Kiskorúakra ártalmas tartalmak a műsorelőzetesekben - ORTT tanulmány

2010.02.11. Jogi Fórum / ORTT

Az Országos Rádió és Televízió Testület 2010. február 10-én elfogadta, hogy közzéteszi a 2003-2008. között végzett, a műsorelőzetesekben fellelhető ártalmas tartalmak jelenlétét vizsgáló tanulmányát.

A tanulmány eredményeinek vezetői összefoglaló megállapításai

Az ORTT 1999 óta folyamatosan méri a műsorelőzetesekben fellelhető ártalmas elemeket. A Testület a vizsgálat alá vont művi heteket véletlen kezdőpontú szisztematikus adatmerítéssel állította össze. Az MTV1, a TV2 és az RTL Klub 1999 óta az elemzés állandó szereplőjének tekinthető. Az ORTT az adatfelvételek során a hétköznap 16-24, míg hétvégén a 8-11 és a 16-24 óra közötti időszakokra koncentrált.

Az eltelt közel egy évtizedben az előzetesekben mért „erőszakarány” 39 százalék volt. A megfigyelt 36.095 műsorajánló közül 14.171 tartalmazott erőszakos jelenetet, azaz a műsorelőzetesek közel kétötöde problémásnak minősült. A 36 ezer beharangozóban több mint félmillió (501.562 darab) jelenetet rögzített a Testület, melynek 13 százaléka (65.863 eseményegység) tartalmazott agressziót. 1999 és 2008 között egy erőszakos előzetesben átlagosan öt agresszív jelenetet regisztráltak. A legmagasabb értéket 2005-ben mérték, ekkor az előzetesek 45 százaléka tartalmazott erőszakos elemet.

A vizsgált időszakban éles különbséget tapasztalt a Testület a kereskedelmi és a közszolgálati adók szerkesztési gyakorlata között, hiszen a legtöbb erőszakos beharangozót a profitorientált médiumok tűzték a műsorukra. A Duna TV az ajánlóinak több mint ötödében (23%), míg az MTV az előzeteseinek „csak” 18 százalékában adott közre valamilyen agresszív reprezentációt. A vezető kereskedelmi műsorszolgáltatók a középmezőnyben foglaltak helyet, 44 és 42 százalékos agresszió-hányadukkal fej-fej mellett végeztek. Sokkal inkább problematikusnak minősültek azok a tematikus csatornák, amelyeknél minden második előzetes agresszív tartalmú volt. A vizsgálatok terminusa alatt, 2006-ban kedvező tendenciát tapasztalt az ORTT, ekkor a műsorszolgáltatók többsége - a Hálózat TV kivételével - az erőszak visszaszorítására törekedett. A TV2 és az RTL Klub megoszlásai 2003 óta nem változtak szignifikáns módon, az RTL Klub az említett időponttól kezdődően őrzi vezető szerepét, közel öt százalékkal több agresszív tartalmú műsorelőzetest tesz közzé. A közszolgálati csatornák folyamatosan törekedtek arra, hogy alacsonyabb szinten tartsák az erőszakos szcénákat tartalmazó beharangozók arányát, a legkedvezőbb statisztikával az MTV1 rendelkezett.

A 2003-tól 2008-ig tartó periódusban az agresszív előzetesek vágóképein minden második alkalommal (56%) erőszakos cselekmény jelent meg. 2008-ra az agresszív aktust előtérbe helyező ábrázolás kevésbé intenzív jellege erősödött fel. Az agresszió kizárólag fizikai, illetve verbális fenyegetés formájában a beharangozók harmadában (31%) fordult elő. A szerkesztők a durva, elnyújtott, kiemelt prezentációt (14%) és a humorba ágyazott erőszakot (15%) közel azonos arányban alkalmazták 2003 és 2008 között.

A beharangozókban alkalmazott fegyverhasználat tekintetében megállapítható, az erőszakos cselekményeket többnyire úgy követték el, hogy a károkozás eszköze is megjelent. 2003-tól 2008-ig az erőszakot tartalmazó ajánlók 63,4 százalékában jelenítettek meg valamilyen fegyvert. A vágóképeken leginkább kézi lőfegyverek szerepeltek (45,8%) és csak ez után következtek a szúró- vagy vágó eszközök (12,4%). Az esetek több mint tizedében (11,9%) az agresszorok valamilyen háztartásban fellelhető tárggyal, illetve sporteszközzel követték el az erőszakos tettet.

A képi megjelenítés vizsgálata során fontos szempontnak számított a látottak intenzitásának feltérképezése. A megjelenítés mind az erőszak, mind a károkozás tekintetében többnyire hangsúlytalanul történt, ám 2008-ra egyre inkább előtérbe került a kiemelt ábrázolás (52%). Az embereket ért sérülések bemutatásánál a kevésbé intenzív felvételek voltak a meghatározóak. 2008-ra a legélesebb különbséget a véres áldozatok bemutatásánál mérték, míg 2007-ben a vérző sebektől szenvedő emberek 40 százalékát láthattuk közeli felvételeken, addig a legutolsó vizsgálat alkalmával megoszlásuk több mint 30 százalékkal nőtt (72%).

Végül az előzetesek kvantitatív szempontok szerinti vizsgálata arra is kiterjedt, hogy milyen gyakran derült ki az előzetesből: ki volt az agresszor és ki volt az áldozat. Erre vonatkozóan az erőszakot tartalmazó ajánlók közel kétharmadában (63,8%) sikerült egyértelműen elkülöníteni a relációkat. A műsorszolgáltatók közül a közszolgálatiak ajánlóiban voltak legkevésbé felismerhetők az aktorok, hiszen például a Duna TV erőszakos előzeteseinek csak felénél (52%) kaptunk információt róluk. 2003 óta tipikus agresszornak és tipikus áldozatnak számít a középkorú, fehér bőrű férfi.

  • kapcsolódó anyagok
MÉDIAJOG
ORTT
GYERMEKJOGOK