Közérdekvédelem, akkreditáció, versenymentesség a hatékonyabb fogyasztóvédelemért – Az Európai Parlament és Tanács 765/2008/EK rendelete 2010. január 1-től alkalmazandó a tagállamokban. Aktualitását éppen ez a dátum adja, hiszen a benne foglaltak megfeleléséhez ez év végéig kell változtatni a már meglévő piacfelügyeleti rendszeren.
A fenti rendelet a fogyasztási cikkek piacfelügyeleti rendszerére vonatkozik. Fogyasztási cikkek a gazdasági célfelhasználású termékekkel szemben azok, amelyek a személyes szükségletet elégítik ki. A két csoport annyira különbözik, hogy célszerű nem összefésülni a szabályozásukat.
A piacfelügyelet nem más, mint a megfelelőség utólagos értékelése; célja az, hogy a vonatkozó európai irányelvek megvalósuljanak. Erre azért van szükség, mert minden európai polgárt megillet az azonos szintű védelem – a fogyasztási cikkek terén is. Piacfelügyeleti hatóságok minden uniós tagállamban vannak, és figyelik, hogy az adott tagország területén forgalomba hozott vagy üzembe helyezett termékek megfelelnek-e a vonatkozó irányelveknek, illetve ezeket honosító nemzeti jogszabályoknak – írja a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal honlapja.
Szükség az európai rendszerre pedig azért van, mert a közös piac megvalósulásához egyrészt ez is hozzátartozik, másrészt pedig egy egységes rendszerrel hatékonyabb a fogyasztók érdekeinek védelme.
A jelenlegi piacfelügyeleti rendszer is az európai unió jogszabályainak közelítésének köszönhető – és a 2008-as rendelet ezen a már meglévő rendszeren finomít a hatékonyság növelése érdekében.
A rendeletben megfogalmazódik a közérdek – mint például az egészség és biztonság általában, a fogyasztók védelme vagy a környezetvédelem – védelme, a használt fogalmak definíciója.
Az akkreditáció, mint eljárás fontos újítása a rendeletnek. A meghatározás is a jogszabályban szerepel; az akkreditálás a nemzeti akkreditáló testület tanúsítása arról, hogy egy megfelelőségértékelő szervezet megfelel a meghatározott megfelelőségértékelési tevékenységek ellátásához a harmonizált szabványokban megállapított követelményeknek és amennyiben alkalmazandó, bármely további követelménynek, beleértve a vonatkozó ágazati szabályozásokban meghatározottakat is.
Tagállamonként egy akkreditáló testület lesz főszabály szerint, akkreditálási okiratot bocsáthat ki, és felülvizsgálhatja a megfeleltnek ítélt szervezetet. A felülvizsgálat függvényében az akkreditálási okiratban foglaltakat korlátozhatja vagy akár vissza is vonhatja.
A versenymentesség elve kimondja, hogy az akkreditáló testületetek nem versenyezhetnek sem egymással, sem pedig a szervezetekkel, de egy akkreditáló testület működhet más országban. A határon átnyúló akkreditálásról egy külön cikk rendelkezik.
A piacfelügyeleti rész három fő részből áll; az általános rendelkezésekből, a közösségi piacfelügyeleti keretből és a közösségi piacra belépő termékek ellenőrzéséből.
Az első részben megfogalmazódik, hogy a piacfelügyelet részeként a nemzeti hatóságok a nem megfelelő termékek forgalmazását korlátozhatják, vagy ki is vonhatják. A hatékony működés fontos ezen a területen, melyet a rendelet is kihangsúlyoz amellett, hogy a felügyeletnek a gyártó saját használatra készült termékeit is vizsgálnia kell.
A közösségi keretben a tájékoztatási kötelezettség is szerepel a tagállamok szervezési kötelezettségeinek meghatározása mellett. Utóbbi kiterjed a panaszok nyomon követésére, a figyelemmel kísérésére azon termékeknek, melyek vélhetően balesetet vagy egészségre veszélyt jelent. Ellenőriznie kell a felügyeletnek a helyesbítő intézkedések megtételét, és kövessék a biztonsági kérdéseket érintő tudományos és technikai ismereteket. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a működéshez szükséges feltételeket az arányosság elvének megfelelően; ezen túl létre kell hozniuk, végre kell hajtaniuk és rendszeresen frissíteniük kell a piacfelügyeleti szabályaikat, amit ismertetniük kell a többi tagállammal és a Bizottsággal is – az elsőt jövő év első napjáig.
Az említett rész szabályozza a megtehető intézkedéseket, a korlátozó intézkedéseket is beleértve, külön szabályozva a súlyos veszélyt jelentő termékekkel kapcsolatos eljárást. Külön szerepel egy közösségi információcserét szolgáló rendszer létrehozása, valamint a források – a szakértelem és az egyéb források – megosztása a részesek között. A harmadik országokkal is törekedni kell a szakértelem és az információcsere létrehozására.
A téma szerint utolsó fontos rész a rendeletben a közösségi piacra belépő termékek ellenőrzéséről szól. Itt egyrészt a tagországoknak biztosítani kell a felügyeletek felé a felhatalmazást és a szükséges forrásokat; másrészt ha az adott országban az adott termék kapcsán több felügyelet is érintve van, akkor ezek együttműködését is elő kell segítenie.
Ha a nem megfelelő az üzembe helyezés, ha a termék nincs összhangban az uniós előírásokkal, vagy ha a CE jelölés hamis, akkor már a határellenőrzésért felelős hatóságok felfüggeszthetik a szabad forgalomba bocsátást. Ha ez megtörténik, és a határellenőrzésért felelős hatóságokat a szabad forgalomba bocsátás felfüggesztését követően három napon belül nem értesítik valamely piacfelügyeleti hatóság által tett intézkedésről, akkor a kérdéses terméket szabadon forgalomba lehet bocsátani.
A rendelet által meghatározottakat keretként ráhúzni a meglévő szabályokra nem volt egyszerű, bár szerencsére nem volt szükség a teljes rendszer újraszabályozására. Lényegében a fogyasztóvédelmi törvényt és az áruk és szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról szóló kormányrendeletet kellett átvilágítani – mondta dr. Boldizs József, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Fogyasztóvédelmi Osztályának szakmai főtanácsadója.
