Sharpston főtanácsnok C-96/08. számú CIBA ügyben kihirdetett indítványa szerint a magyar szakképzési hozzájárulás kiszámításának módja korlátozza a letelepedés szabadságát.
A magyarországi székhelyű, vagy hazánkban fiókteleppel rendelkező gazdasági társaságok kötelesek a munkavállalóik után szakképzési hozzájárulást fizetni, amelynek alapja a bérköltség. A fizetési kötelezettség bizonyos esetekben csökkenthető (megváltható).
A megváltással élni kívánó társaság négy lehetőség közül választhat: i. együttműködési megállapodást köt valamely felsőoktatási intézménnyel; ii. „tanulószerződést” köt szakmai gyakorlatra, amely magában foglal „munkahelyi elhelyezést”, amelyet a szakképző iskolánál eltöltött képzési idő követ; iii. fejlesztési támogatást nyújt valamely szakképző iskolának; vagy iv. szerződést köt valamely elismert intézménnyel a saját munkavállalóinak képzésére.
A magyarországi székhelyű CIBA Speciality Chemicals a csehországi fióktelepén foglalkoztatott munkavállalói után Csehországban fizeti a közterheket, és ezeken belül – állítása szerint – a szakképzési hozzájárulást is. A magyar adóhatóság egy ellenőrzés során azt tapasztalta, hogy a cég az említett munkavállalók után Magyarországon nem fizetett szakképzési hozzájárulást, és ezért bírságot szabott ki a vállalkozásra. A cég szerint a közösségi joggal ellentétes tőle olyan közterheket követelni, amelyeket az érintett munkavállalók foglalkoztatásának helye szerinti tagállamban már megfizetett, és amely közterhek ellentételezéseként Magyarországon ténylegesen semmiféle munkaerő-piaci szolgáltatást nem kaphatna.
Az ügyben eljáró Pest Megyei Bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy összhangban van-e a letelepedés szabadságának az elvével a magyar jog azon rendelkezése, amely alapján egy magyar cégnek akkor is meg kell fizetnie a szakképzési hozzájárulást, ha külföldi fióktelepén foglalkoztat munkavállalókat, és az ottani foglalkoztatás után az adó- és járulékfizetési kötelezettségnek a fióktelep szerinti országban tesz eleget.
Sharpston főtanácsnok a tegnapi napon kihirdetett indítványában mindenekelőtt megállapítja, hogy a szakképzési hozzájárulás a munkáltatók olyan pénzügyi hozzájárulása, amelyet a szakképzés általános finanszírozása érdekében szednek be; nem áll fenn azonban közvetlen kapcsolat a befizetett hozzájárulás és az adott munkáltató által a saját munkavállalói tekintetében kapott előnyök között.
A főtanácsnok szerint a magyar szabályozás hátrányosan érinti az Unión belüli letelepedési szabadságukkal élni kívánó vállalkozásokat. A hátrány abból ered, hogy a külföldi telephelyet létrehozni kívánó vállalkozásnak olyan hozzájárulást kell Magyarországon fizetni, amely részben a fogadó tagállamban lévő munkaerejének bérköltségén alapul. Márpedig e kötelezettség egyfelől kiegészítheti a fióktelep szerinti tagállamban fennálló, hasonló teherfizetési kötelezettséget, másfelől pedig adott esetben megfoszthatja az érintett vállalkozást a megváltás lehetőségétől a Magyarországon fennálló hozzájárulás-fizetési kötelezettsége költségének csökkentése érdekében.
A megváltással kapcsolatban a főtanácsnok megjegyzi, hogy ez alapvetően csak akkor áll fenn, ha a vállalkozás képző félként magyar intézményt vesz igénybe, ami gyakorlatilag megfosztja a határokon átnyúlóan működő vállalkozást attól, hogy a más tagállamban lévő munkavállalói tekintetében éljen a megváltás lehetőségével.
Mindezek alapján a főtanácsnok azon az állásponton van, hogy a szakképzési hozzájárulás előírásának módja a letelepedés szabadságának korlátozásához vezet, mivel kevésbé vonzóvá teszi annak gyakorlását.
A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.
