Kocsis Istvánt, az ÁPV Rt. volt vezetőjét és Sepsey Tamást, a KEHI vezetőjét hallgatta meg a gazdasági bizottság Dunaferr-albizottsága. Kocsis közölte: a Miniszterelnöki Hivatal jelentése a Dunaferr-csoportról tényszerűtlen, és rengeteg nem szakmai megállapítást tartalmaz. Sepsey ugyanakkor állítja: a pályázati kiírás és a szerződés között jelentős különbségek vannak.
Kocsis István 1998-ig volt az ÁPV Rt. vezetője. Az ő irányítása alatt kötötték meg a vagyonkezelői szerződést az Acél XXI. Kft.-vel. Kocsis a bizottság előtt elmondta: azért kötöttek vagyonkezelői szerződést, mert a privatizáció nem lett volna kifizetődő. A bizottság több tagja megjegyezte, hogy nem a szerződés jogosságát kérdőjelezik meg, hanem arra kíváncsiak, miért pont ilyen feltételekkel kötötték meg a szerződést és miért pont az Acél XXI.-gyel. Erre azonban Kocsis nem adott egyértelmű választ. Mindkét fél, Márton Attila, a bizottság elnöke és a Kocsis István is felhozta a privatizációról szóló törvényt, annak megállapítására, hogy törvényes volt-e kezdeményezni a cég vagyonkezelésbe adását. Kocsis úgy vélte, hogy mivel a törvény kimondja, hogy ha az “elidegenítés feltételei átmenetileg nem megfelelőek” (1995. törv. XXXIX. 62. § (1)) akkor lehet szó vagyonkezelésbe adásról, míg a bizottság elnöke szerint meg kellett volna próbálni a cég privatizációját, és ha az nem sikerül akkor lehetett volna szó a vagyonkezelésbe adásról. Az Acél XXI.-gyel úgy kötött szerződést az ÁPV Rt., hogy a cég még nem volt bejegyezve. Ezzel kapcsolatban Kocsis azt mondta: a megállapodás úgy szólt, hogy ha a cég már beadta bejegyzési kérelmét, akkor elfogadják a jelentkezését.
A sikerdíjjal kapcsolatos kérdésekre a volt vezető csak annyit mondott, hogy nem volt
lehetősége betekinteni az akkori iratokba, fejből pedig nem tudja megmondani, a sikerdíjjal kapcsolatban milyen egyezséget kötöttek a céggel. A Miniszterelnöki Hivatal
jelentésével kapcsolatban Kocsis megjegyezte, hogy az legalább 34 olyan állítást tartalmaz, amely nem tényszerű vagy nem szakmai állítás. A következő meghallgatott Sepsey Tamás, a KEHI vezetője közölte: a MeH-tájékoztatást, melyet a Kehi jelentése alapján készítettek, átolvasta, és megállapította: legfontosabb pontjai igazak. A Kehi jelentés legfontosabb megállapítása, hogy a vagyonkezelésbe adásról szóló pályázati kiírás és a megkötött szerződés között jelentős eltérések voltak, például a sikerdíjat illetően – tette hozzá Sepsey. A pályázati kiírásban még 8 százalékos sikerdíj szerepelt, míg a szerződésben már 12 és fél százalék. Mivel csak egy cég jelentkezett a pályázatra, a bizottság tagjai nem értik, miért kellett változtatni a szerződésben a kiíráshoz képest. Azt is furcsállták, hogy az ÁPV Rt. nagyon gyorsan kötötte meg a szerződést, bár a sietséget szerintük semmi sem indokolta. A sikerdíj összege több mint 300 millió forint volt, melyet 1997-ben és 1998-ban is folyósítottak de utóbbi időpontban a két folyósító – az ÁPV Rt. és a KVI – közül csupán az utóbbi fizetett, az ÁPV Rt. megtagadta a fizetést az addigra napvilágra került szabálytalanságok miatt. Az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága ugyanis 1998. februárjában számos hiányosságot állapított meg a vagyonkezelői szerződés kapcsán.
Az bizottság elnöke megállapította, hogy az ÁPV Rt. Dunaferre vonatkozó iratanyagában egészen addig nem történik említés a cég vagyonkezelésbe adásáról, vagy privatizációjáról, amíg a Dunaferr akkori vezetése 1996. február 16-án nem hoz egy olyan határozatot, hogy a céget vagyonkezelésbe kellene adni. Erre hat napra, február 22-én, már található feljegyzés a vagyonkezelésbe adásról az ÁPV Rt.-nél. Az elnök szerint ez alatt a hat nap alatt dőlt el, az stratégiai fontosságú nagyvállalat sorsa. Ezután a pályázatban megszabott 60 napos határidőt is lecsökkentették 45 napra. Sepsey Tamás Kehi-elnök szerint a nagy sietséget mutatja az is, hogy a szerződés megkötésével nem várták meg a pénzügyi év kezdetét, hanem 1996. október elsejével megkötötték azt. Erre néhány napra pedig már privatizálták is a cégcsoporthoz tartozó hőerőművet. A képviselők az ellentmondások között említették, hogy míg a Dunaferr-csoport állami tulajdonú cégei mind veszteségesek voltak, addig a magáncégek mind nyereségesek. Ezt a különbséget azonban senki sem jelentette.
