Res iudicata a büntetőjogban - Vádemelés vs. perújítás - A Legfelsőbb Bíróság jogegységi hatűrozatot hozott

2010.03. 1. Jogi Fórum / dr. Csabai Virgínia

A tavalyi év utolsó jogegységi határozatában a Legfelsőbb Bíróság a vádemeléssel szemben a perújítás mellett tette le a voksát azon esetek vonatkozásában, ahol a jogerősen elbírált bűncselekmény részcselekményének későbbi minősítése a kérdés.

„Amennyiben a bíróság a vád tárgyává tett és a bűncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerősen elbírálta, határozata e bűncselekmény tekintetében res iudicata-t eredményez” - mondta ki nemrégiben 6/2009. számú büntető jogegységi határozatában a Legfelsőbb Bíróság. Rögzítésre került az is, hogy „nincs helye újabb vádemelésnek olyan részcselekmény miatt, amely a már elbírált bűncselekmény egységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét”. De vajon hogyan lehet utólag felelősségre vonni az elkövetőt ilyen esetben a részcselekmények miatt?

Nemcsak anyagi jogi, olykor eljárásjogi kérdésekben sincs egyetértés az ország két különböző pontján ítélkező bíróság között. Habár a bírókat nálunk nem köti másik bíróság már meghozott ítélete, az eltérő joggyakorlat jogbizonytalanságot szülhet, amely könnyen megingathatja az emberek jogállamiságba vetett hitét. Ennek kiküszöbölése érdekében a Legfelsőbb Bíróság elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatalával iránymutatást adhat a bíróságok számára az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében.

A jogegységi eljárás lefolytatására jelen esetben azért került sor, mert a bűncselekményegység jogerős elbírálását követően ismertté vált további részcselekményeket érintő eljárással kapcsolatban a szakma megosztott volt. A legfőbb ügyész jogorvoslati indítványában két, egymással szöges ellentétben álló határozatra hivatkozott, melyek kapcsán fontossá vált tisztázni, a bűncselekményegység egyes, utóbb ismertté vált részcselekményei hogyan szolgálhatnak perújítás alapjául.

A Veszprém Városi Bíróság két rendbeli adócsalás bűntette miatt szabott ki büntetést a terheltre, mely ellen a Veszprém Megyei Főügyészség perújítási indítványt nyújtott be. Tekintettel arra, hogy a vádlott nemcsak az elbírált időszakban, hanem az azt követő évben sem fizette meg az adót, ez az elbírált bűncselekménnyel folytatólagos egységet képező cselekménynek minősül, amely lényegesen súlyosabb büntetés kiszabását indokolja. A Veszprém Városi Bíróság azonban a perújítást elutasította arra való hivatkozással, hogy az annak alapját képező törvényes vád hiányzik.

A másik hivatkozott ügyben a Békés Megyei Bíróság a terhelteket adócsalás és más bűncselekmények vonatkozásában mondta ki bűnösnek. Hasonlóan az imént ismertetett esethez, a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a jogerős ítéletek ellen perújítási indítványt terjesztett elő, mivel a terheltek cselekményeiket nemcsak az elbírált időszakban, hanem az után is folytatták. A Szegedi Ítélőtábla elrendelte a perújítást, mivel úgy ítélte meg, nem szükséges az indítványban megjelölt új tények miatt vádirat benyújtása. Az eljárás tárgya ugyanis már nem a vád, hanem a jogerős bírósági ítélet.

A fentieket a Legfelsőbb Bíróság által hozott példa támasztja alá a legszemléletesebben: a Pest Megyei Bíróság 2001-ben, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2003-ban a terheltet nyereségvágyból, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében találta bűnösnek. Az ítélet ellen a Fővárosi Főügyészség nyújtott be perújítási indítványt azzal, hogy a terhelt - utólag beszerzett bizonyítékok szerint - 1994-ben másik két embert is megölt. Míg a Fővárosi Ítélőtábla törvényes vád hiányában a perújítást elutasította, addig a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzését megváltoztatva a perújítást mégiscsak elrendelte.

A Legfelsőbb Bíróság jól látta, hogy a vádemelés kontra perújítás kérdéskörben teljesen ellentétes gyakorlatot folytatnak a bíróságok. Olyannyira nem volt egyetértés a témában jogszolgáltatási berkekben, hogy még egyazon ügyben is előfordult - ahogyan az LB emberölési jogesete is mutatja- , hogy eltérő megítélés alá esett a perújítás megengedhetősége. Egyetlen helyen találkoztak csak az álláspontok. Abban ugyanis a bíróságok zöme egyetértett, hogy perújítás alapjául csak a jogerős ügydöntő határozat meghozatalát megelőzően elkövetett részcselekmények szolgálhatnak. Ezzel összefüggésben a legfőbb ügyész fontosnak tartotta annak kimondását, hogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jogerősen elbírált bűncselekményegység esetén kizárólag az azzal ún. „quasi halmazatban” álló részcselekmények esetén beszélhetünk rendkívüli perorvoslatról: perújításról.

Az imént ismertetett esetek differenciált jogalkalmazói megközelítését próbálta feloldani a testület azáltal, hogy rögzítette: a perújítás elrendelésének nem feltétele a bűncselekményegység még el nem bírált cselekményei miatti újabb vádemelés. Nem is lehetne, hiszen ha az ítélethozatalt követően derül ki, hogy a terhelt azt megelőzően további olyan cselekményeket követett el, amelyek a már elbírált bűncselekményi egységbe tartoznak, azok – tettazonosság folytán - ítélt dolognak minősülnek. Az utóbb ismertté vált részcselekmények önálló elbírálását a res iudicata kizárja, vádirat benyújtására pedig nincsen lehetőség. Ilyen esetekben csak rendkívüli jogorvoslati eljárás, perújítás indulhat.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG