Őrült perek és betarthatatlan jogszabályok Amerikája

2010.03.24. Jogi Fórum / dr. Csabai Virgínia

Az Egyesült Államok jogszabályrengetege és a folyamatos pereskedés mára már mélyen begyűrűzött az átlag amerikaiak mindennapi életébe. Az áldatlan állapotok felszámolására nemrégiben egy new york-i ügyvéd vállalkozott.

A jog igencsak markáns meghatározója az életünknek - állítja Philip K. Howard, aki Kaliforniában tartott előadásában az USA túlburjánzott jogrendszerének megreformálására, a megoldási lehetőségek felvázolására tett kísérletet 2010. februárjában. Az elmúlt néhány évtizedben ugyanis a jog visszafordíthatatlanul betelepedett az amerikaiak polgárok életébe. Időről-időre hallani őrültebbnél őrültebb keresetekről, mint például annak a fiúnak az esete, aki beperelte a tisztítóját 54 millió dollárra, mert elhagyták a nadrágját. Az ügy két éve kezdődött és gyanítható, hogy ma is tart. Ezek az esetek természetesen relatíve ritkák, és nem is mindig zárulnak pernyertességgel. Nem úgy, mint Stella Liebeck ügye, aki még 1992-ben perelte be több millió dollárra a Mc’Donalds-ot, mivel a forró kávé égési sérüléseket okozott neki. A kártérítési perek velejárója a sok buta, olykor kifejezetten vicces figyelmeztetés is, mint a mikrohullámú sütőkhöz a „macska szárítására nem alkalmas”, vagy a horgászfelszerelés hátulján „lenyelni veszélyes” és sok ezer papír-kávés pohár oldalán a „vigyázat, forró” megjelölés.

Habár az Amerikai Egyesült Államoknak van írott alkotmánya, a jogrendszer - angolszász mintára- az esetjogon alapul. A precedensjog átka, ha valaki pert nyer, mert egy gyermek leesett egy libikókáról, másnapra nyoma vész az összes ilyennek a játszóterekről, mert senkinek sem hiányzik egy újabb pereskedés. Szép sorjában tűnnek el a libikókák, körhinták, mászókötelek, semmi sem marad, ami érdekelne egy gyereket, aki elmúlt 4 éves, mert így nincs vele kockázat. Az ilyen mérvű keresetindítási kedv bizonytalanná teszi az állampolgárokat, már nem érzik szabadnak magukat, a döntések meghozatalánál görcsösek, a tudatos elhatározások pedig csak rontanak a helyzeten. Az előadásból kitűnik, hogy még maga Philip K. Howard sem szeretné, hogy perbe fogják, ezért az irodájának egész listája van azokról a tiltott kérdésekről, amelyeket semmi szín alatt nem tesznek fel egyetlen jelöltnek sem interjúztatás alkalmával, mint például hogy honnan jött, honnan származik.

Mr. Howard két szakmát említ, amely a legnagyobb vesztese a jelenleg kialakult szituációnak: az orvosok és a tanárok. A tanároknál a legkritikusabb a dolog, becslések szerint az amerikai gimnáziumi tanárok 43%-a idejének felét fegyelmezéssel tölti az osztálytermekben, vagyis a gyerekek feleannyit tanulnak, mint kellene. A 18 év alattiakat tanító tanárok 78%- át fenyegették már meg perrel pályafutásuk során. Megtörtént eset, hogy a szülők bírósághoz kívántak fordulni amiatt, mivel a tanár 10%-ot levont a diák dolgozatából azért, mert az későn fordította meg a lapot. Hosszas egyeztető tárgyalások eredményeként kénytelen volt a levont százalékot törölni, és az érdemjegyet kijavítani. Jellemző a túlzott óvatosság, ami szintén megnehezíti a hétköznapokat. Ugyanez az oktató nem vihette el két diákját Laramie-ba a saját autójával konferenciára, hanem az iskola kötelezte őket, hogy a 60 fős iskolabusszal menjenek. Ha egy diák megbetegszik, akkor a másik 25 sem mehet el kirándulni, és sorolhatnánk még az előadó saját élettapasztalatból merített példáit. Hasonló a helyzet a gyógyításban is. Sok ezer dollárt vesztegetnek el olykor felesleges vizsgálatokra, mivel az orvos úgy tartja: „Kétlem, hogy a fejfájást egy tumor okozza, de ki véd meg, ha mégis az, ezért inkább rendelek egy MRI-t.”

A new york-i ügyvéd a megoldást négy feltétel teljesülésében látja. Először is tekintetbe kell vennünk, hogy a bírói jog elsősorban a társadalmi viszonyokra van hatással, nem az egyéni szituációkra. Másodszor: az embereknek újra bízniuk kell a jogban, a törvénykezésben, ugyanis a bizalom alapvető feltétele egy szabad társadalomnak. Az élet épp eléggé bonyolult a törvénytől való félelem nélkül is. A jog magában hordozza a rend erejét, azonban ez az erő nem fordulhat a visszájára. Nem várható el az emberektől, hogy minden cselekedetüket a tudatos logika irányítsa csak azért, mert félnek az esetleges hibák jogi következményeitől. Képzeljük csak el, mi történne, ha azt mondanánk a zongoristának, gondoljon arra, hogy üti le a hangokat miközben játszik, nem tudná eljátszani a darabot. Emlékezzünk csak Edisonra, aki azt mondta: „ Fenébe is, nincsenek szabályaink, mert el akarunk érni valamit”.

Harmadszor tudomásul kell vennünk, hogy a jog kialakít bizonyos határokat, megmondja, mi az, ami tilos, vagy amit meg kell tennünk, jogokat és kötelezettségeket állapít meg. Az emberek hajlamosak megfeledkezni róluk, ezért újra kell építeni ezeket a határokat, legfőképpen a rengeteg abszurd kereset miatt. Köztudott, hogy az USA egyes államainak jogszabályai nagyban eltérnek egymástól (pl., New York állam jogában holland, Kalifornia jogában spanyol, Louisiana állam jogában francia hatás érzékelhető). Egyfelől a különbözőség, másfelől pedig a szabályozás mennyisége is komoly gondokat okoz. A roppant méretű joganyag pedig nemcsak a laikusok, a szakma számára is kemény küzdelmet jelent. Itt elérkezünk a negyedik megoldáshoz: nincs szükség a tengerentúlon ilyen sok rendelkezésre. Mr. Howard emlékeztet minket arra, hogy az USA Alkotmánya mindösszesen 16 oldal, és tökéletesen alkalmas a kívánt cél elérésére immáron több, mint 200 éve. Le kell tehát egyszerűsíteni a jogot, a bonyolult dogmatika helyett általános elvekre és célokra van szükség. De ami a legfontosabb, a gondolkodásmódon kell változtatni, hogy egy elveszett 100 dolláros nadrágért senki se indíthasson milliós pert, és a bíróság ne utasítsa el érdemi intézkedés nélkül annak a keresetét, aki 100 dollárt kér ugyanezért a nadrágért.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
KÜLFÖLDI KORMÁNYZATOK