Google vs. Louis Vuitton - A Google nem sértette meg a védjegyjogot - Az Európai Bíróság ítéletet hozott

2010.03.23. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Az Európai Bíróság C‑236/08–C-238/08. számú egyesített ügyekben hozott ítélete szerint a Google nem sértette meg a védjegyjogot azzal, hogy a hirdetők számára lehetővé tette a versenytársaik védjegyeinek megfelelő kulcsszavak megvásárlását.

A C‑236/08–C-238/08. számú egyesített ügyekben hozott ítélet - Google France & Google Inc. és társai kontra Louis Vuitton Malletier SA és társai:

A Google nem sértette meg a védjegyjogot azzal, hogy a hirdetők számára lehetővé tette a versenytársaik védjegyeinek megfelelő kulcsszavak megvásárlását.

A hirdetők a maguk részéről nem jeleníthetnek meg ilyen kulcsszavak segítségével a Google útján olyan hirdetéseket, amelyek nem teszik lehetővé az internethasználók számára annak egyszerű megértését, hogy a hirdetésben említett áruk vagy szolgáltatások mely vállalkozástól származnak.

A közösségi védjegyjog1 bizonyos feltételek mellett felhatalmazza a védjegyjogosultakat, hogy fellépjenek bárkivel szemben, aki a védjegyeikkel azonos vagy azokhoz hasonló megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használja, amelyek megfelelnek az említett védjegy árujegyzékében szereplő áruknak, illetve szolgáltatásoknak.

A Google internetes keresőmotort működtet. Amikor a felhasználó egy vagy több szó megadásával keresést végez, a keresőmotor az e szavaknak leginkább megfelelőnek tűnő weboldalakra mutató linkeket jeleníti meg, csökkenő fontossági sorrendben. Ilyen esetben „természetes” keresési eredményről van szó.

Ezenkívül a Google „AdWords” néven fizetett reklámszolgáltatást is kínál. E szolgáltatás lehetővé teszi valamennyi gazdasági szereplő számára, hogy amennyiben kiválaszt egy vagy több kulcsszót, az e szavak és az internethasználó által a keresőmotorba bevitt szavak közötti egyezés esetén a weboldalára mutató, rövid reklámüzenettel kísért promóciós link jelenjen meg. E hirdetés a „szponzorált linkek” rovatban, a képernyő jobboldali részén, a természetes találatoktól jobbra, vagy pedig a képernyő felső részén, az említett találatok fölött jelenik meg.

A Vuitton a Vuitton közösségi védjegy, valamint a Louis Vuitton és az LV francia nemzeti védjegyek jogusultjaként, a Viaticum a „Bourse des Vols”, a „Bourse des Voyages” és a „BDV” francia védjegyek jogosultjaként, valamint P‑A. Thonet a „Eurochallenges” francia védjegy jogosultjaként észlelték, hogy ha a Google keresőmotorja használatakor az internethasználók az említett védjegyeket képező szavakra kerestek, a „szponzorált linkek” rovatban olyan linkek jelentek meg, amelyek vagy a Vuitton termékeinek utánzatait kínáló weboldalakra, vagy a Viaticum, illetve a Centre national de recherche en relations humaines versenytársainak weboldalaira vezettek. Az érintett cégek ezért jogi eljárásokat indítottak a Google ellen annak megállapítása érdekében, hogy az megsértette a védjegyjogaikat.

A védjegyjogosultak által a Google ellen benyújtott keresetek tárgyában legfelsőbb fokon eljáró Cour de cassation azzal a kérdéssel fordult a Bírósághoz, hogy jogszerű‑e, ha internetes reklámszolgáltatások keretében kulcsszóként védjegyeknek megfelelő megjelöléseket használnak anélkül, hogy azok jogosultjai e használathoz hozzájárultak volna.

A mások védjegyeinek megfelelő megjelölések internetes reklámszolgáltatás keretében történő használatáról

A Bíróság rámutat, hogy amikor a hirdető reklámszolgáltatást vesz igénybe, és más védjegyével azonos megjelölést választ kulcsszóként abból a célból, hogy az internethasználók számára alternatívát kínáljon az említett védjegyjogosult áruihoz vagy szolgáltatásaihoz képest, a megjelölést az áruival vagy szolgáltatásaival kapcsolatban használja. A reklámszolgáltatás nyújtója esetében azonban ez nem valósul meg akkor, amikor lehetővé teszi a hirdetők számára védjegyekkel azonos megjelölések kulcsszavakként történő kiválasztását, tárolja e megjelöléseket, és ügyfelei hirdetéseit e kulcsszavak alapján jeleníti meg.

A Bíróság pontosítja, hogy a jogosult védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés harmadik személy általi használata legalábbis maga után vonja, hogy az utóbbi a megjelölést saját reklámtevékenysége keretében használja. A reklámszolgáltatás nyújtójának esetében ez utóbbi anélkül teszi lehetővé ügyfelei számára a védjegyekkel azonos vagy azokhoz hasonló megjelölések használatát, hogy ő maga használná az említett megjelöléseket.

Ha tehát valamely védjegyet kulcsszóként használnak, e védjegy jogosultja a Google-lal szemben nem hivatkozhat a védjegy alapján őt megillető kizárólagos jogra. Hivatkozhat azonban e jogra azon hirdetőkkel szemben, akik a védjegyének megfelelő kulcsszó segítségével a Google útján olyan hirdetéseket jelentetnek meg, amelyek nem teszik lehetővé, vagy csupán nehézségek árán teszik lehetővé az internethasználó számára annak megállapítását, hogy a hirdetésben szereplő áruk vagy szolgáltatások mely vállalkozástól származnak.

Ilyen esetben ugyanis – amelyre azon körülmény jellemző, hogy a szóban forgó hirdetés a védjegynek az érintett internethasználó által keresőkifejezésként történő beírását követően azonnal feltűnik, és olyankor jelenik meg, amikor a védjegy keresőkifejezésként szintén szerepel a képernyőn – az internethasználó tévedhet a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások származását illetően. Sérül tehát a védjegy azon funkciója, hogy szavatolja a fogyasztók számára az áruk vagy szolgáltatások származását (a védjegy származásjelző funkciója).

A nemzeti bíróság feladata annak esetenkénti megítélése, hogy az előtte folyamatban lévő ügy tényállására jellemző‑e a származásjelző funkció ilyen sérelme vagy veszélyeztetése.

Azzal kapcsolatban, hogy az interneten hirdetők reklámüzenetek megjelenítése céljából kulcsszóként más védjegyével azonos megjelölést használnak, a Bíróság ezenkívül megállapítja, hogy e használat kihatással lehet az említett védjegynek a jogosultja által történő reklámcélú használatára, valamint e jogosult kereskedelmi stratégiájára. A védjeggyel azonos megjelölés harmadik felek általi használatának e hatásai azonban önmagukban nem veszélyeztetik a védjegy reklámfunkcióját.

A reklámszolgáltatás nyújtójának felelősségéről

A Bíróságnak arra is választ kellett adnia, hogy a Google-hoz hasonló gazdasági szereplő felelős‑e ügyfeleinek azon adataiért, amelyeket a szerverén tárol.

Felelősségi kérdésekben a nemzeti jog irányadó. Mindazonáltal az uniós jog felelősségkorlátozó rendelkezéseket tartalmaz az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások2 nyújtói javára.

Azon kérdés vonatkozásában, hogy az AdWordshöz hasonló internetes reklámszolgáltatás olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül‑e, amely a hirdető által szolgáltatott adatok tárolásából áll, és hogy ennek alapján a reklámszolgáltatás nyújtója élvezi‑e a felelősségkorlátozás előnyét, a Bíróság rámutat, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy az említett szolgáltató által játszott szerep semleges‑e, amennyiben tevékenysége pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű, ami azt is jelenti, hogy az említett szolgáltatásnyújtónak nincs tudomása a továbbított, illetve tárolt adatról, és nem is kezeli azt az adatot.

Amennyiben megállapítást nyer, hogy nem játszott aktív szerepet, az említett szolgáltató felelőssége a hirdető kérésére tárolt adatokért nem állapítható meg, kivéve ha a szolgáltató ezen adatok vagy a hirdető tevékenysége jogellenességéről tudomást szerzett, de nem intézkedett haladéktalanul az adatok eltávolítása, illetve az azokhoz való hozzáférés megszüntetése iránt.


1A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.), a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994, L 11, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.).

2A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8 i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) (HL L 178, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.).

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA
VÉDJEGY
GOOGLE