A 2009. július 13-tól július 17-ig tartó munkahéten többek között kettős állampolgárság és joghatóság, a közösségi intézmények kártérítési felelőssége, valamint a munkavállalók szabad mozgása kérdéskörökkel kapcsolatos ügyek is terítékre kerülnek az Európai Bíróság munkarendjében.
A július 13-tól július 17-ig tartó munkahét
Bíróság
2009. július 16., csütörtök
C-168/08 Hadadi – Ítélethirdetés
[Joghatóság – Bontóperek – Kettős állampolgárság]
A magyar állampolgárságú H. László és M. Csilla Márta Magyarországon kötöttek házasságot, majd 1980-ban kivándoroltak Franciaországba, ahol később a francia állampolgárságot is megszerezték. H. László 2002-ben Magyarországon kezdeményezte a házasság felbontását, és a házasságot a magyar bíróságok 2004. május 4-én jogerősen fel is bontották. Ezzel párhuzamosan M. Csilla Márta 2003-ban Franciaországban nyújtott be bontókeresetet, amelyet 2005-ben a családjogi ügyekben első fokon eljáró bíró a magyar eljárásra tekintettel elfogadhatatlanként elutasított. A francia fellebbviteli bíróság azonban megváltoztatta az elsőfokú döntést, megállapítva, hogy a magyar bíróság által hozott bontóperes ítélet Franciaországban nem elismerhető, és hogy a volt feleség által benyújtott bontókereset elfogadható. A francia bírói fórum lényegében arra alapozta e döntését, hogy álláspontja szerint a magyar bíróságnak a házastársak mindegyikének franciaországi lakóhelyére tekintettel és a hazánkhoz az állampolgárságukon kívül fűződő egyéb szoros kötelék hiányában nem volt hatásköre a házasság felbontására. H. László felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a másodfokú ítélet ellen a francia semmítőszékhez, arra hivatkozva, hogy a magyar bíróság ítéletének meghozatalakor hazánk már az Európai Unió tagja volt, és így ezen ítélet Franciaországban való elismerésének kérdésében már alkalmazni kellett volna a házassági ügyekben a joghatóságról szóló közösségi jogszabályokat, amelyek értelmében azon tagállam bíróságai is joghatósággal rendelkeznek a házassági bontóperekre, amelynek mindkét házastárs állampolgára. Márpedig jelen esetben mindkét érintett fél magyar-francia kettős állampolgár, tehát magyar állampolgár is.
A semmítőszék arra vár választ az Európai Bíróságtól, hogy amennyiben a házasságukat felbontó felek mindketten ugyanazon több tagállam állampolgárságával rendelkeznek, úgy a közösségi jog értelmében mely tagállam bíróságai jogosultak eljárni.
Juliane Kokott főtanácsnok 2009. március 12-én megtett indítványában úgy vélte, hogy egy EU-tagállam állampolgárai akkor is kérhetik házasságuknak ezen országban történő felbontását, ha időközben mindketten megszerezték egy másik EU-tagállam állampolgárságát is, ideértve azokat az eseteket is, amikor lakóhelyük ez utóbbi államban található.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2009. március 12.
C-440/07 P Bizottság kontra Schneider Electric – Ítélethirdetés
[Vállalkozások összefonódásának a Bizottság általi megakadályozása – A közösségi intézmények kártérítési felelőssége – Fellebbezés az Elsőfokú Bíróság marasztaló ítélete ellen]
A Schneider Electric és a Legrand két nagy francia ipari csoport, amelyek közül az előbbi a villamosenergia-elosztás, az ipari ellenőrzés és az automatika ágazatában, az utóbbi pedig a kisfeszültségű berendezésekhez készült elektromos felszerelések területén tevékenykedik. Miután megállapodtak abban, hogy a Schneider részvények nyilvános eljárásban történő cseréje útján (OPE) megszerzi a Legrand feletti irányítást, a két vállalkozás 2001. február 16-án hivatalosan bejelentette a Bizottságnak az összeolvadási tervét, azért, hogy az összefonódásukat a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatot kapjanak.
Azt követően, hogy a 2001 augusztusában befejeződött OPE-t követően a Schneider megszerezte a Legrand tőkéjének 98%-át, a Bizottság 2001. október 10-i határozatával az összeolvadást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, mivel ezen összeolvadás jelentősen korlátozná a hatékony versenyt az érintett francia ágazati piacokon. Mivel a Schneider a közös piaccal utólag összeegyeztethetetlennek nyilvánított összeolvadást hajtott végre, a Bizottság 2002. január 30-án elfogadott egy második határozatot, amely elrendeli, hogy a Schneider-nek külön kell válnia a Legrand-tól.
A Schneider megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be mindkét határozat ellen. E két kereset elutasítása esetére a Schneider előkészítette a Legrand leválasztását és 2002. július 26-án átruházási szerződést kötött a Wendel/KKR konzorciummal, amely szerződést legkésőbb 2002. december 10-én kellett volna teljesíteni. 2002. október 22-i ítéleteiben az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatot, és következésképpen – az első határozat alkalmazására irányuló – szétválasztásra kötelező határozatot. Az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy a Bizottság az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatban megsértette a Schneider védelemhez való jogát, mivel az összeolvadással szemben először e határozatban hivatkozott azon kifogásra, amely szerint a francia ágazati piacokon a Schneidernek a műszertáblák elemei területén meglévő erőfölénye támogatja a Legrand uralkodó helyzetét a downstream elektromos berendezések ágazatában.
Az összeolvadás ellenőrzésére vonatkozó – a megsemmisítést kimondó ítéleteket követően ismét megnyitott – eljárást a Bizottság 2002. december 13-án zárta le, azt követően, hogy ez utóbbinak a Schneider által az összeolvadás közös piaccal összeegyeztethetővé tétele céljából hozott korrekciós intézkedések megfelelő mivoltával kapcsolatban fennálló kételyeire tekintettel a vállalkozás lemondott az összeolvadásról, és 2002. december 10-én teljesítette a Wendel/KKR-rel a Legrand-ra vonatkozóan kötött átruházási szerződést.
Ezt követően a Schneider kártérítési keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz, amelyben az általa az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatnak az Elsőfokú Bíróság által 2002. október 22-én megállapított jogszerűtlensége miatt elszenvedett kár megtérítését igényelte. 2007. július 11-én meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Legrand-nal való összeolvadásának jogellenes megtiltása miatt a Schneider által elszenvedett kárt az Európai Közösségnek részlegesen meg kell téríteni, mivel a Schneider védelemhez való jogának Bizottság általi súlyos és nyilvánvaló megsértése a közösségi jognak az ilyen jellegű kártérítési igény keletkezéséhez kellőképp egyértelmű megsértését valósítja meg.
Az Elsőfokú Bíróság kétfajta vagyoni kár megtérítését rendelte el. Ezek közül az első a Schneider azon költségeinek felel meg, amelyek annak kapcsán merültek fel, hogy a 2002. októberi ítéletben kimondott megsemmisítéseket követően a vállalkozás részt vett az összeolvadás Bizottság általi újbóli ellenőrzésében. A második a vételár azon csökkenésének felel meg, amelybe a Wendel/KKR javára a Schneider kénytelen volt beleegyezni azért, hogy ezen átruházás hatályba lépését késleltesse. Ez utóbbi kár kétharmada kerül megtérítésre, mivel az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy a Schneider maga is hozzájárult a saját kára létrejöttéhez, vállalva annak tényleges kockázatát, hogy a Bizottság az összeolvadást utólag a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja, valamint vállalva annak eshetőségét, hogy kénytelen lesz a Legrand eszközeit eladni. A feleknek az ítélet kihirdetésétől számított három hónapon belül kellett közölniük az Elsőfokú Bírósággal az első kár összegét. A második kár nagyságának megállapítására az Elsőfokú Bíróság szakértői vizsgálatot rendelt el.
A jelen eljárásban a Bizottság az Elsőfokú Bíróság 2007. július 11-i ítéletének hatályon kívül helyezését kéri az Európai Bíróságtól.
Ruiz-Jarabo főtanácsnok 2009. február 3-án megtett indítványában az Elsőfokú Bíróság ítéletének részleges megsemmisítését és a Schneidernek megítélendő kártérítés nagyságának csökkentését javasolta az Európai Bíróságnak.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2009. február 3.
C-325/08 Olympique Lyonnais – Főtanácsnoki indítvány
[Futball – Munkavállalók szabad mozgása – Utánpótlás-játékosok szabad átigazolásának korlátozása]
A jelen ügynek – a korábban nagy vihart kavart Bosman ügyhöz hasonlóan – számottevő kihatása lehet az európai futball fejlődésére. Emlékeztetőül: a Bosman ügyben 1995-ben meghozott ítéletében az Európai Bíróság megállapította, hogy szerződésük lejártával a hivatásos labdarúgók szabadon igazolhatnak más klubokhoz, anélkül, hogy a korábbi egyesületük átigazolási díjat követelhetne a játékost foglalkoztatni szándékozó új klubtól. Emellett a Bíróság kimondta, hogy egy EU-tagállam klubcsapatában korlátozás nélkül léphetnek pályára más EU-tagállamok állampolgárságával rendelkező játékosok.
A mostani ügyben arról kell döntenie az Európai Bíróságnak, hogy az utánpótlás-játékosok a képzési időszakuk lejárta végén kötelezhetőek-e arra, hogy nevelőegyesületükkel kössenek hivatásos játékosi szerződést, vagy választásuk szerint szabadon igazolhatnak bármely más európai klubhoz. A francia Olivier Bernard az Olympique Lyon egyesület utánpótlás-játékosa volt. Utánpótlás-szerződésének lejártával azonban nem fogadta el a nevelőegyesülete által neki felkínált hivatásos játékosi szerződést, hanem az angol Newcastle United csapatához igazolt. Tette ezt annak ellenére, hogy a francia hivatásos labdarúgó charta szerint az utánpótlás-játékosok az utánpótlás-szerződésük lejártát követő három évben csak akkor válhatnak a nevelőegyesületüktől eltérő klub hivatásos játékosává, ha a nevelőegyesületük nem tart igényt a játékukra vagy hozzájárul az átigazoláshoz.
Mindezek miatt az Olympique Lyon a francia bíróságok előtt kártérítés megfizetését követeli Olivier Bernard-tól, illetve a Newcastle United csapatától. Az angol csapat ezzel szemben azzal érvel, hogy a francia hivatásos labdarúgó charta említett rendelkezése sérti a munkavállalók szabad mozgásának az elvét.
Az ügyben eljáró francia semmítőszék azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a charta vitatott rendelkezései korlátozzák-e a munkavállalók szabad mozgását, illetőleg – igenlő válasz esetén –, hogy a fiatal hivatásos játékosok alkalmazásának és képzésének a nevelőegyesület általi előmozdítása igazolja-e ezt a korlátozást.
C-200/08 Bizottság kontra Franciaország – Főtanácsnoki indítvány
[Munkavállalók szabad mozgása és szolgáltatások szabad áramlása – A snowboardoktatói tevékenység gyakorlásának síoktatói képesítéshez kötése]
A Bizottság brit és német snowboard-oktatók panaszai után indított kötelezettségszegési eljárást Franciaország ellen, mivel a nyugat-európai ország illetékes hatóságai nem voltak hajlandók elismerni a snowboard oktatására feljogosító brit és német diplomákat. A francia hatóságok arra hivatkoztak, hogy Gallföldön csak olyan személyek oktathatnak snowboardot, akik egyben alpesi sí oktatására is jogosítvánnyal rendelkeznek. A Bizottság szerint azonban Franciaország indokolatlanul próbálja korlátozni más tagállamok snowboard-oktatóinak az EU területén való szabad munkavállalását, illetve szolgáltatás-nyújtását, ezért a brüsszeli szerv az Európai Bírósághoz fordult.
***
Az Európai Bíróságon július 13-tól (hétfő) augusztus 30-ig (vasárnap) ítélkezési szünet van. Ítélethirdetésre – kivételesen – az ítélkezési szünetben is sor kerülhet.
