Az iskola, illetve a tankönyvforgalmazó köteles biztosítani, hogy a tanuló a törvényben szabályozott iskolai tankönyvellátásban, legfeljebb a tankönyvjegyzékben feltüntetett maximált terjesztési áron jusson hozzá a tankönyvhöz, akár az iskolában, akár a tankönyvboltban vásárolja meg tankönyvcsomagot – áll a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MOSZE) közleményében.
A tanuló évfolyamonként kettő alkalommal jogosult a tankönyvjegyzékben szereplő áron megvenni ugyanazt a tankönyvet.
Súlyosan sérti az egyenlő bánásmód elvét, amikor az egy és kétgyermekes rászoruló családok kiesnek az ingyenes tankönyvre jogosultak köréből, ha jövedelmük párszáz száz forinttal meghaladja a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosultak egy főre eső jövedelmét, amely jelenleg 35 625 Ft/fő.
Diszkrimináció, ha az egyik ingyenességet jogosult tanuló pénzbeli támogatást kap, új tankönyvet vásárolhat rajta, ami a saját tulajdonába kerül, a másik tanuló kártérítési felelősséggel kölcsön kapja tankönyvet, amelyet vissza kell adni.
Tilos az ingyenes tankönyvellátásra jogosultaktól ráfizetést kérni, akár mennyibe kerül a tankönyvcsomag az adott évfolyamon. Az ingyenességet szó szerint kell venni – hangsúlyozza a MSZOE.
A nem állami nem önkormányzati fenntartású iskolák ugyan úgy megkapják a költségvetési támogatást az ingyenesség biztosításához, mint az önkormányzati fenntartású iskolák.
Tilos az ingyenes tankönyvellátásra jogosultaknak összefirkált, gyűrött használt tankönyveket adni ingyenesség címén, míg osztálytársaik, “szép” új tankönyvekből tanulhatnak. Az agyonhasznált tankönyveket le kell selejtezni, nem lehet tankönyvtámogatás címén újra kiadni. Ha a tanulóktól beszedett használt tankönyveket ingyenesség címén másodszor is kiadják, az normatíva csalásnak minősül, hiszen az iskola az arra jogosult tanulók után minden évben újra megkapja a költségvetési támogatást.
A tankönyvpiac sajátossága, hogy a fogyasztó – a szülő és a tanuló – nem döntheti el szabadon, kíván-e vásárló lenni, ezért nem illik visszaélni a tanulók kiszolgáltatott helyzetével és felesleges segédtankönyveket és feleslegesen drága tankönyveket megvetetni a szülőkkel, azzal az indokkal, hogy abból könnyebben tanul a gyerek – nyomatékosítja az Egyesület.
A MOSZ felhívja a figyelmet arra, hogy a szülőknek ellenőrizni kell, hogy terjesztési áron vetetik meg velük a tankönyveket, ezért olyan listát, elismervényt vagy számlát kell kérni az iskolától, amelynek alapján megállapítható a tankönyv ára. A tankönyv kódszáma alapján a tankönyvjegyzékben visszakereshető a tankönyv hiteles terjesztési ára, és megállapítható az árdrágítás ténye.
Az Egyesület feleslegesnek tartja, hogy az első évfolyamra beíratott gyermekek szüleivel több ezer forintért vásároltatnak tankönyvet, mindenféle segédkönyvet, munkatankönyvet, feladatlapot.
Támogatja ugyanakkor azt a szakmai elképzelést, hogy az elő évfolyamon egyáltalán nem kell tankönyveket használni, elég lenne egy jó mesekönyv és a pedagógus szakmai felkészültsége az óvodából kikerülő gyermekek írás-olvasás készségeinek kialakításához.
A MOSZE javasolja, hogy a valódi szükségleteket figyelembe vevő tankönyvellátás érvényesüljön a jelenlegi normatív elosztási elv helyett, vagy kerüljön bevezetésre a minden tanulóra kiterjedő teljesen ingyenes iskolai tankönyvellátás.
Az iskolai tankönyvellátásról bővebb információ található a www.mszoe.hu weblapon.
