Az Európai Bíróság munkaprogramja - Magyar ügyek terítéken

2009.03. 4. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

Az ÁFA-arányosítással, joghatósági kérdésekkel és a közbeszerzési eljárással kapcsolatos magyar vonatkozású ügyek is terítékre kerülnek az Európai Bíróság munkaprogramjában.

A március 2-től március 6-ig tartó munkahét

Bíróság

2009. március 3., kedd

C-205/06 Bizottság kontra Ausztria és C-249/06 Bizottság kontra Svédország - Ítélethirdetés

[Nem EU-tagállamokkal kötött beruházási egyezmények – Tőke- és fizetési műveletekre vonatkozó korlátozások tilalma – A nemzetközi és a közösségi jog összeütközése]

Az EK-Szerződés nemcsak az EU-n belüli, hanem az uniós tagállamok és a nem uniós államok közötti tőkemozgások és fizetési műveletek korlátozását is tiltja. A Szerződés azonban lehetővé teszi, hogy a Tanács bizonyos esetekben korlátozásokat vezessen be a nem uniós államokba irányuló vagy onnan származó tőke- és fizetési műveletek vonatkozásában.

A Szerződés előírja a tagállamok számára, hogy az EU-hoz történt csatlakozásukat megelőzően megkötött nemzetközi szerződéseiket hozzák összhangba a közösségi joggal.

A Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást Ausztriával, illetve Svédországgal szemben, mivel e két ország nem EU-tagállamokkal kötött olyan kétoldalú beruházási egyezményeket tartott hatályban az EU-hoz való csatlakozása után, amelyek értelmében kizárt, hogy adott esetben az említett két uniós tagállam korlátozza a beruházásokhoz kapcsolódó fizetési műveleteket. A Bizottság szerint mindez azzal a következménnyel jár, hogy amennyiben a Tanács adott esetben korlátozásokat vezetne be a tőke- és fizetési műveletek vonatkozásában, úgy Ausztria és Svédország e korlátozásokat csak a beruházási egyezményeiből származó nemzetközi kötelezettségeinek megsértésével tudná megvalósítani. A Bizottság álláspontja szerint ezért a két érintett tagállam nem teljesíti az EK-Szerződés által előírt azon követelményt, amely szerint az EU-tagállamok kötelesek nemzetközi szerződéseiket összhangba hozni a közösségi joggal, akár úgy is, hogy – más megoldás hiányában – felmondják azokat.

Poiares Maduro főtanácsnok 2008. július 10-én megtett indítványában úgy vélte, hogy Ausztria és Svédország, mivel az EU-hoz való csatlakozásuk előtt kötött kétoldalú beruházási megállapodásaikat nem hozták összhangba a közösségi joggal, megsértették az EK-Szerződésben vállalt erre irányuló kötelezettségüket.

Hazánk Ausztria és Svédország oldalán beavatkozóként vesz részt az eljárásban.

A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. július 10.

C-73/08 Bressol és társai & Chaverot és társai - Tárgyalás

[Személyek szabad mozgása – Egészségügyi felsőoktatás – Más tagállambeli diákok beáramlásának megakadályozása – Közegészségügyi ellátás minőségének biztosítása]

A belgiumi francia közösség olyan rendeletet fogadott el, amely bizonyos, a közegészségüggyel kapcsolatos felsőoktatási képzésekhez (gyógytorna, rehabilitáció, állatorvostan, szülészet, munkaterápia, logopédia, gyógytorna, stb.) való hozzáférést korlátozza a nem belga állampolgárok számára. Az említett rendelet főleg azokat a francia diákokat érinti, akik a csak nehéz felvételi vizsgák letételével elérhető hasonló francia felsőoktatási intézmények helyett inkább a szintén francia nyelvű oktatást nyújtó belga intézményekben kívánnak képesítést szerezni, amelyet aztán később Franciaországban szeretnének kamatoztatni. Az érintett francia diákok keresetet indítottak a diszkriminatív belga szabályozás miatt. Az ügyben eljáró belga alkotmánybíróság kiemeli, hogy ismerete van arról, hogy Ausztriát az Európai Bíróság korábban már egy hasonló ügyben elmarasztalta (ott a német diákok özönlötték el az osztrák egyetemeket). A belga alkotmánybírák azonban tudni szeretnék, hogy változtat-e az ügy megítélésén az a tény, hogy a francia diákok rohama felborítja az érintett belga oktatási intézmények költségvetését és veszélyezteti a minőségi oktatás biztosítását. Az alkotmánybíróság azt is megjegyzi, hogy amennyiben a belgiumi francia közösség az említett szakmák oktatásához való hozzáférést – Franciaországhoz hasonlóan – felvételi vizsga letételéhez kötné, az a gyakorlatban azzal az eredménnyel járna, hogy a jóval magasabb színvonalú előkészítő képzést kapó francia diákok kiszorítanák belga társaikat a belga oktatási intézményekből. Ez pedig, figyelemmel arra, hogy a francia diákok tanulmányaik végeztével visszamennek Franciaországba, oda vezetne, hogy a belgiumi francia közösségben nem állna rendelkezésre kellő létszámú szakképzett orvosi személyzet, ami veszélyeztetné a közegészségügyi rendszer minőségének biztosítását. A belga alkotmánybíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a kérdéses rendelet összhangban van-e a személyek szabad mozgása elvével.

Háttéranyagok

2009. március 4., szerda

C-74/08 PARAT Automotive Cabrio - Tárgyalás

[Adózás – ÁFA-arányosítás – Az Európai Bíróság korábbi ítéleteinek alkalmazhatósága]

A magyar ÁFA-törvény 2006. január 1-je előtt hatályos rendelkezései szerint az adóalapot nem képező államháztartási támogatásban részesülő adóalany az egyes termékbeszerzéseihez kapott támogatás esetén kizárólag e beszerzéseire a nem támogatott hányad erejéig érvényesíthette ÁFA-levonási jogát (ÁFA-arányosítás). Korábbi európai bírósági ítéletek (a C-204/03. és C-243/03. sz. ügyekben hozott ítéletek) szerint az ÁFA-levonási jog ilyen jellegű korlátozása ellenétes a közösségi joggal (pontosabban a hatodik ÁFA-irányelvvel). A mostani ügyben tehát arról kell döntenie az Európai Bíróságnak, hogy e bírósági ítéletek, illetve a hatodik ÁFA-irányelv rendelkezéseinek fényében a korábban hatályban volt magyar szabályozás ellentétben volt-e a közösségi joggal, azaz, hogy a magyar jogalkotó jogtalanul tagadta-e meg a cégektől egyes estekben az ÁFA-levonás lehetőségét.

Háttéranyagok

2009. március 5., csütörtök

C-222/07 UTECA - Ítélethírdetés

[Az európai televíziós filmipar támogatása – A műsorszolgáltatók kötelezése európai és hazai filmek készítésének finanszírozására]

A közösségi jog az európai televíziós filmek készítésének és bemutatásának támogatása érdekében arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a televíziós műsorszolgáltatók működését úgy szabályozzák, hogy a sugárzott programok meghatározott százaléka európai televíziós mű legyen. A területet szabályozó közösségi irányelv a tagállamok számára megengedi, hogy az irányelvben foglalt rendelkezéseknél részletesebb vagy szigorúbb szabályokat alkalmazzanak a televíziós műsorszolgáltatókkal szemben. Spanyolország az irányelv felhatalmazása alapján arra kötelezi a területén működő műsorszolgáltatókat, hogy minden évben, az előző gazdasági évben könyvelt bevételeik legalább öt százalékát európai játék- illetve tévéfilmek finanszírozására fordítsák. Ezenkívül a spanyol műsorszolgáltatók az említett kötelező finanszírozás 60 százalékát eredeti spanyol nyelvű alkotások készítésére kötelesek fordítani. Egy spanyol bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az irányelv azon rendelkezése, amely fenntartja a tagállamok számára a jogot részletesebb vagy szigorúbb szabályozás elfogadására, értelmezhető-e úgy, hogy a tagállamok annak alapján arra kötelezhetik a műsorszolgáltatókat, hogy bevételük meghatározott százalékát európai vagy hazai filmek támogatására fordítsák.

Juliane Kokott főtanácsnok 2008. szeptember 4-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a spanyol szabályozás összhangban van a közösségi joggal.

A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. szeptember 4.

C-388/07 The Incorporated Trustees of the National Council for Ageing - Ítélethirdetés

[Idősebb korú munkavállalók védelme – Kényszernyugdíjazás – Életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés]

A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazandó egyenlő bánásmódról szóló közösségi irányelv tiltja az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést. Az irányelv kivételes jelleggel elismeri, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, amennyiben azt tárgyilagosan és ésszerűen olyan törvényes célkitűzések igazolják, mint a foglalkoztatás-, a munkaerőpiaci- és a szakképzési politika. Az e célkitűzések eléréséhez szükséges eszközöknek mindemellett arányosnak és szükségesnek kell lenniük. Az irányelv konkrétan maga is meghatároz – nem kimerítő jelleggel – néhány olyan helyzetet, amelyben az eltérő elbánás igazolható.

Az irányelvet átültető brit törvény úgy rendelkezik, hogy a foglalkoztatási ágazatukra irányadó nyugdíjkorhatárt elérő vagy a 65. életévüket betöltő munkavállalók foglalkoztatási jogviszonya nyugdíjazás jogcímen megszüntethető, anélkül, hogy az elbocsátás hátrányos megkülönböztetésnek minősülne. A törvény támpontokat ad annak ellenőrzésére, hogy az elbocsátás tényleges indoka a nyugdíjazás és egy erre vonatkozó eljárást is előír. A 65. életévüket be nem töltött személyek vonatkozásában a törvény nem tartalmaz különös rendelkezéseket, hanem csupán emlékeztet arra, hogy minden, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilos, kivéve, ha a munkaadó bizonyítani tudja, hogy „egy törvényes cél eléréséhez szükséges és e céllal arányos eszközről” van szó.

Egy az idős személyek jólétének előmozdításáért küzdő brit karitatív szervezet vitatja az említett szabályozás jogszerűségét, azt állítva, hogy az nem megfelelően vette át az irányelv rendelkezéseit. A szervezet úgy véli, hogy a 65 éves vagy annál idősebb személyek nyugdíjazás jogcímén való elbocsátásának lehetősége ellentétes a közösségi joggal.

Az ügyben eljáró High Court azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az irányelv előírja-e a tagállamok számára az igazolható eltérő bánásmódoknak lista formájában történő meghatározását, valamint, hogy az irányelvvel ellentétes-e egy olyan nemzeti szabályozás, amely általános jelleggel csak annak kimondására szorítkozik, hogy az életkoron alapuló eltérő elbánás nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, amennyiben az egy törvényes cél elérésének megfelelő eszköze.

Mazák főtanácsnok 2008. szeptember 23-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a kényszernyugdíjazást előíró brit szabályozás nem ellentétes a közösségi joggal, amennyiben a nemzeti jog keretein belül valamely, a foglalkoztatáspolitikával és a munkaerőpiaccal kapcsolatos törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, és e közérdekű cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek.

Az Európai Bíróság 2007. október 16-án a C-411/05. sz. Palacios de la Villa ügyben meghozott ítéletében már foglalkozott a kényszernyugdíjazás és az életkoron alapuló eltérő bánásmód tilalma közötti viszonnyal.

A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. szeptember 23.

A március 9-től március 13-ig tartó munkahét

Bíróság

2009. március 10., kedd

C-345/06 Heinrich - Ítélethírdetés

[Légijáratok biztonsága – A fedélzetre fel nem vihető tárgyak listája kihirdetésének elmaradása – Teniszütők]

Az EK-Szerződés 254. cikke előírja, hogy a rendeleteket az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

2002 végén a Parlament és a Tanács a légiközlekedés védelmére vonatkozó rendeletet fogadott el. A rendelet melléklete meghatározta az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszert. A melléklet többek között általános módon megállapította, hogy mely tárgyak nem vihetők fel a repülőgép fedélzetére, melyek között szerepelnek az „ütőfegyverek: ólmosbot, bot, baseballütő, és hasonló tárgyak”. A rendelet azt is előírta, hogy egyes intézkedéseket tilos közzétenni, és csak a megfelelő hatóságok számára kell hozzáférhetővé tenni. E rendeletet és a mellékletét kihirdették.

2003 áprilisában a Bizottság elfogadta a 2002-es rendelet végrehajtási rendeletét. A kérdéses intézkedéseket melléklet határozta meg. A 2002-es rendeletnek megfelelően ezt a mellékletet nem tették közzé, bár egy 2004. januári bizottsági sajtóközlemény nyújtott bizonyos tájékoztatást a listán szereplő tiltott tárgyakat illetően. Ezt a mellékletet számos alkalommal módosították, de soha nem tették közzé annak ellenére, hogy két módosító rendelet is hivatkozott a preambulumában annak a szükségességére, hogy az utasokat egyértelműen tájékoztassák a tiltott tárgyakra vonatkozó szabályokról.

2005. szeptember 25-én Gottfried Heinrichet a Wien-Schwechat repülőtér biztonsági ellenőrzésén megállították, mivel a kézipoggyásza teniszütőket tartalmazott, amelyek állítólagosan tiltott tárgyak. Gottfried Heinrich ennek ellenére a teniszütőkkel a kézipoggyászában felszállt a repülőgépre. A biztonsági személyzet ezt követően felszólította a repülőgép elhagyására.

Dr. Heinrich az Unabhängiger Verwaltungssenat im Land Niederösterreich [Alsó-Ausztria tartomány független közigazgatási tanácsa] előtt keresetet indított. Az osztrák bíróság az Európai Közösségek Bírósága elé előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a rendeletek, vagy azok részei rendelkezhetnek-e kötelező erővel akkor, ha a Hivatalos Lapban nem kerültek kihirdetésre.

Sharpston főtanácsnok 2008. április 10-én megtett indítványában a légiközlekedés-védelmi végrehajtási rendelet nem létezővé nyilvánítását javasolta az Európai Bíróságnak. A főtanácsnok szerint a rendelet melléklete – amely többek között tartalmazza azon tárgyak listáját, amelyeknek a kézipoggyászban történő szállítása tilos – kihirdetésének tartós és szándékos elmulasztása olyan súlyos mulasztás, amely a közösségi jogrendben elfogadhatatlan.

A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. április 10.

C-169/07 Hartlauer - Ítélethírdetés

[Letelepedés szabadsága – Fogászati klinika alapítása engedélyezésének a klinika szolgáltatásaira való igénytől történő függővé tétele]

Ausztriában fogászati magánklinika létesítéséhez engedély szükséges. Az illetékes hatóságok azonban a hatályos szabályozás alapján kötelesek megtagadni az engedély kiadását, ha az intézmény megjelölt célja és a tervezett szolgáltatási kínálat alapján – tekintettel a már létező ellátási kínálatra – nincs igény a tervezett fogászati klinika szolgáltatásaira.

Egy német cég Bécsben és Wels-ben szeretett volna fogászati klinikát nyitni, engedély iránti kérelmét azonban az osztrák hatóságok azzal az indokkal utasították el, hogy nincs szükség e városokban újabb klinikára. A német cég az osztrák bíróságok előtt megtámadta az említett határozatokat, az eljáró osztrák közigazgatási bíróság pedig azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy osztrák szabályozás összhangban van-e a letelepedés szabadságának elvével.

Bot főtanácsnok 2008. szeptember 9-én megtett indítványában úgy vélte, hogy az alapítási engedély kiadásának a klinika tervezett szolgáltatásaira való igénytől történő függővé tétele nem ellentétes a közösségi joggal.

A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. szeptember 9.

C-115/08 ČEZ - Tárgyalás

[Temelíni atomerőmű – Károsodás veszélye Ausztriában – Csehországban kiállított üzemeltetési engedély elismerése]

A csehországi Temelínben lévő atomerőművel kapcsolatban Ausztriában folyamatban lévő per újabb szakaszába lépett. A C-343/04. sz. ügyben 2006. május 18-án meghozott ítéletében az Európai Bíróság a joghatósággal összefüggő kérdésekről határozott. Az Európai Bíróság ítéletét követően az osztrák legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy az osztrák bíróságoknak az osztrák jog alapján joghatóságuk van a Felső-Ausztria tartomány által az atomerőművet üzemeltető ČEZ energiavállalat ellen indított per lefolytatására. Kerestében a tartomány annak kikényszerítését kéri az osztrák bíróságoktól, hogy a ČEZ szüntesse meg az atomerőműből származó ionizáló sugárzás által Felső-Ausztria tartományban található földterületekre irányuló behatásokat, illetve ezek kockázatát abban a mértékben, amennyiben e behatások meghaladják a tudomány jelen állása szerint általánosan elismert technológiai követelményekkel összhangban működtetett atomerőművekből kiáramló sugárzási mennyiséget.

A jogvita ismét az Európai Bíróság elé került, és a luxembourgi testületnek most arról kell döntenie, hogy az osztrák bíróságok a Felső-Ausztria tartomány által indított kereset elbírálásakor a közösségi jog alapján kötelesek-e elismerni a cseh hatóságok által a temelíni atomerőmű működtetésére a ČEZ-nek kiállított üzemeltetési engedélyt. Amennyiben az osztrák bíróságoknak el kell ismerniük a cseh hatóságok által kiállított üzemeltetési engedélyt, úgy a keresetet el kellene utasítaniuk, és a cseh cég az osztrák jog alapján csak a ténylegesen okozott károkért lehetne felelősségre vonható.

Háttéranyagok

2009. március 12., csütörtök

C-103/08 Gottwald - Tárgyalás

[Fizetős autópályák Ausztriában – Meghatározott fogyatékossággal élő és ausztriai lakóhellyel rendelkező személyek mentesítése a fizetési kötelezettség alól – Állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés]

A németországi lakóhellyel rendelkező és német állampolgárságú A. Gottwaldot 2006 augusztusában az osztrák hatóságok 200 euró összegű pénzbírsággal sújtották, mivel autópálya-matrica nélkül hajtott fel egy térítés ellenében használható autópálya-szakaszra. A. Gottwald kerekesszékhez van kötve, súlyos fogyatékosságáról számára Németországban igazolványt állítottak ki. Mivel a hasonló fogyatékossággal élő és Ausztriában lakóhellyel rendelkező személyek ingyenesen használhatják az osztrák autópályákat, ezért A. Gottwald keresetet indított az osztrák bíróságok előtt az őt bírsággal sújtó szabálysértési határozat ellen, arra hivatkozva, hogy őt állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés érte. Az ügyben eljáró osztrák bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy ellentétes-e a közösségi joggal az osztrák jog azon rendelkezése, amely alapján csak az Ausztriában lakóhellyel rendelkező, meghatározott fogyatékossággal élő személyek mentesülnek az autópálya-matrica megvásárlásának kötelezettsége alól.

Háttéranyagok

C-168/08 Hadadi - Főtanácsnoki indítvány

[Joghatóság – Bontóperek – Kettős állampolgárság]

A magyar állampolgárságú H. László és M. Csilla Márta Magyarországon kötöttek házasságot, majd 1980-ban kivándoroltak Franciaországba, ahol később a francia állampolgárságot is megszerezték. H. László 2002-ben Magyarországon kezdeményezte a házasság felbontását, és a házasságot a magyar bíróságok 2004. május 4-én jogerősen fel is bontották. Ezzel párhuzamosan M. Csilla Márta 2003-ban Franciaországban nyújtott be bontókeresetet, amelyet 2005-ben a családjogi ügyekben első fokon eljáró bíró a magyar eljárásra tekintettel elfogadhatatlanként elutasított. A francia fellebbviteli bíróság azonban megváltoztatta az elsőfokú döntést, megállapítva, hogy a magyar bíróság által hozott bontóperes ítélet Franciaországban nem elismerhető, és hogy a volt feleség által benyújtott bontókereset elfogadható. A francia bírói fórum lényegében arra alapozta e döntését, hogy álláspontja szerint a magyar bíróságnak a házastársak mindegyikének franciaországi lakóhelyére tekintettel és a hazánkhoz az állampolgárságukon kívül fűződő egyéb szoros kötelék hiányában nem volt hatásköre a házasság felbontására. H. László felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a másodfokú ítélet ellen a francia semmítőszékhez, arra hivatkozva, hogy a magyar bíróság ítéletének meghozatalakor hazánk már az Európai Unió tagja volt, és így ezen ítélet Franciaországban való elismerésének kérdésében már alkalmazni kellett volna a házassági ügyekben a joghatóságról szóló közösségi jogszabályokat, amelyek értelmében azon tagállam bíróságai is joghatósággal rendelkeznek a házassági bontóperekre, amelynek mindkét házastárs állampolgára. Márpedig jelen esetben mindkét érintett fél magyar-francia kettős állampolgár, tehát magyar állampolgár is.

A semmítőszék arra vár választ az Európai Bíróságtól, hogy amennyiben a házasságukat felbontó felek mindketten ugyanazon több tagállam állampolgárságával rendelkeznek, úgy a közösségi jog értelmében mely tagállam bíróságai jogosultak eljárni.

Háttéranyagok

C-138/08 Hochtief és Linde-Kca-Dresden - Tárgyalás

[Az ajánlattevők közötti tényleges verseny biztosítása a közbeszerzéseknél]

Ezen ügyben a Fővárosi Ítélőtábla többek között azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a közösségi közbeszerzési jog megköveteli-e azt, hogy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos közbeszerzési eljárás esetén, a szerződések odaítélési szakaszában, minimum három alkalmas jelentkező továbbra is versenyben legyen. A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos közbeszerzési eljárás egyébként két szakaszból, egy részvételi szakaszból és egy odaítélési szakaszból áll. A hirdetmény közzétételével megnyitott részvételi szakaszban az érdeklődő cégek benyújtják jelentkezésüket, és közülük az ajánlatkérő kiválasztja azokat, amelyeknek konkrét ajánlattételi felhívást tesz. A jelen ügyben felmerült kérdés tehát az, hogy az ajánlatkérő a közösségi közbeszerzési jog értelmében köteles-e legalább három jelentkezőnek ajánlattételi felhívást tenni, illetve, hogy amennyiben nincs legalább három alkalmas jelentkező, úgy az ajánlatkérő köteles-e a közbeszerzési eljárást eredménytelenné nyilvánítani.

Háttéranyagok

Elsőfokú Bíróság

2009. március 11., szerda

T-354/05 TF1 kontra Bizottság - Ítélethírdetés

[Állami támogatások – A francia közszolgálati csatornák részére folyósított előfizetési díjak]

2005 áprilisában a Bizottság úgy határozott, hogy a francia közszolgálati műsorszolgáltatóknak az előfizetési díjakból juttatott kifizetések összeegyeztethetőek a közösségi jognak az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseivel. A TF1, Franciaország legnagyobb kereskedelemi televíziója, keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz a Bizottság határozatának megsemmisítését kérve.

Háttéranyagok

  • kapcsolódó anyagok
MÉDIAJOG
MUNKAJOG
KÖZBESZERZÉS
KÖZLEKEDÉS
ADÓZÁS
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA