A 2008. december 15-től 19-ig tartó munkahéten az adatvédelemmel, az egyenlő bánásmód elvével, a közbeszerzések közösségi szintű összehangolásával, a fogyasztóvédelemmel, a közösségi védjegyekkel, a más tagállamban hozott bírósági határozatok elismerésével és végrehajtásával kapcsolatos ügyek kerülnek terítékre az Európai Bíróság munkarendjében. A Szegedi Ítélőtábláról érkezett C-210/06. sz. Cartesio ügyben december 16-án lesz ítélethirdetés.
A december 15-től december 19-ig tartó munkahét
Bíróság
2008. december 16., kedd
C-210/06 Cartesio – Ítélethírdetés
[Áthelyezheti-e a székhelyét egy magyar cég az EU valamely más tagállamába?]
A magyar honosságú Cartesio Bt. változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő a cégnyilvántartást vezető Bács-Kiskun Megyei Bíróságnál, melyben annak bejegyzését kérte, hogy székhelyét Bajáról egy olaszországi városba helyezte át. A cég mindazonáltal jelezte, hogy a székhelyáthelyezés ellenére továbbra is Magyarországon bejegyzett cég kíván maradni, és mint ilyen a jövőben is a magyar társasági jog hatálya alatt szándékozik folytatni gazdasági tevékenységét. A cégbíróság megtagadta a változásbejegyzési kérelem teljesítését, és arról tájékoztatta a céget, hogy a magyar jog szerint nem lehetséges a székhely külföldre helyezése a magyar jog, mint személyes jog megtartása mellett, ahhoz pedig, hogy Olaszországban legyen a székhelye, előbb meg kell szűnnie Magyarországon, majd az olasz jog szerint – immár olasz cégként – újjá kell alakulnia. A Cartesio Bt. álláspontja szerint egy magyar cég bármikor áthelyezheti székhelyét egy másik (EU-tag)államba, és ez nem érinti honosságát, vagyis továbbra is magyar cég marad. Mindezt – álláspontja szerint – az EK-Szerződésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései (43. és 48. cikk) is megerősítik. Az ügyben fellebbviteli bíróságként eljáró Szegedi Ítélőtábla előzetes (döntéshozatali eljárásban azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy értelmezhetők-e úgy az EK-Szerződés 43. és 48. cikkei, hogy azok alapján összeegyeztethetetlen a közösségi joggal az a belső jogi szabályozás, vagy gyakorlat, amely megakadályozza azt, hogy egy magyar honosságú társaság az Európai Unió másik tagállamába helyezze át a székhelyét. A Szegedi Ítélőtábla az alapügyben felmerült problémára vonatkozó érdemi kérdésen túl további három, eljárási jellegű kérdést is feltett az Európai Bíróságnak megválaszolásra, mégpedig, hogy 1) a cégbíróság változásbejegyzési eljárásban hozott határozatával szembeni fellebbezést elbíráló másodfokú bíróság jogosult-e előzetes döntéshozatalai eljárást kezdeményezni (azaz megfelel-e az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapított „bíróság” fogalomnak); 2) Magyarországon az ítélőtáblákat vagy a Legfelsőbb Bíróságot kell-e olyan utolsó fokon eljáró bíróságnak tekinteni, amelynek, amennyiben a közösségi jog értelmezését érintő problémába ütközik, az EK-Szerződés 234. cikke értelmében kötelessége az Európai Bírósághoz fordulni; 3) a magyar bíróságok előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére való jogosultságát korlátozhatja-e olyan nemzeti szabály, amely az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen a nemzeti jog szabályai szerinti fellebbezési jogosultságot teremt, ha fellebbezés esetén a végzést a felsőbb szinten eljáró nemzeti bíróság megváltoztathatja, mellőzheti az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését és utasíthatja a végzést meghozó bíróságot a felfüggesztett nemzeti eljárás folytatására.
Poiares Maduro főtanácsnok 2008. május 22-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a tagállamok valamelyikében bejegyzett társaság áthelyezheti székhelyét egy másik tagállamba. Emellett az előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatban a főtanácsnoknak az a véleménye, hogy a nemzeti fellebbviteli bíróságok nem kötelezhetik az alacsonyabb szintű bíróságokat az előzetes döntéshozatal iránti kérelem visszavonására.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. május 22.
