A kétharmad és az Alkotmány

2010.03.25. Jogi Fórum / dr. Antal Attila

„Izgalmas évek elé nézünk. Az alkotmányért folyó küzdelem új fejezete nyílik meg.” - Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet „A kétharmad és az Alkotmány” címmel rendezett teadélutánt 2010. március 23-án Budapesten – a Jogi Fórum jelen volt az eseményen.

A 2010-es választásokhoz közeledvén egyre többször és egyre élesebben sejlik fel a – közvélemény-kutatások alapján – potenciális alkotmányozó többség körüli vita. Egyesek várakozva tekintenek a jövőbe, mások pedig rémlátomásokat vizionálva aggódnak a magyar demokráciáért. Ilyen felfokozott helyzetben igencsak szükség lehet olyan vitákra és beszélgetésekre, amelyek tisztán szakmai alapokon állva (a beszélgetésen egyébként nem hangzott el az alkotmányozó többségre esélyes politikai alakulat neve), „hűtik le” a kedélyeket.

Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) egyébként már az év elején megpendítette az Alkotmány körüli vitákat, névadójuk egyik könyvének apropóján: Harcz az alkotmányért. Az EKINT ezzel párhuzamosan elkezdte működtetni A Harmadik Köztársaság Alkotmányának értékei című honlapot, amely ahol 27-en próbálják körvonalazni Alkotmányunk értékeit.

Ilyen alapokból kiindulva szervezték meg a március 23-i teadélutánt is a Nyílt Társadalom Archívum székházában, amely két panelből állt: az első – inkább elméleti jellegű – beszélgetés az alkotmányozó többség problematikájával, az alkotmányozó hatalom kérdéseivel foglalkozott; a második – kicsit gyakorlati, de korántsem aktuálpolitizáló – panel, pedig az alkotmányozó többség kötöttségéről, az alkotmányozás technikai korlátairól szólt.

Az alkotmányozó hatalom elmélete

Az első panel elméleti jellegét Ludassy Mária filozófus, filozófiatörténész teremtette meg, aki mélyenszántó elmélettörténeti előadást tartott az alkotmányozó hatalomról – ha tetszik ab ovo megalapozta az alkotmányozó többség politikai céljait és érdekeit. Bragyova András, alkotmánybíró egyik igen érdekes álláspontja szerint: az új alkotmányok mindig forradalmak „gyermekei”, még ha a forradalom alatt itt nem is a fegyveres konfliktust kell is érteni. Egy másik szintén nagyon fontos problémát is felvetett, nevezetesen: mire alapítja az alkotmány a saját érvényességét. Bragyova – előremutatva a következő panel témaköreire – utalt arra, hogy az alkotmányozásnak milyen sajátosságai vannak: vagyis arra, hogy az alaptörvény megalkotásával meg is szűnik az alkotmányozó hatalom, továbbá „termékének” lehetnek meg nem változtatható elemei. A panel utolsó előadója Trócsányi László alkotmánybíró volt, aki három ország (Franciaország, Belgium és Luxemburg) példáin mutatta be az alkotmányok stabilizáló vagy épp ezzel ellentétes szerepét, továbbá azt, hogy maga az Ötödik Köztársaság francia alkotmánya – belső sajátosságai miatt – képes volt sok különböző rendszert (köztársasági elnököt, társbérletet) „túlélni”. Trócsányi az előadása második részében a közös európai alkotmányos hagyományok körvonalazására tett kísérletet.

Az alkotmányozás gyakorlata – az alkotmányellenes alkotmánymódosítástól az „alkotmány einstand"-ig

A második panelt Paczolay Péter az Alkotmánybíróság elnöke nyitotta, aki Carl Schmitt egy tanulmányával foglalkozott, ahol a szerző a minősített többség kérdését vizsgálta. Egyik legfontosabb – talán számunkra is előremutató – állítása: a matematikai többség nem hordoz önmagában értéktartalmat. Paczolay ennek kapcsán felvetette a demokratikus többség és kisebbség védelmének dichotómiáját. Az előadás iránya így egyenesen az alkotmányozónak az alkotmánymódosítást illetően fennálló tartalmi és formai kötöttségeibe „torkollott”. Az Alkotmánybíróság elnöke ennek kapcsán arra is kitért, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének ki kellene terjednie az alkotmánymódosítások vizsgálatára.  Paczolay az Alkotmány védelmét illetıen a bíróságok szerepét hangsúlyozta, ha már hazánkban az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom – szerinte sajnálatosan – egybeesik.
 

A következő előadó – a panel „kötelező” filozófusa – Miklósi Zoltán volt, aki az alkotmányellenes alkotmánymódosításról fejtette ki álláspontját. Tóth Gábor Attila, alkotmányjogász azt a hallatlanul fontos gondolatot osztotta meg a közönséggel, hogy nincs jelentős alkotmányozás jelentős politikaelméleti és alkotmányelméleti vita nélkül. Ennek kapcsán vázolta az utóbbi időben lezajlott hazai vita-komplexumot, amely egy alternatív-alkotmánykép kialakulásához vezetett/vezethet. A vita a következő elemekből tevődött össze: a magyar Alkotmány nem legitim; az Alkotmány értékhiányos, értékdeficittel küzd; demokrácia-felfogásunk nem reális. Mindezek alapján Tóth három lehetséges alkotmányozási irányt különített el: Az első az "alkotmányos einstand", amely gyökeres átalakítással jár együtt, amikor valamelyik politikai erő egyedül rendelkezik az alaptörvény átalakításához szükséges kétharmados többséggel. Ez esetben nincs formális akadálya a módosításnak, csakhogy az így létrejövő alkotmány legitimitása éppúgy megkérdőjelezhető lenne, mint a jelenlegié - mondta Tóth Gábor Attila. A második lehetőség az alkotmányos szimbolika, amikor az alkotmányozó többséggel rendelkező politikai erő a közjogi rendszert csak kiigazítja, de alapjaiban megváltoztatja az Alkotmány szimbolikáját, azaz saját történelem- és nemzetfelfogását, erkölcsi ítéleteit teszi uralkodóvá. Tóth Gábor Attila szerint ez belső feszültségekhez vezetne. A harmadik forgatókönyv - amely az előadó véleménye szerint egyedüliként az Alkotmány szélesebb körű elfogadottságát eredményezheti - a demokratikus kooperáció, amikoris az alkotmánymódosítás a politikai erők együttműködése révén történik meg.

Végül Szigeti Tamás és Vissy Beatrix fejtették ki véleményüket az alkotmányozó és alkotmánymódosító hatalomról.

Zárszavában Szabó Máté Dániel, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet munkatársa hangsúlyozta: álláspontjuk, hogy a jelenlegi alaptörvény védelemre érdemes, és minden szakember feladata, hogy a folyamatos támadásoknak kitett Alkotmány megóvásán fáradozzon.

A vita, a beszélgetés talán nem is marad hatástalan, hiszen a közönség soraiban nem csak volt alkotmánybírák, hanem elvétve még politikus is ült. Mindez megerősítheti azt, hogy talán kialakulóban van egy a Tóth Gábor Attila által is vázolt termékeny politikaelméleti, alkotmányelméleti vita. Akárhogyis, egyet érthetünk az EKINT álláspontjával: „Izgalmas évek elé nézünk. Az alkotmányért folyó küzdelem új fejezete nyílik meg.”

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG