyan visszatartó erejű intézkedés, mint az átalányösszeg kiszabása.

Másodszor a Bíróság hangsúlyozza a kötelezettségszegés a 2004. július 15‑én hozott ítélet kihirdetése óta való fennállásának a hosszú tartamát, melyet a jelen ügyben semmi nem igazol, mivel Franciaország a közösségi jogból eredő kötelezettségei nem teljesítésének igazolása végett nem hivatkozhat kifogásként belső nehézségekre. Még annak feltétezése mellett is, hogy a Franciaország által hivatkozott, a GMO‑kultúrák egész termőterületeken való termesztése miatti erőszakos tüntetések által okozott gondok részben valóban a közösségi jogi szabályok végrehajtásából erednek, a tagállamok nem hivatkozhatnak a közösségi jogi normákból eredő kötelezettségek és határidők betartása elmulasztásának az igazolásaként a közösségi jogi aktus végrehajtásának szakaszában előállt alkalmazási nehézségekre, beleértve a magánszemélyek ellenállásához kapcsolódó problémákat is.

Harmadszor a Bíróság megállapítja a kötelezettségszegésnek a különösen a köz‑ és magánérdekekre a jelen ügyben gyakorolt kihatásai tekintetében fennálló súlyosságát, mivel az irányelv célja az, hogy közelítse egymáshoz a tagállamok törvényeit, rendeleteit és közigazgatási rendelkezéseit, ha GMO‑kat hoznak forgalomba, vagy ha GMO környezetbe történő szándékos kibocsátására kerül sor, valamint, hogy védje az emberi egészséget és a környezetet, és elősegítse az áruk szabad mozgását.

E megfontolások ezért indokolják az átalányösszeg kiszabását.
Ugyanakkor a Bíróság az átalányösszeg mértékének megállapításakor figyelembe vesz bizonyos körülményeket. E tekintetben a Bíróság úgy véli, hogy a 2007. márciusi végrehajtási rendelkezések a késedelmes jellegük ellenére biztosították az irányelv teljes mértékben következetes átültetését, hiszen a Bizottság álláspontja szerint az irányelvnek csak három rendelkezését nem ültették át megfelelő módon 2008. június 27‑ig, és nem bizonyított, hogy a francia hatóságok megszegték volna a jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettségüket.
Következésképpen a jelen ügy körülményei értékelésének megfelel, ha a Bíróság a Franciaország által megfizetendő átalányösszeget 10 millió euróban állapítja meg.


[1] A C‑419/03. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. július 15‑én hozott ítélet.

[2] A géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 106., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 77. o.), amely hatályon kívül helyezte a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló, 1990. április 23‑i 90/220/EGK tanácsi irányelvet.

[3] A Bizottság a 2005-ös közleményében foglalt számítási módszerre hivatkozva azt javasolta, hogy a Bíróság Franciaországot kötelezze napi 43 600 euró összeg megfizetésére a 2004. július 15. és 2007. március 20. között eltelt minden napra vonatkozóan, valamint a Bíróság által meghatározandó napi összeg megfizetésére a 2007. március 21. és a 2008. június 25-i törvény hatályba lépésének napja között eltelt időszak minden napjára vonatkozóan.

[4] Az EK 228. cikk (2) bekezdése.