C-524/06 Huber – Ítélethírdetés
[Adatvédelem – Más EU-tagállamban lakó EU-polgárok személyes adatainak nyilvántartása – Állampolgárságon alapuló diszkrimináció]
Az osztrák állampolgárságú H. Huber 1996 óta Németországban él. Azért indított Németországban jogi eljárásokat a német állam ellen, mert a hatályos német jog szerint a nem német állampolgárságú, de Németországban lakó EU-polgárok személyes adatait kevésbé szigorúan védik, mint a német állampolgárok hasonló adatait. Egyrészről a német állampolgárok személyes adatainak nagy részét a helyi hatóságok tartják nyilván, míg a nem német EU-polgárok adatait a külföldiek központi nyilvántartásában tárolják, amelyhez számos hatóságnak van hozzáférése. Másrészt a nem német állampolgárokról több adatot tartanak nyilván, mint a német állampolgárokról. Mindez H. Huber szerint a közösségi jog által tiltott állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Az eljáró német bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a német szabályozás összhangban van-e a közösségi joggal.
Poiares Maduro főtanácsnok 2008. április 3-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a vitatott német adat-nyilvántartási rendszer nincs összhangban a közösségi jognak az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseivel.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. április 3.
C-73/07 Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia – Ítélethírdetés
[Adatvédelem – Közérdekű adatok nyilvánossága – Adózásra és vagyoni helyzetre vonatkozó adatok]
Finnországban a személyek jövedelemadózására és vagyoni helyzetére vonatkozó, az adóhatóság birtokában lévő adatok – mint közérdekű adatok – nyilvánosak. A Satakunnan Markkinapörssi nevű társaság minden évben mintegy 1,2 millió természetes személy adózási adatait publikálja a Veropörssi nevű magazinban, mely adatok aztán e publikáció alapján a helyi lapokban is megjelennek. A társaság – más cégek bevonásával – egy olyan szolgáltatást is bevezetett, hogy az érdeklődők mobiltelefonjuk segítségével is megszerezhetik – térítés ellenében, sms formájában – az általuk megjelölt személyek adózási adatait.
A személyes adatok védelméről szóló közösségi irányelv (95/46/EK irányelv) rendelkezései biztosítják a személyes adatok Európai Közösségen belüli védelmének magas szintjét. E magas szintű védelem sarokköve az az alapelv, amely szerint a személyes adatok feldolgozásához az érintett beleegyezése vagy törvény rendelkezése szükséges. Az irányelv azonban a személyes adatok védelméhez való jognak a szólásszabadsággal való összeegyeztetése érdekében megengedi a tagállamoknak, hogy az újságírói, irodalmi, illetve művészeti tevékenységek zavartalan folytatása biztosításának céljából az irányelv rendelkezéseitől eltérő szabályokat alkalmazzanak.
Az esetünkben felmerülő elvi kérdés az, hogy az adózási adatok említett publikálása és hozzáférhetővé tétele személyes adatok újságírási céllal történő feldolgozásának minősül-e (azaz, hogy e tevékenységek szabályozása tekintetében a tagállamok eltérhetnek-e az irányelv rendelkezéseitől), tekintettel arra, hogy a kérdéses adatok újságírói tényfeltáró munka nélkül is bárki számára hozzáférhetőek. Az ügyet Luxembourgba utaló finn bíróság arra a kérdésre is választ vár, hogy azok a személyesadat-nyilvántartások, amelyek csak már a médiában korábban nyilvánosságra hozott anyagot tartalmaznak (mint pl. esetünkben a kapott sms-ek alapjául szolgáló adatbázisok, amelyek a Veropörssi magazinban már nyilvánosságra hozott adatokat tartalmaznak) az irányelv hatálya alá tartoznak-e.
Juliane Kokott főtanácsnok 2008. május 8-án megtett indítványában úgy vélte, hogy az irányelv hatálya alá tartoznak azok a személyesadat‑nyilvántartó rendszerek is, amelyek kizárólag a médiában már nyilvánosságra hozott információkat tartalmaznak. A személyesadat‑feldolgozás a főtanácsnok szerint akkor szolgál újságírási célokat, ha közérdekű kérdésekkel kapcsolatos információk és eszmék közlésére irányul. Azt, hogy újságírási célokat szolgál‑e a jogvita tárgyát képező adóadat‑feldolgozás, és ha igen, akkor mennyiben, a kérdést előterjesztő finn bíróságnak kell megvizsgálnia az összes rendelkezésre álló objektív körülmény alapján.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. május 8.
C-127/07 Arcelor Atlantique et Lorraine és társai – Ítélethírdetés
[Az emisszió-kereskedelemről szóló irányelv hatálya – Kohászat kontra alumínium- és műanyagipar – Egyenlő bánásmód elve]
Az Arcelor Atlantique et Lorraine és egy sor más acélgyártó keresetet indított a francia államtanács előtt az emisszió-kereskedelemről szóló irányelv rendelkezéseit a francia jogba átültető francia jogszabályok megsemmisítését kérve. A cégek, egyebek mellett, azt állítják, hogy a kérdéses jogszabályok sértik az egyenlő elbánás elvét, mivel azok az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerét a kohászati létesítményekre anélkül rendelik alkalmazni, hogy azt az alumínium- és műanyagipar létesítményeire is alkalmazni kellene. Az acélgyártó cégek álláspontja szerint ez utóbbi két ipari ágazat a kohászati ágazat termékeivel versenyző termékeket állít elő, amely termelési folyamat során a kohászati tevékenység során keletkező üvegházhatású gázkibocsátáshoz hasonló mértékű gázkibocsátás megy végbe. A francia államtanács azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az emisszió-kereskedelemről szóló irányelv (amely tartalmát tekintve értelemszerűen megegyezik a megtámadott francia jogszabályokkal) az említett okból sérti-e az egyenlő elbánás elvét.
Poiares Maduro főtanácsnok 2008. május 21-én megtett indítványában úgy vélte, hogy az irányelv nem sérti az egyenlő elbánás elvét.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. május 21.
C-213/07 Michaniki – Ítélethírdetés
[Közbeszerzések – A pályázatból való kizárás a médiaiparral való összefonódás miatt – Közbeszerzések közösségi szintű összehangolása – Kizárási okok]
A görög állami vasúttársaság leányvállalata, az Erga OSE AE a görög jog értelmében a közszektorba tartozik, következésképpen nagy értékű beszerzéseinél közbeszerzési pályázatot kell kiírnia. Ennek megfelelően a cég igazgatótanácsa egy új, nagysebességű vasútvonal infrastruktúrájának megvalósítása céljából közbeszerzési pályázatot hirdetett meg 51 700 000 euró értékben. A pályázaton többek között a Michaniki társaság, illetve a később a pályázat győztesének nyilvánított K.I. Sarantopoulos AE társaság vettek részt. Mivel a görög jog értelmében közbeszerzési szerződéseket tilos odaítélni a médiaiparban közvetlenül vagy közvetve érdekelt vállalkozásoknak, az ajánlatkérő a görög médiahatósághoz fordult annak érdekében, hogy az igazolja számára, hogy a pályázaton nyertes társaság semmilyen formában sem érdekelt a médiapiacon. Miután a médiahatóság megadta a kért igazolást, a Michaniki társaság keresetet nyújtott be a görög bíróságokhoz az igazolás kiadása ellen. Az így megindult bírósági eljárásban a görög bíráknak kétségeik merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a médiaiparban érdekelt vállalkozások kizárása a közbeszerzési pályázatokból összhangban van-e az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/37/EGK irányelvvel. Ezen irányelv ugyanis egy felsorolást tartalmaz azokról a kizáró okokról, melyek fennállásakor az ajánlattevő kizárható a közbeszerzési eljárásból és e kizáró okok között nem szerepel a médiaiparral való összefonódás. A görög bíróság arra kíváncsi, hogy az irányelvben található felsorolás kimerítő jellegű-e, vagy a tagállamok más kizárási eseteket is meghatározhatnak.
Poiares Maduro főtanácsnok 2008. október 8-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a tagállamoknak joguk van más kizárási eseteket is meghatározni, de csak annyiban, amennyiben ez arányos mértékben hozzájárul a hatékony verseny kialakulásához szükséges átláthatóság és egyenlő elbánás követelménye tiszteletben tartásának biztosításához.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. október 8.
C-205/07 Gysbrechts és Santurel Inter – Ítélethirdetés
[Fogyasztóvédelem – Előlegfizetés kérésének tilalma az ügylettől való elállásra a vevő számára nyitva álló időszak alatt – Áruk szabad mozgásának korlátozása]
A Santurel Inter nevű belga cég élelmiszer-összetevők Interneten keresztüli kis- és nagykereskedelmi forgalmazásával foglalkozik. A cég ellen egy franciaországi ügyfél panasza alapján a belga gazdasági nyomozóhatóság vizsgálatot folytatott, amelynek eredményeként a cég ügyvezetője büntetőjogi felelősségét állapították meg, mivel a cég a nem belga fogyasztóktól – a belga fogyasztóvédelmi törvény ezt kifejezetten megtiltó rendelkezése ellenére – a vevő számára az ügylettől való elállásra nyitva álló határidő lejárta előtt előleg fizetését követelte meg. A cég ügyvezetője azt állítja, hogy a cég azért volt kénytelen előlegfizetést követelni, mert a belga jogszabályok nem nyújtanak a kereskedők számára védelmet azokra az esetekre, amikor a valamely külföldi fogyasztó részére megküldött áru vételára utóbb kifizetetlen marad. E védelem hiányában pedig a más tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztónak szállító belga cégek versenyhátrányba kerülnek a fogyasztó lakóhelyének tagállamában működő cégekkel szemben, amelyek a fogyasztó nem fizetése esetén könnyebben és költséghatékonyabban tudják behajtani követeléseiket. A cég álláspontja szerint tehát az említett belga fogyasztóvédelmi rendelkezések akadályozzák az áruk EU-n belüli szabad mozgását, és így ellentétesek a közösségi joggal.
Trstenjak főtanácsnok 2008. július 17-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a belga szabályozás nem ellentétes a közösségi joggal, amennyiben lehetőséget ad a cégeknek arra, hogy a fogyasztóktól megkövetelhessék hitelkártyaadataik megadását, egyúttal kötelezettséget vállalva arra, hogy az elállásra nyitva álló határidő lejárta előtt nem kerül sor a kártya megterhelésére.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. július 17.
C-531/06 Bizottság kontra Olaszország és C-171/07 Apothekerkammer des Saarlandes és társai & C-172/07 Neumann-Seiwert egyesített ügyek – Főtanácsnoki indítvány
[Gyógyszertárakban történő részesedésszerzés korlátozása – A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága, valamint a tőke szabad mozgása]
Mindhárom ügy tárgya a gyógyszertárakban való tulajdonszerzés korlátozása megengedhetőségének kérdése.
Olaszországban csak a gyógyszerész végzettséggel rendelkező magánszemélyek, illetve a kizárólag gyógyszerészekből álló vállalkozások szerezhetnek részesedést magángyógyszertárakban. Emellett a gyógyszerészeti készítmények forgalmazását végző vállalkozások nem szerezhetnek részesedést magán- és közgyógyszertárakat üzemeltető társaságokban. A Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást Olaszország ellen, mivel álláspontja szerint az említett tilalmak korlátozzák a tőkemozgás és a letelepedés szabadságát.
A Németországból érkezett másik két ügyben a saar-vidéki gyógyszerészkamara és helyi gyógyszerészek támadják a tartomány azon döntését, amelynek alapján a DocMorris nevű holland internetes gyógyszertár engedélyt kapott arra, hogy Saarbrückenben egy gyógyszertárat üzemeltessen, azzal a feltétellel, hogy a cég egy gyógyszerésze személyesen és ténylegesen is a gyógyszertár vezetője lesz. A gyógyszerészkamara és a német gyógyszerészek azt állítják, hogy a német jog alapján csak természetes személyek kaphatnak engedélyt gyógyszertár üzemeltetésére, és az engedélyjogosultnak személyesen kell vezetnie a gyógyszertárat. Álláspontjuk szerint, ha személyek egy csoportja kíván egy gyógyszertárat üzemeltetni, úgy mindegyiküknek engedélyt kell kérni erre, de a gyógyszertár ilyenkor sem üzemeltethető tőkeegyesítő társaságként, hanem kizárólag személyegyesítő társaságként. Az eljáró német bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az említett német szabályozás összhangban van-e a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságával.
Háttéranyagok (C-531/06)
Háttéranyagok (C-171/07)
Háttéranyagok (C-172/07)
2008. december 18., csütörtök
C-16/06 P Éditions Albert René kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) – Ítélethirdetés
[Közösségi védjegyek – „MOBILIX” kontra „OBELIX” – Fellebbezés az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen]
A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) a dániai székhelyű, és a távközlésben tevékenykedő Orange A/S cég számára, bizonyos távközlési áruk és szolgáltatások tekintetében jóváhagyta a „Mobilix” közösségi védjegy bejegyzését. Az Édition Albert René S.a.r.l., az „Asterix” című híres vígjáték kiadója, és a már korábban bejegyzett „Obelix” közösségi védjegy jogosultja az Elsőfokú Bíróságtól az OHIM e határozatának megsemmisítését kérte. A kiadó szerint jelentős a hasonlóság az „Obelix” és a „Mobilix” megnevezések között, elsősorban az „Asterix” vígjátéksorozat jellegzetes megkülönböztető elemének tekinthető “ix” végződés miatt. E hasonlóság a fogyasztók megtévesztéséhez vezethet. 2005. október 27-én meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság elutasította az OHIM határozata elleni keresetet. Az Édition Albert René S.a.r.l. fellebbezést nyújtott be az Európai Bírósághoz az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen.
Trstenjak főtanácsnok 2007. november 29-én megtett indítványában a fellebbezés elutasítását javasolta az Európai Bíróságnak.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2007. november 29.
C-420/07 Apostolides – Főtanácsnoki indítvány
[Más tagállamban hozott bírósági határozatok elismerése és végrehajtása – Lakóhelyükről elűzött görög ciprióták Észak-Cipruson maradt ingatlanjai]
Az 1974-es török katonai beavatkozás óta Ciprus szigetének északi része török ellenőrzés alatt áll. Az ország kettészakadásának következtében mind a görög, mind pedig a török népességcsoport egy jelentős része lakóhelyének elhagyására kényszerült. A sziget északi részén a görög ciprióták által elhagyott ingatlanok a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság állami tulajdonába kerültek. Ezen ingatlanok közül sokat az észak-ciprusi hatóságok magánszemélyeknek ruháztak át.
Az Orams brit házaspár egy magánszemély eladótól vásárolt ingatlant Észak-Cipruson, amelyre később házat építettek. M. Apostolides, akinek a családját elűzték Észak-Ciprusról, azt állítja, hogy a brit házaspár által megvásárolt ingatlan az ő tulajdona és keresetet indított a házaspár ellen a görög-ciprusi bíróságok előtt. Miután az ügyben eljárt nicosiai bíróság az ingatlan elhagyására, az ott felépített épületek lebontására és a költségek megfizetésére kötelezte a házaspárt, M. Apostolides a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet alapján az Egyesült Királyságban kérte a ciprusi bírósági határozat elismerését és végrehajtását.
A végrehatási eljárás megindítására hatáskörrel rendelkező Court of Appeal azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy a jelen esetben is köteles-e a tanácsi rendelet alapján a más tagállam bírósága által hozott határozat elismerésére. Különösen annak értékelését kéri a luxembourgi bírói testülettől, hogy van-e az ügy eldöntése szempontjából jelentősége annak, hogy a ciprusi bíróság ítéletének tárgyát képező ingatlan Ciprus olyan területén fekszik, amely felett a Ciprusi Köztársaság nem gyakorol főhatalmat, és amelyben a közösségi jog alkalmazását az ország csatlakozási szerződése alapján felfüggesztették.
A brit bíróságnak azzal kapcsolatban is kételyei vannak, hogy a ciprusi bíróság előtti eljárás megindításáról szóló okiratok kézbesítése a sziget északi részén lakó házaspár részére szabályszerűen történt-e. A nem szabályszerű idézés ugyanis akadálya lehet a más tagállambeli bírósági határozat végrehajtása elrendelésének. A házaspár ugyanis csak görög nyelvű idézést kapott, amely ugyan a Ciprusi Köztársaság egyik hivatalos nyelve, de amelyet a sziget északi részén ma már gyakorlatilag nem beszélnek. A házaspár csak nagy nehézségekkel talált Észak-Cipruson görögül tudó és a Ciprusi Köztársaság területén is eljárni jogosult ügyvédet, aki ráadásul elmulasztott érdemi védekezést kellő időben előterjeszteni a nicosiai bíróság előtt, amelynek eredményeként született meg a M. Apostolides kérelmének megfelelő ítélet.
C-343/07 Bavaria és Bavaria Italia – Főtanácsnoki indítvány
[Közösségi szinten védett földrajzi megjelölések – „Bayerisches Bier” – Az elnevezés szokásossá válása]
Egy közösségi rendelet alapján a „Bayerisches Bier” megjelölés jelenleg egy közösségi szinten védett földrajzi megjelölés, amely csak a Bajorországban előállított sörök megjelölésre használható. A jelen ügyet az Európai Bíróság elé terjesztő torinói fellebbviteli bíróság szerint azonban az említett megjelölés nem részesülhetne közösségi szintű védelemben, mivel az az elmúlt két évszázad folyamán Európában és az egész világon használatossá vált, amellyel egy történetileg Bajorországból származó eljárás (az ún. alsó erjesztésű „bajor módszer”) szerint készített söröket jelölnek, függetlenül a sör előállításának helyétől. Az olasz bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy érvényes-e a „Bayerisches Bier” megjelölésnek közösségi szintű védelmet biztosító rendelet.
Elsőfokú Bíróság
2008. december 16., kedd
T-225/06, T-255/06, T-257/06 és T-309/06 Budĕjovický Budvar kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) – Ítélethírdetés
[Közösségi védjegyek – „Bud” – Amerikai-cseh sörháború]
Az amerikai sörgyártó óriás, az Anheuser-Busch a „Bud” szó- és ábrás megjelölés közösségi védjegyként történő bejegyzését kérte az OHIM-tól számos termékfajta, köztük a sör tekintetében. A Budějovický Budvar cseh sörgyártó felszólalással élt e bejegyzési kérelem ellen, többek között arra hivatkozva, hogy a „Bud” megjelölés Ausztriában és Franciaországban már védett eredetmegjelölés. Az OHIM elutasította a felszólalást azzal az indokkal, hogy a „Bud” megjelölés nem tekinthető eredetmegjelölésnek, illetve, hogy a közösségi védjegybejegyzés megakadályozásához a Budvarnak bizonyítania kellett volna, hogy a vitatott megjelölést a kereskedelemben ténylegesen használja, amit a cseh cég nem tett meg. A Budějovický Budvar az OHIM e határozata ellen nyújtott be keresetet az Elsőfokú Bírósághoz.
Háttéranyagok
Háttéranyagok
Háttéranyagok
Háttéranyagok
2008. december 17., szerda
T-196/04 Ryanair kontra Bizottság – Ítlethírdetés
[Belgium Vallon Tartománya és a Brüsszel-Charleroi repülőtér által a Ryanairnek nyújtott állami támogatások]
A Ryanair alacsony viteldíjú járatok működtetésére szakosodott légitársaság. A Ryanairnek a Dél-Brüsszel charleroi-i repülőtéren történt telephely-létesítése alkalmával, Belgium Vallon Tartománya, a repülőtér tulajdonosa, számos, az ír cégnek kedvező támogatási intézkedést tett. A Bizottság ezen intézkedések közül a repülőtéri leszállási illeték, illetve a földi kiszolgálás tekintetében nyújtott engedményeket a közös piaccal össze nem egyeztethető állami támogatásnak minősítette. A Ryanair a Bizottság e határozatát támadja az Elsőfokú Bíróság előtt.
