Postabank-ügy - Helybenhagyta a másodfokú ítéletet az LB

2009.02.11. MTI

Jogerősen pénzbüntetésre ítélte Princz Gábort, a Postabank egykori elnök-vezérigazgatóját és három vádlott-társát hanyag kezelés miatt szerdán a Legfelsőbb Bíróság.

A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a Fővárosi Ítélőtábla egy évvel ezelőtti másodfokú döntését, így harmadfokon jogerőre emelkedett Princz Gábor vonatkozásában a 3,6 millió forintos, három másik egykori bankvezető esetében pedig a 1,5 milliós pénzbüntetés.

Az eljárás adatai szerint a Postabanknál a vádbeli, 1995-97 közötti időszakban több tízmilliárdos vagyonvesztés következett be.

A Legfőbb Ügyészség képviselője a Legfelsőbb Bíróság előtt a korábbi tárgyaláson hűtlen kezelés, azaz szándékos bűncselekmény megállapítását és felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta. A vádlottak és védőik az eljárás során mindvégig ártatlanságukat hangoztatták és felmentést kértek.

A Legfelsőbb Bíróság szerdán a gondatlan bűncselekményt megvalósító hanyag kezelés megállapítása és a pénzbüntetés kiszabása mellett döntött.

A Legfelsőbb Bíróság szóbeli indoklása szerint a bank kamatpolitikája nem volt ésszerűtlen, kötelességszegő és nem okozott vagyoni hátrányt. Ám a kölcsöntőke hitelből történő jegyzése, a rossz követelésállomány felhalmozódása, illetve a kockázatelemzés elmaradása és ennek okán bekövetkező vagyonvesztés részben a bankvezetők gondatlan, kötelességszegő magatartásának tudható be.

A vagyonvesztéshez azonban jelentősen hozzájárult az 1997-es bankpánik, amikor a lakosság tömegesen vonta ki betéteit a pénzintézetből.

A Legfelsőbb Bíróság szerint a Postabankról elmondható, hogy 1995-ben alultőkésített volt, részben mert kimaradt a bankkonszolidációból, részben mert a részvényesek a nyereséget inkább osztalékfizetésre, semmint tőkeemelésre fordították. Továbbá a banknál ekkoriban jelentősen felhalmozódott a rossz, kockázatos követelésállomány.

A vádlottak ekkor az egyensúlytalanságot látszatintézkedésekkel igyekezték orvosolni, így például minimalizálták a céltartalékot, továbbá nagyarányú forrásbevonást hajtottak végre.

A kötelességszegő banki üzletpolitika meghatározó döntéseiben, illetve mulasztásaiban részt vettek a vádlottak és ez megindította azt a folyamatot, amely "szükségszerűen magába rejtette a vagyonvesztés reális lehetőségét" - fejtette ki szóbeli indoklásában a Legfelsőbb Bíróság tanácsvezető bírája.

A vádlottak nem szándékos, hanem gondatlan magatartását a Legfelsőbb Bíróság úgy jellemezte, hogy "könnyelműen bíztak" a vagyoni hátrány elmaradásában.

A büntetéskiszabás körében a Legfelsőbb Bíróság kifejtette: nyomatékos enyhítő körülmény az igen jelentős, a vádlottaknak fel nem róható időmúlás, hiszen a vádbeli cselekmények 12-14 éve történtek és a vádlottak már egy évtizede büntetőeljárás hatálya alatt állnak, továbbá ennek hatásaként "elvesztették üzleti jó hírüket".

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG