A futballklubok képzési kártérítést kérhetnek az általuk képzett fiatal játékosokért - Az Európíi Bíróság ítéletet hozott

2010.03.16. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Az Európai Bíróság C‑325/08. számú ügyben hozott ítélete szerint futballklubok képzési kártérítést kérhetnek az általuk képzett fiatal játékosokért, ha ezek a játékosok az első hivatásos játékosi szerződésüket valamely másik tagállam klubjával kívánják megkötni.

A C‑325/08. sz. ügyben hozott ítélet - Olympique Lyonnais SASP kontra Olivier Bernard és Newcastle United FC

A futballklubok képzési kártérítést kérhetnek az általuk képzett fiatal játékosokért, ha ezek a játékosok az első hivatásos játékosi szerződésüket valamely másik tagállam klubjával kívánják megkötni.

E kártérítés összegét a klubok által viselt azon költségek figyelembevételével kell meghatározni, amelyeket azok mind a jövőbeli hivatalos játékosoknak, mind pedig azoknak a képzésére fordítanak, akik végül mégsem válnak hivatásos labdarúgóvá.

A charte du football professionnel de la Fédération française de football (a francia labdarúgó szövetség hivatásos labdarúgó chartája; a továbbiakban: charta)1 tartalmazza a futballjátékosok munkaviszonyára alkalmazandó szabályokat Franciaországban. A charta szerint utánpótlás‑játékosok (joueurs „espoir”) azok a 16–22 éves játékosok, akik valamely hivatásos klubnál tanulójátékosokként, határozott idejű szerződés alapján állnak alkalmazásban. A charta az utánpótlás‑játékosokat arra kötelezi, hogy a képzésük végén – ha a képző klub őket arra felszólítja – az első hivatásos játékosi szerződésüket ezzel a klubbal kössék meg.

1997‑ben Olivier Bernard az Olympique Lyonnais‑val három idényre szóló utánpótlásjátékosi‑szerződést kötött. Ezen szerződés lejáratának időpontja előtt az Olympique Lyonnais egyéves időtartamra hivatásos játékosi szerződés megkötésére tett ajánlatot számára. Olivier Bernard megtagadta az említett szerződés megkötését, és hivatásos játékosi szerződést kötött a Newcastle United FC nevű angol futballklubbal.

Az Olympique Lyonnais ezt követően bírósági eljárást indított annak érdekében, hogy Olivier Bernard-t és a Newcastle United FC‑t egyetemlegesen kötelezzék 53 357,16 euró megfizetésére kártérítés címén, amely összeg megegyezik azzal a díjazással, amelyet ez a játékos egy év alatt akkor kapott volna, ha az Olympique Lyonnais ajánlata szerinti szerződést megköti2.

Az ügyben végső fokon eljáró Cour de cassation azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a munkavállalók szabad mozgásának elve nem tiltja‑e meg, hogy a képző klubok az utánpótlás‑játékosaikat megakadályozzák abban, vagy visszatartsák attól, hogy valamely másik tagállam futballklubjával hivatásos játékosi szerződést kössenek, amennyiben az ilyen szerződés megkötése kártérítés fizetésére való kötelezést vonhat maga után.

A Bíróság először is kifejti, hogy Olivier Bernard munkaviszonya gazdasági tevékenységnek minősül, ezért az uniós jog hatálya alá tartozik. A Bíróság ehhez hasonlóan megállapítja, hogy a charta kollektív szerződés jelleggel rendelkezik, amely a keresőtevékenység kollektív szabályozására irányul, ezért az szintén az uniós jog hatálya alá tartozik.

A Bíróság megállapítja továbbá, hogy a vizsgált szabályozás, amely szerint az utánpótlás‑játékos a képzési időszakának végén az első hivatásos játékosi szerződését kártérítés terhe mellett – az őt képző klubbal köteles megkötni, visszatarthatja ezt a játékost a szabad mozgáshoz való jogának gyakorlásától. Következésképpen ez a szabályozás a munkavállalók szabad mozgása korlátozásának minősül.

A Bíróság azonban a Bosman‑ügyben hozott ítéletben3 már megállapította, hogy tekintettel a sporttevékenységeknek – különösen a futballnak – az Unión belüli számottevő társadalmi jelentőségére, el kell ismerni a fiatal játékosok felvételének és képzésének ösztönzéséből álló célkitűzések jogszerűségét.

Annak megvizsgálása érdekében, hogy az e játékosok szabad mozgáshoz való jogát korlátozó rendszer alkalmas‑e az említett cél megvalósításának biztosítására, és nem lép‑e túl az annak megvalósításához szükséges mértéken, figyelembe kell venni általában a sport és különösen a futball sajátos jellemzőit, valamint az utóbbiak társadalmi és nevelési funkcióit.

A Bíróság szerint a futballklubokra a tehetségek felkutatása és a fiatal játékosok képzésének biztosítása vonatkozásában ösztönzően hat a képzési kártérítésre való jogosultság lehetősége.

A Bíróság ebben a vonatkozásban kifejti, hogy főszabály szerint a fiatal játékosok felvételének és képzésének ösztönzése mint cél igazolhatja azt a rendszert, amely képzési kártérítés fizetését írja elő abban az esetben, ha a fiatal játékos a képzése végén az őt képző klubtól különböző klubbal köt hivatásos játékosi szerződést. Az ilyen rendszernek azonban ténylegesen alkalmasnak kell lennie az említett cél elérésére, és e célra tekintettel arányosnak kell lennie, figyelembe véve a klubok által viselt azon költségeket, amelyeket azok mind a jövőbeli hivatalos játékosoknak, mind pedig azoknak a képzésére fordítanak, akik végül mégsem válnak hivatásos labdarúgóvá.

Ebből következően a munkavállalók szabad mozgásának elvével nem ellentétes az a rendszer, amely a fiatal játékosok felvételének és képzésének ösztönzése mint cél megvalósítása érdekében biztosítja a képző klub kártalanítását abban az esetben, ha a fiatal játékos a képzési időszaka végén másik tagállam klubjával köt hivatásos játékosi szerződést, feltéve hogy ez a rendszer alkalmas az említett cél megvalósítására, és nem lép túl az e cél megvalósításához szükséges mértéken.

Az alapügyben szereplő francia szabályozást illetően a Bíróság rámutat, hogy az alapján a képző klub számára nem a képzési kártérítést kell megfizetni, hanem azt a kártérítést, amelyre az érintett játékos a szerződéses kötelezettségei megsértése miatt köteles, és amelynek összege független a képző klub részéről ténylegesen felmerült költségektől. Ugyanis, a kártérítést nem a képző klub részéről felmerült képzési költségek, hanem az e klub által elszenvedett teljes kár alapján számították. Így a Bíróság megállapítja, hogy a francia szabályozás túllépett azon a mértéken, amely a fiatal játékosok felvételének és képzésének ösztönzéséhez, valamint e tevékenységek finanszírozásához szükséges.


1A chartának az alapügy tényállása időpontjában hatályos szövege.

2Ebben az időben a charta nem tartalmazott a képző klubot megillető kártérítésre vonatkozó szabályozást arra az esetre, ha a játékos a képzés végén megtagadta a hivatásos játékosi szerződés kötését ezzel a klubbal. Ilyen esetben azonban a képző klub a code du travail français (francia munka törvénykönyve) alapján a chartából eredő szerződéses kötelezettségek megszüntetése miatt keresetet nyújthat be az utánpótlás‑játékos ellen annak érdekében, hogy az említett játékost arra kötelezzék, hogy a klub számára kártérítést fizessen.

3A C 415/93. sz. Bosman ügyben 1995. december 15 én hozott ítélet.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
SPORTJOG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA