Elhúzódó ratifikáció - A Lisszaboni Szerződés kálváriája

2009.04.30. MTI

A német, a francia, az olasz, a lengyel és a magyar törvényhozás elnöke közös nyilatkozatban az Európai Unió reformjának szükségességét hangsúlyozták, kiemelve, hogy az uniónak döntést kell hoznia a közös jövőjéről. A Lisszaboni Szerződést még nem erősítették meg minden tagállamban, így az még nem lépett hatályba. (A 27 tagállamból 1 népszavazáson elutasította, 1 még nem ratifikálta, 25 tagállam parlamentje elfogadta a szerződést.)

Jelenleg nem tűnik biztosítottnak, hogy a ratifikáció mindenhol sikeresen lezáruljon az év végéig.

A Lisszaboni Szerződés elfogadásának néhány fontos állomása:

2007. október 18-19. - Lisszabonban tartott informális találkozót az Európai Tanács. Az uniós tagországok állam- és kormányfői, elfogadták az új reformszerződés szövegét. A szerződés tartalmáról már a júniusi EU- csúcson megszületett a megállapodás.

2007. december 13. - Az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői a lisszaboni Jeromos kolostorban aláírták a reformszerződését. Az új szerződés - amely akkor léphet életbe, ha valamennyi tagország és az Európai Parlament ratifikálta - korszerűsíti és kiegészíti az EU korábbi legfontosabb szerződéseit, így az 1957-es római szerződést, az 1992-es maastrichti, az 1996-os amszterdami és a 2000-es nizzai szerződéseket.

A szerződés lényege:

A szerződés kötelezővé teszi a tagállamok számára az alapvető jogokról - benne "a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelméről" - szóló charta alkalmazását. Az eddigi féléves, soros elnökségek rendszere átalakul, egyszerre több tagállam irányítja majd az unió munkáját. A jövőben az Európai Tanács választja meg két és fél éves időszakra az EU elnökét, s egyesítik az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, illetve a külkapcsolatok biztosának posztját, bár annak birtokosát nem nevezik külügyminiszternek, de betöltője az Európai Bizottság alelnöke is lesz. Hivatalossá teszi a dokumentum az EU közös pénzét, az eurót sajátként használó övezet pénzügyminiszteri tanácsának elnöki tisztét, amely két és fél évre szól, és megújítható. Az Európai Bizottság csökkenteni fogja 2014-től biztosainak számát, ezek száma a tagállamok számának legfeljebb kétharmadával lesz egyenlő. Növeli azon területek számát, amelyeken az Európai Parlament választott képviselőinek kell a tagállamokkal együtt jóváhagyniuk az EU új jogszabályait, ugyanakkor 751-re csökken a jelenlegi 785-ről az EP tagjainak száma. A nemzeti parlamentek - most először - tényleges beleszólást kapnak az EU jogszabályalkotásába, s először nyílik lehetőség arra, hogy állampolgárok egymillió aláírással uniós jogszabály alkotását kezdeményezhetik az Európai Bizottságnál. Nagyobb jogkörhöz jut az Európai Bíróság, s nő azon döntéshozatali területek száma, amelyeken az egyhangú szavazás helyett többségi szavazással születhetnek döntések. A szerződés új szavazási rendszert vezet be: a "kettős többség" új szavazati rendje szerint a tagállamok minimum 55 százalékának támogató szavazata kell egy új EU-jogszabály elfogadásához, de ez az arány csak akkor elég, ha a támogató országok lakossága együtt legalább 65 százalékát teszi ki az Unió összlakosságának. Az új szavazati rend 2014-től kezd életbe lépni, az áttérés 2017-ben fejeződik be. A reformszerződés új közös célokat is megfogalmaz - a közös energiapolitika kialakítását és a globális felmelegedés elleni harc közös stratégiájának létrehozását. Ha egy tagállamot terrortámadás, elemi csapás vagy valamilyen más katasztrófa ér, támogatást kap a többi tagállamtól, ha igényli ezt.

A ratifikációs folyamat:

2007. december 17. - Magyarország

2008. január 29. - Szlovénia, Málta

2008. február 4. - Románia

2008. február 7. - Franciaország

2008. február 20. - Európai Parlament

008. március 6/április 10. - Belgium

2008. március 11./június 18. - Nagy -Britannia

2008. március 21. - Bulgária

2008. április 1-2. - Lengelország: A lengyel parlament mindkét háza elfogadta a dokumentumot, az államfő azonban nem írta alá.

2008. április 9. - Ausztria

2008. április 10. - Szovákia

2008. április 23. - Portugália

2008. április 24. - Dánia

2008. május 8. - Litvánia, Lettország

2008. május 23. - Németország: A német törvényhozás mindkét háza ratifikálta a Lisszaboni Szerződést. Az önálló tartománynak számító Berlin kivételével valamennyi szövetségi állam a szerződés elfogadására voksolt. A szerződést az államfő nem írta alá.

2008. május 29. - Luxemburg

2008. június 8./július 8. - Hollandia

2008. június 11. - Finnország, Észtország, Görögország

2008. június 12. - Írország - Népszavazás: Az EU tagországai közül egyedüliként Írországban tartottak népszavazást a Lisszaboni Szerződésről. Az Európai Unió működési kereteit megreformáló szerződést a szavazók 53,4 százaléka elutasította, 46,6 százaléka támogatta, a részvételi arány 53,1 százalék volt.

2008. július 1. - Lech Kaczynski lengyel elnök kijelentette, hogy csak akkor írja alá a szerződést, ha azt Írországban új népszavazáson jóváhagyják.

2008. július 3. - Ciprus

2008. július 15. - Spanyolország

2008. július 24./július 31. - Olaszország

2008. november 20. - Svédország

2008. november 24. - Csehország: Václav Klaus cseh államfő kijelentette, hogy a lisszaboni szerződést csak azután írja alá, hogy Írország elfogadja a dokumentumot. 2009. február 18-án a cseh képviselőház jóváhagyta a szerződést, a szenátusi döntés még nem történt meg.

2009. február 10-11. - A német alkotmánybíróság Karlsruhéban megkezdte a szerződés ellen benyújtott alkotmányos panaszok kivizsgálását. (A szerződés ellen politikusok, magánszemélyek, egy parlamenti párt és civil szervezetek nyújtottak be panaszokat; ítélet legkorábban nyárra várható.)

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
LISSZABONI SZERZŐDÉS
EURÓPAI UNIÓ