Szám szerint 21 - Az Országgyűlés alkotmányellenes jogalkotói mulasztásairól

2009.11.11. Jogi Fórum / Romsics Viktor

Ahogy a kedvelt közhely megállapítja, minden jogszabály annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. A mérték, amelyben érvényesíti az Országgyűlés az Alkotmány betűjét és szellemét, azt mutatja meg, mennyit ér a Köztársaság. Cikkünk az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság együttműködéséről ad aktuális pillanatképet.

Néhány hete, október 22-én, a Parlament épületének felsőházi termében, neves közéleti személyiségek ünnepi konferencián adóztak az 56-os forradalom emlékének és köszöntötték a húszéves Köztársaságot. Az eseményen Romsics Ignác történész kiemelte, hogy a rendszerváltás utáni korszak teljesítménye a közvélemény szemében igen ellentmondásos. Ugyan a demokratikus struktúra kiállta az idő próbáját, de tapasztalható bizonyos kiüresedés. Mindezeket a cizellált, ám annál súlyosabb szavakat valamennyi parlamenti párt legalább egy-egy vezető politikusa személyesen hallgatta végig.

Néhány nap múlva, október 26-án, az Országgyűlés 202 igen, 156 nem és 1 tartózkodás mellett elvetette a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) módosításáról szóló T/10222 számú törvényjavaslatot. Az elfogadáshoz a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata lett volna szükséges. Vagyis újabb alkalmat szalasztott el a Tisztelt Ház, hogy megszüntesse a jogalkotói feladatának elmulasztása miatt fennálló alkotmányellenes állapotot, ami praktikusan azt jelenti a konkrét ügyben, hogy a közigazgatási hivatalok jogállásáról nem rendelkezik az Ötv., így a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése jelenleg törvényesen nem lehetséges [lásd 131/2008. (XI. 03.) AB h. és 90/2007. (XI.14.) AB h.].

Mindezt a jogalkotói mulasztást az Alkotmánybíróság (AB) állapította meg az Országgyűlés terhére. A magyar Alkotmánybíróság, amelynek 11 tagját az Alkotmány [1949. évi XX. törvény 32/A § (4) bek.] értelmében az Országgyűlés választja. Azonban legfőbb népképviseleti szervünk ­– sajnos a demokratikus struktúra kiüresedésének elmúlt két évtizedére visszatekintve szinte „természetesen” - nem választja meg az AB 11 tagját.

Az elmúlt másfél évben például csak kilenc alkotmánybíró szolgálhatott. Paczolay Péter, a testület elnöke a minap azt nyilatkozta, hogy információi szerint a választásokig már nem is tesznek kísérletet a helyzet orvoslására, a jelölő bizottságot össze sem hívják, mivel képtelen a működésre. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 30. § (3) bekezdése szerint az AB teljes ülése határozatképességének egyik feltétele, hogy legalább nyolc tag legyen jelen. Vagyis ma igen könnyen megakadhat az alkotmánybírósági munka, akár már két alkotmánybíró betegsége esetén.

Az Országgyűlés más szempontból is mostohán bánik a taláros testülettel. Az Abtv. 29. § akként rendelkezik, hogy az Országgyűlés az AB javaslatára törvényben határozza meg az Alkotmánybíróság ügyrendjét, amely a részletes szervezeti és működési szabályokat tartalmazza. Valójában csak tartalmazná, hiszen jelenleg az alkotmánybíráskodás ideiglenes ügyrend keretében zajlik. Az ügyrendi törvény megalkotására 2009 végén sem mutatkozik számottevő esély.

Az ily módon méltatlan komolytalansággal kezelt Alkotmánybíróság határozatai, amelyekben az Országgyűlés alkotmányellenes jogalkotói mulasztásait ecsetelik, nem ösztönzik a képviselőket a csorba kiköszörülésére. Az Abtv. értelmében a mulasztást elkövető szerv az AB által megjelölt határidőn belül köteles jogalkotói feladatának eleget tenni. Szankció alkalmazására azonban nem nyílik lehetőség [Abtv. 49. § (1) és (2) bek.].

Az Országgyűlést jelenleg több mint húsz alkotmányellenes jogalkotói mulasztás terheli. A konkrét számról ellentmondásosak a nyilvántartások. Az Országgyűlés 24 ügyet tart számon a tárgykörben a világhálón, míg az Alkotmánybíróság folyó év szeptember 4-i hírlevele 22 esetet sorol fel tételesen.

A nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletéről szóló szabályozás hiánya [35/1992.(VI.10.) AB. h.], a képviselői álláspont lényegének kifejtéséhez szükséges felszólalási idő biztosításának garanciális szabályainak rendezése [12/2006. (IV. 24.) AB h.] és a büntetés-végrehajtási szervezet által végrehajtott előzetes letartóztatás, elzárás során alkalmazható motozás [132/2008. (XI. 06.) AB h.] tárgyában, a parlament mulasztásos alkotmánysértését megállapító AB határozat szerepel az Országgyűlés honlapján, ellentétben az AB idézett hírlevelével. Az utóbbi két problémát viszont már orvosolták a honatyák, sorrendben a Házszabály 50. § és a 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 16. § módosításával.

A kisebbségi képviselet vonatkozásában az országgyűlési weblap a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének hiányát tartja számon releváns mulasztásként, azonban az idézett alkotmánybírósági határozat – az Alkotmánybíróság sajtófőnöke, Sereg András tájékoztatása szerint – egyetlen szót sem ejt a kisebbségek parlamenti képviseletéről. Mint fogalmaz, egy végzés, mégpedig a „24/1994. AB végzés utólag próbálja belevetíteni a 35/1992. AB határozatba a kisebbségek kötelező parlamenti képviseletének előírását. A mulasztást tehát valójában a 24/1994. AB végzés állapította meg. Az Alkotmánybírósági törvény 27. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező. A végzés azonban nem határozat, így a mulasztást megállapító végzés nem lehet kötelező az Országgyűlésre.”

Ugyancsak a sajtófőnöki áttekintés alapján, a parlamenti honlapon feltüntetett 61/2009. (VI. 11.) AB határozatban vizsgált alkotmányellenes mulasztást nem pótolta határidőre a jogalkotó, jelenleg részletes vitára vár a T/10873 számú törvényjavaslat, amely a jogerős ítélet meghozatala utáni, terhelti irathozzáférést hivatott szabályozni a büntetőeljárásban. Ez a határozat azonban az AB citált hírlevelében nem szerepel. Viszont megnevezi a 47/2007. (VII. 3.) AB határozatot, amely a kitüntetés-adományozás szabályainak részletes, a jogbiztonság követelményének megfelelő szabályozása hiányával foglalkozik. Ezt a mulasztást azonban, mutat rá Sereg, pótolta a Tisztelt Ház, mégpedig a 2008. évi LXXI. törvénnyel.

Az összevetés alapján tehát 21 alkotmányellenes jogalkotói mulasztás van az Országgyűlés rovásán. Ezek közül 18 esetben már lejárt a pótlásra kijelölt határidő. Van, amelyik már bő egy évtizede.

Jogszerűen például több mint három éve rendezni kellett volna azt a húsbavágó kérdést, hogy Magyarországon nem érvényesül az egyenlő választójog alapelvéből következő alkotmányos követelmény, miszerint az egyéni választókerületekben a választásra jogosultak számának a lehető legkisebb mértékben szabad eltérnie egymástól [22/2005. (VI. 17.) AB. h.]. A parlamenti erők jövőre ilyen nyomorult közjogi állapotban hívják a Köztársaság polgárait a szavazóurnákhoz.

Az Országgyűlés internetes felületén több helyütt olvashatjuk, a sok-sok éves bejegyzéseknél is, hogy az adott alkotmányellenes jogalkotói mulasztás esetében „megnyugtató rendezésre csak politikai konszenzus esetén nyílhat lehetőség”.

Egy idei konferencián Greg Dorey brit nagykövet a magyar pártfinanszírozás kapcsán hasonló érveléssel szemben adott hangot nemtetszésének. A diplomatát már a kilencvenes évek elején fárasztotta az a magyarázat, hogy a kérdést azért nem lehet rendezni, mert a felek nem hajlandók együttműködni. "Mintha ez a magyar nyelv sajátossága volna, amit a külföldiek képtelenek megérteni” – méltatlankodott.

Pedig a magyar nagypolitikában sem idegen a kooperáció. A kód neve: ORTT…

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
ORSZÁGHÁZ
JOGALKOTÁS