A magyar szakképzési hozzájárulás ellentétes a letelepedés szabadsága elvével - Ítélet született a CIBA ügyben

2010.04.15. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Az európai Bíróság C-96/08. számú ítéletében úgy határozott, hogy a magyar szabályozás nincs összhangban az uniós joggal, mivel az megakadályozza a cégeket abban, hogy a más tagállamban található fióktelepen foglalkoztatott munkavállalóik tekintetében éljenek a fizetendő szakképzési hozzájárulás összege csökkentésének a lehetőségével.

A Bíróságnak a C-96/08. sz. CIBA ügyben hozott ítélete

A magyar szakképzési hozzájárulás ellentétes a letelepedés szabadsága elvével.

A magyarországi székhelyű gazdasági társaságok kötelesek a munkavállalóik után szakképzési hozzájárulást fizetni, amelynek alapja a bérköltség. A fizetési kötelezettség a következőkre fordítandó kiadások meghatározott hányadával csökkenthető (megváltás): 1. szakmai gyakorlati képzés szervezése tanulószerződéssel, amely magában foglal munkahelyi elhelyezést, amelyet szakképző iskolánál eltöltött képzési idő követ, 2. saját munkavállalói képzésének megszervezése, illetve 3. felsőoktatási intézmény vagy szakképző iskola részére fejlesztési támogatás nyújtása.

A szakképzési hozzájárulás befizetései a magyar munkaerőpiaci alap egyik alaprészébe kerülnek, amely a magyarországi szakképző intézmények támogatásának forrását adja. A továbbiak megértéséhez fontos megjegyezni, hogy a szakképzési hozzájárulás nem tartozik a kettős adóztatás elkerüléséről szóló magyar-cseh egyezmény hatálya alá.

A magyarországi székhelyű CIBA Speciality Chemicals a csehországi fióktelepén foglalkoztatott munkavállalói után Csehországban fizeti a közterheket, beleértve a cseh jogban előírt állami foglalkoztatáspolitikai járulékot is.

A magyar adóhatóság egy ellenőrzés során azt tapasztalta, hogy a cég az említett munkavállalók után Magyarországon nem fizetett szakképzési hozzájárulást, és ezért bírságot szabott ki a vállalkozásra. A cég szerint az uniós joggal ellentétes tőle olyan közterheket követelni, amelyeket az érintett munkavállalók foglalkoztatásának helye szerinti tagállamban már megfizetett, és amely közterhek ellentételezéseként nincs lehetősége a magyar munkaerőpiaci szervezetek által szervezett szakképzés előnyeiből való részesülésre. A CIBA emellett azt is kifogásolja, hogy a Csehországban foglalkoztatott munkavállalói után befizetendő szakképzési hozzájárulás tekintetében nincs lehetősége a megváltásra.

Az ügyben eljáró Pest Megyei Bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy összhangban van-e a letelepedés szabadságának az elvével a magyar jog azon rendelkezése, amely alapján egy magyar cégnek akkor is meg kell fizetnie a szakképzési hozzájárulást, ha külföldi fióktelepén foglalkoztat munkavállalókat, és az ottani foglalkoztatás után az adó- és járulékfizetési kötelezettségnek a fióktelep szerinti országban tesz eleget.

A mai napon meghozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy a rendelkezésére álló információk alapján mind a magyar szakképzési hozzájárulás, mind a Csehországban fizetendő állami foglalkoztatáspolitikai járulék a közvetlen adózás kategóriájába tartozik. A Bíróság elismeri, hogy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló magyar-cseh egyezmény eltérő rendelkezése hiányában a CIBA-t kettős fizetési kötelezettség terheli, hisz mindkét említett és egymáshoz hasonló közterhet köteles megfizetni.

A Bíróság azonban emlékeztet arra, hogy az uniós jog jelen állapotában a tagállamok nem kötelesek az adójogi joghatóságuk párhuzamos gyakorlásából eredő kettős adóztatás elkerülésére. Következésképpen a kettős teherfizetési kötelezettség fennállása önmagában nem minősül az uniós jog megsértésének.

Hasonlóképpen, az, hogy a CIBA Csehországban foglalkoztatott munkavállalói esetleg nem részesülhetnek a magyar munkaerőpiaci alap által finanszírozott képzésekből, csupán Magyarország adóztatási jogának és kiadások meghatározására vonatkozó jogának a következménye. Az államnak kell ugyanis eldöntenie, hogy a befizetett összeget a magyar munkaerőpiac szakképzési színvonalának javítása céljából milyen formában használja fel.

A Bíróság azonban megállapítja, hogy a jelen ügyben mégis megvalósul a letelepedés szabadságának megsértése, mivel a cégek által a saját munkavállalóik számára szervezett képzéseket, amelyek költségeinek egy része levonható a befizetendő szakképzési hozzájárulásból, Magyarországon kell lebonyolítani. Azáltal pedig, hogy a gyakorlatban rendkívül nehéz lenne megszervezni azt, hogy a Csehországban foglalkoztatott munkavállalók Magyarországon vegyenek részt képzési programokban, a CIBA számára csupán elméleti lehetőség marad a cseh fióktelepen alkalmazásban állók után megfizetendő szakképzési hozzájárulás csökkentése.

Ezáltal pedig annak a társaságnak a helyzete, amely Magyarországon rendelkezik székhellyel, és egy másik tagállamban pedig fiókteleppel, e közteher viselése szempontjából kevésbé kedvező, mint egy olyan társaság helyzete, amelynek tevékenysége kizárólag hazánk területére korlátozódik. Mindez pedig visszatarthatja a magyar cégeket attól, hogy kihasználják az Unión belüli letelepedés szabadságának lehetőségét.

Mivel a letelepedés szabadságának említett korlátozását Magyarország nem igazolta, ezért a Bíróság úgy határoz, hogy a magyar szabályozás nincs összhangban az uniós joggal, mivel az megakadályozza a cégeket abban, hogy a más tagállamban található fióktelepen foglalkoztatott munkavállalóik tekintetében éljenek a fizetendő szakképzési hozzájárulás összege csökkentésének a lehetőségével.
 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
TÁRSASÁGI JOG
GAZDASÁGI JOG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA