Főtanácsnoki álláspont a Ciprusi bíróságok ítéleteinek végrehajtásáról

2008.12.20. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

Juliane Kokott főtanácsnok álláspontja szerint a Ciprusi Köztársaság valamely bíróságának ítéletét akkor is el kell ismerni és végre kell hajtani a többi tagállamban, ha az észak-ciprusi ingatlanra vonatkozik. Ezzel nem ellentétes, hogy a ciprusi kérdés szabályozásáig a közösségi jog alkalmazása Ciprusnak azon részein, amelyen a Ciprusi Köztársaság kormánya nem gyakorol tényleges hatalmat, fel van függesztve.

A főtanácsnok indítványa a C-420/07. sz. ügyben - Apostolides kontra Orams:

A indítvány hátterében Ciprusnak a török csapatok 1974-es beavatkozása következtében való megosztottsága áll. A Ciprusi Köztársaság, amely 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, ténylegesen csak a déli országrészben gyakorol hatalmat, míg az északi országrészben létrejött az Észak-Ciprusi Török Köztársaság, amelyet azonban a nemzetközi közösség Törökország kivételével nemzetközi jogilag nem ismer el. Mivel a Ciprusi Köztársaság az ország északi részében nem gyakorol főhatalmat, a közösségi jog alkalmazását ott a csatlakozási okmányhoz csatolt jegyzőkönyvvel felfüggesztették.

Ez a jegyzőkönyv azonban a főtanácsnok álláspontja szerint nem zárja ki a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló EK rendeletnek [1] az angol bíróság előtt folyamatban lévő olyan ügyben történő alkalmazását, amelynek észak-ciprusi vonatkozása van.

Az angol Court of Appeal (fellebbviteli bíróság) előtt, amely a Bírósághoz előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő, M. Apostolides dél ciprusi állampolgár és az angol Orams házaspár pere van folyamatban az Eparchiako Dikastirio Lefkosias (nikosiai körzeti bíróság) ítéletének elismerése és végrehajtása iránt. Ez a bíróság Ciprus déli részében az Orams házaspárt egy észak-ciprusi ingatlan kiürítésére és különböző összegek megfizetésére kötelezte. Az Orams házaspár az ingatlant harmadik személytől vásárolta és nyaralót épített rá. A ciprusi bíróság megállapításai szerint azonban ténylegesen M. Apostolides az ingatlan jogszerinti tulajdonosa, akinek a családja az ország felosztása következtében az északi részen lévő otthona elhagyására kényszerült.

Kokott főtanácsnok utal arra, hogy a közösségi jog a Ciprusi Köztársaság északi részén való alkalmazása felfüggesztésének célja a Ciprusi Köztársaság EU-hoz történő csatlakozásának lehetővé tétele volt, miután az újraegyesítésről szóló tárgyalások sikertelenül zárultak. Ezzel azt kívánták elkerülni, hogy a Ciprusi Köztársaság, mint tagállam szembe kerüljön a közösségi joggal amiatt, hogy annak alkalmazását nem tudja az állam teljes területén biztosítani. Az Eparchiako Dikastirio Lefkosias döntésének az Egyesült Királyságban való elismerése és végrehajtása azonban egyáltalán nem Észak-Cipruson követeli meg az EK rendelet alkalmazását. Ellenkezőleg: az Egyesült Királyság bíróságainak kell eljárniuk.

Ennek a döntésnek az Egyesült Királyságban történő végrehajtását az sem zárja ki, hogy az érvényesített igények összefüggenek Észak-Ciprus katonai megszállásával. Ugyanis az M. Apostolides és az Orams házaspár közötti jogvita polgári jogi természetű, és a rendelet hatálya alá esik. A rendelet hatálya alól csak az állami hatóságokkal szembeni megtérítési igények vannak kivéve, amiről a jelen ügyben nincs szó.

Kokott főtanácsnok ezen túlmenően azon az állásponton van, hogy az Eparchiako Dikastirio Lefkosias ingatlanjogvitára vonatkozó hatásköre független attól, hogy a Ciprusi Köztársaság Észak-Cipruson nem gyakorol tényleges hatalmat. A főtanácsnok álláspontja szerint a többi tagállam bíróságait az a tény sem mentesíti a határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó kötelezettségük alól, hogy a határozat Észak-Cipruson jelenleg ténylegesen nem hajtható végre. E kötelezettségnek az Észak-Cipruson való tényleges végrehajthatóság önmagában nem feltétele.

Végül Kokott főtanácsnok megvizsgálja még azt a kérdést, hogy megtagadható-e a mulasztás miatt marasztaló ítélet végrehajtása egy másik tagállamban az eredeti kereset kézbesítésének szabálytalanságaira figyelemmel. Az Orams házaspár ugyanis különböző nehézségek miatt nem tudott a védekezési készsége bizonyításaképpen határidőben fellépni az Eparchiako Dikastirio Lefkosias előtt, aminek következtében velük szemben marasztaló ítélet született. Mindazonáltal később jogorvoslattal élhettek a döntéssel szemben. Ezért a főtanácsnok arra az eredményre jut, hogy a végrehajtás abban az esetben semmiképpen nem tagadható meg, ha az alperes jogorvoslata alapján fair eljárásban a marasztaló ítélet átfogó felülbírálatára került sor.

A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Közösségek Bíróságának bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.


[1] A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001., L 12., 1. o. ; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.).

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA