Rendezett munkaügyi kapcsolatok

2009.07.21. Jogi Fórum / OMMF

Amit a kollektív szerződésről tudni érdemes - Összefoglaló a kollektív szerződés jelentőségéről, a munkaügyi hatóság ellenőrzési jogköréről, a szabályozás várható változásáról .

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992.évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 13. § (1) bekezdése alapján a munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, illetőleg törvényi felhatalmazás alapján egyéb jogszabály szabályozhatja. Az Mt. a munkaviszonyra vonatkozó szabályok közé sorolja a kollektív szerződést is, tehát az abban foglaltakat ugyanúgy köteles a munkáltató betartani (a dolgozó pedig joggal követelheti betartását).

A kollektív szerződés olyan - a munkafeltételekre vonatkozó - megállapodás, amelyet egyrészről a munkáltató (munkáltatói érdek-képviseleti szervezet vagy több munkáltató), másrészről az érintett munkavállalók által támogatott szakszervezet (szakszervezetek) kötnek meg. Egy munkáltatónál csak egy kollektív szerződés köthető, amelyet az arra jogosult szakszervezet köthet meg.

A kollektív szerződés az Mt-ben kapott felhatalmazás alapján a munkaviszonyból származó jogokat, kötelezettségeket, ezek gyakorlásának és teljesítésének módját, az erre vonatkozó eljárás rendjét, valamint a munkáltató és munkavállaló közötti kapcsolatrendszert szabályozza. A kollektív szerződés jogszabállyal ellentétes nem lehet. Kivételt képez ez alól, hogy a kollektív szerződés az Mt. III. részében szereplő rendelkezéseitől (de csak ettől!) eltérhet, feltéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételeket állapít meg; a korábban megkötött (hatályos) munkaszerződést azonban utóbb, a munkavállaló hátrányára nem módosíthatja.

A kollektív szerződés tehát alapvetően kötve van a jogszabályhoz; viszonya a munkaviszonyt szabályozó jogszabályokhoz háromféle lehet:

a) Az Mt. I-II. és IV-V. része (I. Bevezető rendelkezések, II. A munkaügyi kapcsolatok, IV. A munkaügyi vita, V. Vegyes és átmeneti rendelkezések) esetében általános szabályként a jogszabállyal ellentétes nem lehet, attól nem térhet el.

b) Az Mt. III. része (III. A munkaviszony: ide tartoznak a munkavégzés, a munkaidő, pihenőidő, munkabér, kártérítési felelősség szabályai is) esetében főszabály szerint a munkavállalóra kedvezőbb feltétel (kikötés) megállapításával lehet eltérni a törvényi szabályoktól; a munkavállalóra kedvezőtlenebb szabály megállapítása semmis. Egyes esetekben azonban az Mt. III. részében szabályozott kérdések vonatkozásában is különleges szabályok érvényesülhetnek:

  • tiltott az eltérés: a kollektív szerződés a munkavállalóra kedvezőbb szabályt sem állapíthat meg. Pl. a 72. §-nak a munkaviszony létesítésére jogosító életkorra vonatkozó szabályai, a 119. §-nak a munkaidőkeret megállapításának módjára vona tozó szabályai, a 134. §-nak a szabadság munkavállaló betegsége esetén történő kiadásának szabályai),
  • megengedett az eltérés: a munkavállalóra kedvezőtlenebb szabály is megállapítható. Pl. a 81.§-nak a próbaidő hosszára vonatkozó szabályai, a 117. §-nak az éjszakai munkára vonatkozó szabályai).

c) Vannak ugyanakkor olyan tárgykörök is, amelyek tekintetében elsősorban a kollektív szerződésben foglalt rendelkezések az irányadóak, s csak ezek hiányában kell a Munka tv. vonatkozó szabályát alkalmazni [pl. az Mt. 83/A. §-a alapján az átirányítás alapján végzett munka évi maximális mértékére vonatkozó törvényi előírás (44 munkanap/év) csak akkor irányadó, ha kollektív szerződés erről nem rendelkezik; a 118/A. § (2)-(3) bekezdése alapján a munkaidő legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti, valamint legfeljebb éves, illetve legfeljebb ötvenkét heti munkaidőkeretben is meghatározható].

Annak megítélésekor, hogy a kollektív szerződés rendelkezése a munkavállaló számára kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb-e, a következőket kell szem előtt tartani: a kedvezőbb jelleg megállapításánál nem a teljes szabályozást kell egymással egybevetni, hiszen pl. egy munkarendre vonatkozó szabály kedvezőbb jellegét nem befolyásolja egy kárfelelősségi szabály szigorúbb rendelkezése. Tehát csak az egyes jogintézmények egészére vonatkozó szabályok vethetőek össze egymással. Az összehasonlítást mindenképpen objektív alapon kell elvégezni (pl. a hosszabb munkaidőt minden esetben kedvezőtlenebbnek kell megítélni a rövidebbel szemben, még abban az esetben is, ha van olyan munkavállaló, aki számára ez egyedileg kedvezőbbnek tűnik).

Ágazati kollektív szerződések, kiterjesztett hatályú kollektív szerződés

Az Mt. 34. §-a lehetőséget biztosít a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter (szociális és munkaügyi miniszter) számára, hogy a felek együttes kérelmének megfelelően, az érintett országos munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek véleményének kikérése után a kollektív szerződés egészének vagy egyes részeinek hatályát az egész ágazatra (alágazatra) kiterjessze (kiterjesztett hatályú kollektív szerződés). Ennek feltétele, hogy a szerződést kötő szervezetek az adott ágazatban (alágazatban) reprezentatívnak minősüljenek. A kollektív szerződés kiterjesztését a felek csak együttesen kérhetik; ha tehát valamelyik oldalon több szerződő fél szerepel, a kiterjesztést is valamennyi szerződő félnek kérnie kell.

A jelenleg hatályban lévő kiterjesztett hatályú kollektív szerződések a következők:

  • Sütőipari Szakágazati Kollektív Szerződés
  • Villamosenergia-ipari bér- és szociális megállapodás
  • Vendéglátó és Idegenforgalmi Kollektív Szerződés
  • Építőipari Kollektív Szerződés

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium oldalán (http://szmm.gov.hu/párbeszéd/kollektívszerződések hivatkozás alatt) megtekinthetőek, hozzáférhetőek.

A munkaügyi ellenőrzés hatásköre a kollektív szerződések vonatkozásában

A munkaügyi ellenőrzés hatásköre a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) rendelkezései alapján általában a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok megtartásának ellenőrzésére terjed ki. Két esetkörben azonban a munkaügyi felügyelők a kollektív szerződések rendelkezéseinek megtartását is jogosultak vizsgálni:

  • a munkaidőre, a pihenőidőre, a rendkívüli munkavégzésre, valamint a szabadságra vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések megtartása [Met. 3.(1) bek. f) pontja],
  • a jogszabályban, kollektív szerződésben vagy a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív szerződésben megállapított munkabér mértékére, valamint a munkabérvédelmére vonatkozó rendelkezések [Met. 3. § (1) bek. g) pontja].

A munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályok

Az Mt. 117. § (1) bekezdése határozza meg az éjszakai munka, éjszakai munkát végző munkavállaló, a többműszakos munkarend, valamint az idénymunka fogalmát. A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint e szabályoktól kollektív szerződésben el lehet térni azzal, hogy az éjszakai munkának minősülő időszak hét óránál rövidebb nem lehet, és ebbe a huszonnégy és öt óra közötti időtartamot be kell számítani.

Ugyancsak eltérő szabályozási lehetőséget biztosít a kollektív szerződés számára az Mt. 117/A. § (1) bekezdése

  • a polgári repülésben hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi járműveket kiszolgáló berendezéseket kezelő és vezető,
  • a belföldi és nemzetközi közúti személyszállítás és árufuvarozás körében forgalmi utazó,
  • a közúti közlekedésben a menetrend szerinti helyi, valamint 50 km-t meg nem haladó útszakaszon végzett helyközi menetrend szerinti személyszállítást végző, és a zavartalan közlekedést biztosító,
  • a nemzetközi vasúti személyszállítás, valamint a belföldi és nemzetközi vasúti árufuvarozás körében utazó, illetve a zavartalan közlekedést biztosító

munkakörben foglalkoztatott munkavállaló tekintetében a napi munkaidő korlátozására [119.§ (3) bekezdés], a munkaközi szünetre (122. §), a napi pihenőidőre (123. §), a heti pihenőnapra, illetve pihenőidőre, a vasárnapi és a munkaszüneti napon történő munkavégzésre (124-125. §), valamint a rendkívüli munkavégzés éves mértékére [127. § (4) bekezdés] vonatkozóan. Lehetőséget biztosít továbbá e munkakörökben legfeljebb egyéves, illetve legfeljebb ötvenkét hetes munkaidőkeretet megállapítására.

Az egészségügyi ágazatban

  • külön törvény vagy kollektív szerződés a legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti munkaidőkeretet is megállapíthat,
  • külön törvény vagy kollektív szerződés a napi, illetve heti munkaidő hosszát az általános rendelkezésektől [119. § (3) és (7) bekezdés] elérően is megállapíthatja azzal, hogy a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaideje nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 60 órát, egészségügyi ügyelet esetén a heti 72 órát,
  • kollektív szerződés rendelkezése alapján a 123. § (1) bekezdésében szabályozottaktól (a munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani) eltérően legalább megszakítás nélküli nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani,
  • külön törvény vagy kollektív szerződés a 126. § (1) bekezdés d) pontjától (készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig - ha a munkavállalónak több helyen kell munkát végeznie, az első munkavégzési helyre érkezéstől az utolsó munkavégzési helyen történő munkavégzés befejezéséig - terjedő időtartam) eltérhet, és - a készenlét során végzett munka szokásos időtartamának alapulvételével – meghatározhatja az egy készenlétre eső rendkívüli munkavégzés átlagidőtartamát,
  • külön törvény vagy kollektív szerződés a 124. § (8) bekezdésében foglaltaktól (heti pihenőnap összevonásának tilalma) eltérhet, azzal, hogy a munkavállaló számára hetente egy pihenőnapot ki kell adni.

Ezekben az esetekben nem érvényesül a munkavállalók számára kedvezőbb szabályok alkalmazása, tehát a kollektív szerződés a jogszabályi felhatalmazás alapján a munkavállalók számára az általános törvényi előírásoknál kedvezőtlenebb szabályt is megállapíthat.

Kollektív szerződés szabályozhatja egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében a munkaidőn belül az adott tevékenységre fordítható leghosszabb időtartamot. Ezen túlmenően egyéb korlátozás is előírható (Mt. 117/B. §).

Az Mt. általános szabályként a kollektív szerződés hatáskörébe utalja a munkarend, munkaidőkeret, valamint a napi munkaidő beosztás szabályainak meghatározását (Mt. 118. §).

Amennyiben a munkáltatónál kollektív szerződés nincs hatályban, ennek meghatározására a munkáltató jogosult. E rendelkezések meghatározása során azonban az Mt. korlátokat is rögzít:

  • általános szabály szerint legfeljebb hat havi, illetve huszonhat heti munkaidőkeret állapítható meg [118.§ (2) bek.],
  • megszakítás nélküli, többműszakos munkarend, illetve idénymunka esetén a kollektív szerződés legfeljebb éves, illetve ötvenkét heti munkaidőkeretet határozhat meg [118. § (3) bek.].

Általános szabály szerint a munkaidő-beosztást a munkavállalók részére legalább hét nappal korábban és legalább egy hétre kell közölni [Mt. 119. § (2) bek.]. Kollektív szerződés azonban ennél rövidebb vagy hosszabb időtartamot is megállapíthat. Osztott napi munkaidőt ugyancsak kollektív szerződés (vagy a felek megállapodása) írhat elő [120. § (2) bek.].

Ugyancsak viszonylag széles körű eltérési lehetőséget biztosít az Mt. a pihenőidőre vonatkozó szabályokat illetően:

  • általános szabály szerint a munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a más napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani [123. § (1) bek.], kollektív szerződés azonban legalább nyolc óra egybefüggő pihenőidő biztosítását írhatja elő a) a készenléti jellegű munkakörben, b) a megszakítás nélküli, illetve c) a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá d) az idénymunkát végző munkavállaló esetében (kivételt képez ez alól az egészségkárosító kockázatok között munkát végző munkavállaló);
  • kollektív szerződésben kizárható a készenlétet követő pihenőidő biztosítása [123. § (3) bek.]
  • kollektív szerződésben szabályozható munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnapok összevonása [124. § (5)-(7) bek.];
  • vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzés esetén általános szabályként havonta legalább egy pihenőnapot (pihenőidőt) vasárnap kell kiadni, hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap (pihenőidő) kiadása pedig kötelező [124/A. § (3) bek.]. Ez utóbbi alól a többműszakos, a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében a kollektív szerződés kivételt tehet.

Figyelem: Az Mt. 123. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések módosítása folyamatban van a T/9239. számú „A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről” szóló törvényjavaslat 10. §-a alapján. A módosítás hatályba lépése esetén a munkavállalót, ha készenlét alatt munkavégzés nem történt, a készenlétet követően nem illeti meg pihenőidő, tehát kollektív szerződéses rendelkezés külön kikötése nem lesz szükséges. [A törvényjavaslat szövege megtekinthető a www.parlament.hu/iromány hivatkozás alatt.]

A rendkívüli munkavégzésre és szabadságra vonatkozó szabályok

A rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok közül az alábbi esetekben biztosít az Mt. a kollektív szerződés számára eltérési lehetőséget:

  • ha a kollektív szerződés úgy rendelkezik, a rendkívül munkavégzés csak írásban rendelhető el [126. § (3) bek.];
  • kollektív szerződésben a naptári évenkénti legfeljebb kétszáz óra rendkívüli munkavégzés legfeljebb 300 órára felemelhető [126. § (4) bek.];
  • a munkavállaló számára egy hónapban, illetve négyheti időszakban legfeljebb százhatvannyolc óra készenlét rendelhető el [129. § (4) bek.], kollektív szerződés azonban ettől eltérően is rendelkezhet;
  • kollektív szerződés szabályozhatja készenlét elrendelését a heti pihenőnap, illetve heti pihenőidő tartama alatt [129. § (5) bek.];
  • kollektív szerződésben szabályozható az ügyelet és a készenlét elrendelésének rendje [129. § (6) bek.]

A szabadságra vonatkozó rendelkezések esetében az Mt. a kollektív szerződésben történő szabályozás alábbi lehetőségeit biztosítja:

  • az Mt.-ben rögzített pótszabadságokon túlmenő további pótszabadságok megállapítása [132. § (6) bek.];
  • kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-éig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-áig adható ki.

A munkabér mértékére és védelmére vonatkozó szabályok

A munkaköri besoroláson, vagy teljesítményen alapuló munkabért úgy kell megállapítani, hogy az ne eredményezzen hátrányos megkülönböztetést a munkavállalók között. Az adott munkakörökhöz tartozó béreket, besorolási feltételeket célszerű a munkáltatónál belső szabályzatban vagy kollektív szerződésben rendezni.

Személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként a meghatározott feltételeknek megfelelően - legalább a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) jár; ettől érvényesen eltérni nem lehet [Mt. 144. § (1) bek.]. A munkavállalót a képzettsége, életkora alapján megillető garantált bérminimum [321/2008. (XII. 29.) Korm. rendelet] mértékétől a munkáltatói érdekképviselet és a szakszervezet által kötött kollektív szerződés eltérhet, a kollektív szerződésben megállapított garantált bérminimum összege azonban a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb nem lehet [144. § (6) bek.]. (A munkáltatói érdekképviselet által kötött kollektív szerződés garancia arra, hogy a bérminimumokat csak a munkahelyi szintnél magasabb szintű kollektív szerződés határozhassa meg.)

A munkaidőt meghaladó, illetve a munkaidőkereten felül végzett munka (túlmunka) esetén általános szabály szerint a munkabéren felül 50%-os minimális pótlék jár (147. §). Kollektív szerződés vagy a munkaszerződés magasabb összeget is megállapíthat, továbbá szabályozhatja, hogy a bérpótlék helyett szabadidő jár, ami nem lehet kevesebb a túlmunka időtartamánál.

Amennyiben a munkáltató gazdasági nehézségei miatt csak az előírtnál rövidebb munkaidőben tudja foglalkoztatni munkavállalóját, akkor a kiesett időre személyi alapbért kell fizetnie, kivéve ha munkaviszonyra vonatkozó szabály (pl. kollektív szerződés) ettől eltérő fizetési kötelezettséget nem állapított meg [150. § (2) bek.]

Távolléti díjat kell fizetni a munkavállaló része, ha azt jogszabály vagy kollektív szerződés elrendeli (pl. szakszervezeti tisztségviselőnek járó munkaidő-kedvezmény időtartamára), valamint ha a munkavégzés alóli felmentés idejére munkabér fizetését írja elő.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG