2021-től az új épületek "közel nulla energiafogyasztók" lehetnek - Egyhangú igennel fogadta el az EP a 2002. évi irányelv módosítását

2010.04.29. BruxInfo

Egyhangú igennel fogadta el szerdán az Európai Parlament ipari és energiaügyi szakbizottsága az épületek energiahatékonyságáról szóló 2002. évi irányelv módosítását, amit az elmúlt hónapokban már csak a Lisszaboni Szerződés bizonyos pontjainak értelmezése körüli intézményközi vita hátráltatott.

Az új irányelv elfogadásához szükséges utolsó, formális láncszem az, hogy az Európai Parlament májusi plenáris ülésén a teljes EP is áldását adja az új jogszabályra, amelyről a Parlament és a Tanács tavaly decemberben gyakorlatilag már megállapodott, és amelyet a Tanács a maga részéről 2010. április 14-én, első olvasatban megerősített.

A jogalkotási folyamat lezárását hátráltató jogértelmezési vitát márciusban zárták le az intézmények, amikor megállapodtak többek között az Európai Unió Működéséről szóló szerződés (a Lisszaboni Szerződés egyik pillére) 290. cikkének az új irányelv vonatkozásában történő értelmezéséről. Tanácsi forrásokból korábban úgy értesült a BruxInfo, hogy az EP tartott attól: a kérdéses cikk túlságosan szabad kezet adna a Bizottságnak az irányelvet kiegészítő rendelkezések – például végrehajtási intézkedések – megalkotásában.

Nullához közeli energiafogyasztás

Ha a tervezetet májusban megszavazza az EP, akkor a 2002. évi irányelv módosításával az új épületek 2021-től kezdődően „közel nulla energiafogyasztók” lesznek.

Mint arról a BruxInfo korábban már tudósított, az elsőre meghökkentő definíció egy nehezen megszületett kompromisszum eredménye a tagállamok és a Parlament között: a Parlament ugyanis sokáig azért küzdött, hogy az új építésű házak a magas technikai színvonalú szigeteléseknek és a megújuló energiaforrások nagyarányú használatának köszönhetően egyáltalán ne szoruljanak hagyományos energiára. A végső olvasatban azonban a tervezet enged némi rugalmasságot az egyes nemzeti hatóságoknak annak meghatározásában, hogy mi minősüljön „nagy energiahatékonyságú épületnek”.

„A Parlament kezdetben szeretett volna uniós szintű sztenderdeket meghatározni, de ez nem lett volna célravezető, mivel más minősül hatékonynak a spanyolországi és megint más a svédországi éghajlat alatt” – ismertette az új jogszabálytervezet részleteit Silvia-Adriana Ticau, a téma európai parlamenti jelentéstevője, a dokumentum tavaly novemberi bemutatóján.

A tervezet úgy rendelkezik, hogy 2011 közepéig a tagállamoknak ki kell dolgozniuk az épületekre vonatkozó minősítési rendszert, mégpedig úgy, hogy négyzetméterre vetítve meghatározzák, hogy évente hány KWh energiát fogyaszthat, és milyen százalékban kell az energiának megújuló forrásból származnia. A tagállami programoknak arra is ki kell térniük, hogy milyen pénzügyi és egyéb ösztönzőkkel – például támogatások, technikai segítség, alacsony kamatozású hitelek – kívánják elősegíteni az átállást az új szabványokra. A megújulásból a középületek is kivennék a részüket: a dokumentum ugyanis előírná, hogy 2019-től kezdve – tehát két évvel korábban, mint a magánszektorban – az új középületeknél is álljanak át az új paraméterekre.

A tagállamok a terveket az Európai Bizottsággal fogják egyeztetni, majd ennek alapján a Bizottság 2012-ben közzétesz egy részletes jelentést és egy akciótervet az egyes nemzeti minősítési rendszerek összehangolására.

A parlament zöld frakciója nagy sikerként könyvelte el az új szabványrendszerre vonatkozó jogszabálytervezetet, főleg azt követően, hogy a tagállamok a javaslat első ismertetése után „irreálisnak” minősítették és elutasították az abban javasoltakat. „Tekintve, hogy az EU összes széndioxid-kibocsátásának mintegy 36 százaléka az épületekből származik, az új jogszabály segíthet elérni azt az uniós célt, hogy 2020-ra 20 vagy akár 30 százalékkal csökkentse a kibocsátását” – közölte egy korábbi nyilatkozatában Chris Coakley zöldpárti képviselő.

Más a megítélés a régi építésű házaknál

Azt azonban több zöld szervezet és maga Coakley is kiemelte, hogy a régi építésű házak esetében jóval gyengébb a tervezet. A dokumentum úgy fogalmaz, hogy „nagyobb felújítások alkalmával javítani kell az épületek energiahatékonyságán, amennyiben ez technikailag és pénzügyi szempontból gazdaságosan megoldható. A tagállamoknak tehát ösztönözniük kell a tulajdonosokat arra, hogy cseréljék le az elavult fűtéstechnikát, használjanak intelligens fogyasztásmérőt, és fűtéshez-hűtéshez lehetőleg használjanak minél inkább geotermikus és más megújulóenergia-forrásokat”.

Az új tervezet előírná, hogy energiatanúsítványt kell mellékelni egy 2020 után épült ingatlan eladása vagy bérbeadása esetén, továbbá minden olyan épülethez, ahol minimum 500 négyzetméteren valamilyen közhivatal működik és emiatt sokan látogatják (öt évvel a jogszabály hatályba lépését követően ez az érték 250 négyzetméterre szigorodna).

Kivételt képeznének az új jogszabály alól az 50 négyzetméternél kisebb alapterületű ingatlanok, a nyaralók, amelyeket évente kevesebb mint négy hónapig használnak, a vallási célú épületek, az átmeneti céllal, maximum két évre létrehozott házak, az ipari létesítmények, a kis energiaigényű mezőgazdasági ingatlanok és a védett épületek, amennyiben az energiatakarékos átalakítás elrontaná a műemlék jellegét és karakterét.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
KÖRNYEZETVÉDELEM
EURÓPAI BIZOTTSÁG
EURÓPAI PARLAMENT
EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA