Érdekes ügyek az Európai Bíróság munkaprogramjából

2009.03. 9. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

A 2009. március 9-13., valamint 16-20. munkaheteken a légijáratok biztonsága, a letelepedés szabadsága, az állímpolgársággal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés, joghatósági kérdések, a közbeszerzés, valamint internetes keresőprogramok kérdéskörökkel kapcsolatos ügyek is terítékre kerülnek az Európai Bíróság munkarendjében.

A március 9-től március 13-ig tartó munkahét

Bíróság

2009. március 10., kedd

C-345/06 Heinrich - Ítélethírdetés

[Légijáratok biztonsága – A fedélzetre fel nem vihető tárgyak listája kihirdetésének elmaradása – Teniszütők]

Az EK-Szerződés 254. cikke előírja, hogy a rendeleteket az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

2002 végén a Parlament és a Tanács a légiközlekedés védelmére vonatkozó rendeletet fogadott el. A rendelet melléklete meghatározta az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszert. A melléklet többek között általános módon megállapította, hogy mely tárgyak nem vihetők fel a repülőgép fedélzetére, melyek között szerepelnek az „ütőfegyverek: ólmosbot, bot, baseballütő, és hasonló tárgyak”. A rendelet azt is előírta, hogy egyes intézkedéseket tilos közzétenni, és csak a megfelelő hatóságok számára kell hozzáférhetővé tenni. E rendeletet és a mellékletét kihirdették.

2003 áprilisában a Bizottság elfogadta a 2002-es rendelet végrehajtási rendeletét. A kérdéses intézkedéseket melléklet határozta meg. A 2002-es rendeletnek megfelelően ezt a mellékletet nem tették közzé, bár egy 2004. januári bizottsági sajtóközlemény nyújtott bizonyos tájékoztatást a listán szereplő tiltott tárgyakat illetően. Ezt a mellékletet számos alkalommal módosították, de soha nem tették közzé annak ellenére, hogy két módosító rendelet is hivatkozott a preambulumában annak a szükségességére, hogy az utasokat egyértelműen tájékoztassák a tiltott tárgyakra vonatkozó szabályokról.

2005. szeptember 25-én Gottfried Heinrichet a Wien-Schwechat repülőtér biztonsági ellenőrzésén megállították, mivel a kézipoggyásza teniszütőket tartalmazott, amelyek állítólagosan tiltott tárgyak. Gottfried Heinrich ennek ellenére a teniszütőkkel a kézipoggyászában felszállt a repülőgépre. A biztonsági személyzet ezt követően felszólította a repülőgép elhagyására.

Dr. Heinrich az Unabhängiger Verwaltungssenat im Land Niederösterreich [Alsó-Ausztria tartomány független közigazgatási tanácsa] előtt keresetet indított. Az osztrák bíróság az Európai Közösségek Bírósága elé előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a rendeletek, vagy azok részei rendelkezhetnek-e kötelező erővel akkor, ha a Hivatalos Lapban nem kerültek kihirdetésre.

Sharpston főtanácsnok 2008. április 10-én megtett indítványában a légiközlekedés-védelmi végrehajtási rendelet nem létezővé nyilvánítását javasolta az Európai Bíróságnak. A főtanácsnok szerint a rendelet melléklete – amely többek között tartalmazza azon tárgyak listáját, amelyeknek a kézipoggyászban történő szállítása tilos – kihirdetésének tartós és szándékos elmulasztása olyan súlyos mulasztás, amely a közösségi jogrendben elfogadhatatlan.

A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. április 10.

C-169/07 Hartlauer - Ítélethírdetés

[Letelepedés szabadsága – Fogászati klinika alapítása engedélyezésének a klinika szolgáltatásaira való igénytől történő függővé tétele]

Ausztriában fogászati magánklinika létesítéséhez engedély szükséges. Az illetékes hatóságok azonban a hatályos szabályozás alapján kötelesek megtagadni az engedély kiadását, ha az intézmény megjelölt célja és a tervezett szolgáltatási kínálat alapján – tekintettel a már létező ellátási kínálatra – nincs igény a tervezett fogászati klinika szolgáltatásaira.

Egy német cég Bécsben és Wels-ben szeretett volna fogászati klinikát nyitni, engedély iránti kérelmét azonban az osztrák hatóságok azzal az indokkal utasították el, hogy nincs szükség e városokban újabb klinikára. A német cég az osztrák bíróságok előtt megtámadta az említett határozatokat, az eljáró osztrák közigazgatási bíróság pedig azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy osztrák szabályozás összhangban van-e a letelepedés szabadságának elvével.

Bot főtanácsnok 2008. szeptember 9-én megtett indítványában úgy vélte, hogy az alapítási engedély kiadásának a klinika tervezett szolgáltatásaira való igénytől történő függővé tétele nem ellentétes a közösségi joggal.

A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. szeptember 9.

C-115/08 ČEZ - Tárgyalás

[Temelíni atomerőmű – Károsodás veszélye Ausztriában – Csehországban kiállított üzemeltetési engedély elismerése]

A csehországi Temelínben lévő atomerőművel kapcsolatban Ausztriában folyamatban lévő per újabb szakaszába lépett. A C-343/04. sz. ügyben 2006. május 18-án meghozott ítéletében az Európai Bíróság a joghatósággal összefüggő kérdésekről határozott. Az Európai Bíróság ítéletét követően az osztrák legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy az osztrák bíróságoknak az osztrák jog alapján joghatóságuk van a Felső-Ausztria tartomány által az atomerőművet üzemeltető ČEZ energiavállalat ellen indított per lefolytatására. Kerestében a tartomány annak kikényszerítését kéri az osztrák bíróságoktól, hogy a ČEZ szüntesse meg az atomerőműből származó ionizáló sugárzás által Felső-Ausztria tartományban található földterületekre irányuló behatásokat, illetve ezek kockázatát abban a mértékben, amennyiben e behatások meghaladják a tudomány jelen állása szerint általánosan elismert technológiai követelményekkel összhangban működtetett atomerőművekből kiáramló sugárzási mennyiséget.

A jogvita ismét az Európai Bíróság elé került, és a luxembourgi testületnek most arról kell döntenie, hogy az osztrák bíróságok a Felső-Ausztria tartomány által indított kereset elbírálásakor a közösségi jog alapján kötelesek-e elismerni a cseh hatóságok által a temelíni atomerőmű működtetésére a ČEZ-nek kiállított üzemeltetési engedélyt. Amennyiben az osztrák bíróságoknak el kell ismerniük a cseh hatóságok által kiállított üzemeltetési engedélyt, úgy a keresetet el kellene utasítaniuk, és a cseh cég az osztrák jog alapján csak a ténylegesen okozott károkért lehetne felelősségre vonható.

Háttéranyagok

2009. március 12., csütörtök

C-103/08 Gottwald - Tárgyalás

[Fizetős autópályák Ausztriában – Meghatározott fogyatékossággal élő és ausztriai lakóhellyel rendelkező személyek mentesítése a fizetési kötelezettség alól – Állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés]

A németországi lakóhellyel rendelkező és német állampolgárságú A. Gottwaldot 2006 augusztusában az osztrák hatóságok 200 euró összegű pénzbírsággal sújtották, mivel autópálya-matrica nélkül hajtott fel egy térítés ellenében használható autópálya-szakaszra. A. Gottwald kerekesszékhez van kötve, súlyos fogyatékosságáról számára Németországban igazolványt állítottak ki. Mivel a hasonló fogyatékossággal élő és Ausztriában lakóhellyel rendelkező személyek ingyenesen használhatják az osztrák autópályákat, ezért A. Gottwald keresetet indított az osztrák bíróságok előtt az őt bírsággal sújtó szabálysértési határozat ellen, arra hivatkozva, hogy őt állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés érte. Az ügyben eljáró osztrák bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy ellentétes-e a közösségi joggal az osztrák jog azon rendelkezése, amely alapján csak az Ausztriában lakóhellyel rendelkező, meghatározott fogyatékossággal élő személyek mentesülnek az autópálya-matrica megvásárlásának kötelezettsége alól.

Háttéranyagok

C-168/08 Hadadi - Főtanácsnoki indítvány

[Joghatóság – Bontóperek – Kettős állampolgárság]

A magyar állampolgárságú H. László és M. Csilla Márta Magyarországon kötöttek házasságot, majd 1980-ban kivándoroltak Franciaországba, ahol később a francia állampolgárságot is megszerezték. H. László 2002-ben Magyarországon kezdeményezte a házasság felbontását, és a házasságot a magyar bíróságok 2004. május 4-én jogerősen fel is bontották. Ezzel párhuzamosan M. Csilla Márta 2003-ban Franciaországban nyújtott be bontókeresetet, amelyet 2005-ben a családjogi ügyekben első fokon eljáró bíró a magyar eljárásra tekintettel elfogadhatatlanként elutasított. A francia fellebbviteli bíróság azonban megváltoztatta az elsőfokú döntést, megállapítva, hogy a magyar bíróság által hozott bontóperes ítélet Franciaországban nem elismerhető, és hogy a volt feleség által benyújtott bontókereset elfogadható. A francia bírói fórum lényegében arra alapozta e döntését, hogy álláspontja szerint a magyar bíróságnak a házastársak mindegyikének franciaországi lakóhelyére tekintettel és a hazánkhoz az állampolgárságukon kívül fűződő egyéb szoros kötelék hiányában nem volt hatásköre a házasság felbontására. H. László felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a másodfokú ítélet ellen a francia semmítőszékhez, arra hivatkozva, hogy a magyar bíróság ítéletének meghozatalakor hazánk már az Európai Unió tagja volt, és így ezen ítélet Franciaországban való elismerésének kérdésében már alkalmazni kellett volna a házassági ügyekben a joghatóságról szóló közösségi jogszabályokat, amelyek értelmében azon tagállam bíróságai is joghatósággal rendelkeznek a házassági bontóperekre, amelynek mindkét házastárs állampolgára. Márpedig jelen esetben mindkét érintett fél magyar-francia kettős állampolgár, tehát magyar állampolgár is.

A semmítőszék arra vár választ az Európai Bíróságtól, hogy amennyiben a házasságukat felbontó felek mindketten ugyanazon több tagállam állampolgárságával rendelkeznek, úgy a közösségi jog értelmében mely tagállam bíróságai jogosultak eljárni.

Háttéranyagok

C-138/08 Hochtief és Linde-Kca-Dresden - Tárgyalás

[Az ajánlattevők közötti tényleges verseny biztosítása a közbeszerzéseknél]

Ezen ügyben a Fővárosi Ítélőtábla többek között azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a közösségi közbeszerzési jog megköveteli-e azt, hogy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos közbeszerzési eljárás esetén, a szerződések odaítélési szakaszában, minimum három alkalmas jelentkező továbbra is versenyben legyen. A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos közbeszerzési eljárás egyébként két szakaszból, egy részvételi szakaszból és egy odaítélési szakaszból áll. A hirdetmény közzétételével megnyitott részvételi szakaszban az érdeklődő cégek benyújtják jelentkezésüket, és közülük az ajánlatkérő kiválasztja azokat, amelyeknek konkrét ajánlattételi felhívást tesz. A jelen ügyben felmerült kérdés tehát az, hogy az ajánlatkérő a közösségi közbeszerzési jog értelmében köteles-e legalább három jelentkezőnek ajánlattételi felhívást tenni, illetve, hogy amennyiben nincs legalább három alkalmas jelentkező, úgy az ajánlatkérő köteles-e a közbeszerzési eljárást eredménytelenné nyilvánítani.

Háttéranyagok

Elsőfokú Bíróság

2009. március 11., szerda

T-354/05 TF1 kontra Bizottság - Ítélethírdetés

[Állami támogatások – A francia közszolgálati csatornák részére folyósított előfizetési díjak]

2005 áprilisában a Bizottság úgy határozott, hogy a francia közszolgálati műsorszolgáltatóknak az előfizetési díjakból juttatott kifizetések összeegyeztethetőek a közösségi jognak az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseivel. A TF1, Franciaország legnagyobb kereskedelemi televíziója, keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz a Bizottság határozatának megsemmisítését kérve.

Háttéranyagok

A március 16-tól március 20-ig tartó munkahét

Bíróság

2009. március 17., kedd

C-236/08 – C-238/08 Google France és Google egyesített ügyek - Tárgyalás

[Internetes keresőprogramok – Fizetett keresési találatok – Védjegybitorlás]

A Google cég az Adwords elnevezésű szolgáltatást kínálja a hirdetőknek, amely kulcsszavak lefoglalásával lehetővé teszi számukra, hogy az e szavak és az internethasználó által a keresőprogramba beírt szavak közötti egyezés esetén webhelyük adatait kiemelten tüntessék fel az internetes keresés eredményei mellett a szponzorált linkek rovatban (a keresés eredményeit megjelenítő lap jobb oldalán). Az ilyen szolgáltatás keretében ugyan a kulcsszót a felhasználó választja ki, azonban a Google a felhasználó rendelkezésére bocsátja a „kulcsszóválasztó” elnevezésű eszközt, amelynek célja, hogy elősegítse a megfelelő kulcsszavak kiválasztását a webhelyén ismertetett tevékenységre vonatkozóan.

Franciaországban több cég is bírósági eljárást indított a Google ellen, mivel annak keresőprogramja használatakor a védjegyeiket képező szavakra történt kereséskor a jobb oldalon a keresés eredményeit tartalmazó listán olyan webhelyek hirdetései jelennek meg, amelyek a versenytársak termékeit vagy hamisított árukat kínálnak. Az érintett cégek azt állítják, hogy a fenti helyzet lehetővé tételével a Google védjegybitorlást követett el.

Az ügyekben eljáró francia semmítőszék azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a védjegyjogosultak a közösségi védjegyjogszabályok alapján felléphetnek-e a Google-val szemben annak ellenére, hogy az internetes cég csak közvetítőként, tehát nem saját áruinak és szolgáltatásainak megjelölésére használja a kérdéses védjegyeket. Az is eldöntésre vár, hogy a Google-nak a kulcsszavak rendelkezésre bocsátásakor szisztematikusan ellenőriznie kell-e, hogy azok nem egyeznek-e meg valamely védjeggyel, vagy csak akkor köteles a jogosulatlan használatot megakadályozni, ha a védjegyjogosult tájékoztatta a hirdető által elkövetett védjegybitorlás tényéről.

Háttéranyagok
Háttéranyagok
Háttéranyagok

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA