Nem jelent automatikus belépést egy tagállam valamely szabályozott foglalkozási ágának munkavállalói közé az, ha az adott tagállam elfogadja egy másik országnak az adott szakterületen kiállított valamilyen oklevelét – határozott január 29-én közzétett ítéletében az Európai Bíróság.
Az Európai Unió területén megvalósul a képesítések kölcsönös elismerése. Ez azt jelenti, hogy általános elvként érvényes: ha valakinek egy szabályozott foglalkozás végzéséhez szükséges végzettsége van, akkor más tagállamban is végezheti ezt a foglalkozást. A legalább hároméves felsőfokú szakoktatást és szakképzést lezáró oklevelek és bizonyítványok elismerésének általános rendszeréről szóló 89/48/EGK tanácsi irányelv ugyanis kimondja, hogy – bizonyos feltételek teljesítése esetén – ha egy szabályozott szakma megkezdését vagy gyakorlását a fogadó ország törvényei valamilyen oklevél megszerzésétől teszik függővé, akkor az illetékes hatóság a hiányos képesítésre való hivatkozással nem tagadhatja meg egy tagállam állampolgárától az adott foglalkozásnak a saját állampolgárával azonos feltételek szerinti megkezdésének vagy gyakorlásának jogát. Feltéve persze, hogy a kérelmező olyan oklevéllel rendelkezik, amely más tagállamban ahhoz szükséges, hogy annak területén az illető a foglalkozást megkezdhesse vagy gyakorolhassa, és ezt az oklevelet az egyik tagállamban megszerezte.
Olasz- és Spanyolországban a mérnöki szakma egyaránt szabályozott szakmának számít, vagyis gyakorlása szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettséghez van kötve. További feltétel mindkét országban, hogy a mérnök be legyen jegyezve az illetékes szakmai kamara névjegyzékébe. Olaszországban ezen felül egy állami vizsgát is le kell tennie a jelentkezőnek, ha meg akarja szerezni a szakma gyakorlásához szükséges jogosítványt. Ilyen állami vizsgára Spanyolországban nincs szükség.
Egy olasz bíróság 2006-ban egy olyan ügyben fordult az Európai Bírósághoz, amely a két rendszer közti fenti különbség miatt keletkezett.
