A 2010. május 3-tól 7-ig, valamint a 10-tól 14-ig tartó munkaheteken többek között kártérítés maximális összege a légifuvarozsban, hozzáadottérték-adó (ÁFA), életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés, magáncélú többszörözés után a szellemi tulajdon jogosultjának járó méltányos juttatás, valamint közösségi védjegyek kérdéskörökkel kapcsolatos ügyek is terítékre kerülnek az Európai Bíróság munkarendjében.
A május 3-tól május 7-ig tartó munkahét
Bíróság
2010. május 6., csütörtök
C-63/09 Walz – Ítélethirdetés
[Légifuvarozás – Csomag elvesztése – A kártérítés maximális összege]
A. Walz poggyászának elvesztése miatt kártérítési keresetet indított a Clikair légitársaság ellen. Keresetében összesen 3200 euró összegű kártérítést kért, 2700 eurót az anyagi, míg 500 eurót az elszenvedett erkölcsi károkért. A légitársaság álláspontja szerint azonban az utasok a nemzetközi légifuvarozás szabályainak egységesítéséről szóló montreali egyezmény szerint maximum 1100 euró összegű kártérítésre jogosultak. A montreali egyezménynek az utasok és poggyászuk légi szállítására vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtási szabályait az EU-n belül egy uniós rendelet tartalmazza.
Miután egy alsóbb fokú spanyol bíróság úgy döntött, hogy az említett kártérítési összeghatár külön-külön értendő az anyagi és az erkölcsi károk tekintetében, és így a megítélhető kártérítés maximális összege 2200 euró, az ügyben eljáró barcelonai bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a montreali egyezményben a felelősség korlátozásaként meghatározott 1100 eurós összeghatár magában foglalja-e a poggyász elvesztése miatti anyagi és erkölcsi károkat is.
Mazák főtanácsnok szerint a kár jellegétől függetlenül a légitársaságoknak maximum 1100 euró összegű kártérítést kell fizetniük a poggyász elvesztése esetén.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2010. január 26.
C-94/09 Bizottság kontra Franciaország – Ítélethirdetés
[Hozzáadottérték-adó (ÁFA) – Temetkezési szolgáltatások – Egységes adókulcs hiánya]
Keresetében a Bizottság arra hivatkozik, hogy a francia adójogi szabályozás lerontja az uniós HÉA-rendszer (HÉA = hozzáadottérték-adó, Magyarországon az ÁFA) megfelelő működését, amennyiben két külön HÉA-mértéket alkalmaz a temetkezési vállalkozások által az elhunytak családjai részére nyújtott szolgáltatásokra és teljesített termékértékesítésekre, miközben ezek a gyakorlatban összetett, egységes tevékenységet alkotnak, amelyet egységes adómérték alá kell vetni.
A Bizottság különösen azt kifogásolja, hogy Franciaország indokolatlanul elválasztja egymástól a holttestek kifejezetten erre kialakított gépjárművel történő szállítására vonatkozó szolgáltatást, amelyre kedvezményes HÉA-mértéket alkalmaz, a temetkezési vállalkozások által nyújtott egyéb szolgáltatásoktól, mint például a holttest hordárok általi mozgatása vagy a koporsók értékesítése, amelyek általános HÉA-mérték alá tartoznak. Márpedig a brüsszeli szerv szerint a következetes ítélkezési gyakorlat értelmében a gazdasági szempontból egyetlen szolgáltatásnak minősülő tevékenységet a HÉA-rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében nem lehet mesterségesen részekre bontani. Valójában a temetések megszervezését megrendelő családok nagy része is egyetlen egységes szolgáltatásnak tekinti a temetkezési vállalkozók szóban forgó tevékenységét.
C-499/08 Andersen – Főtanácsnoki indítvány
[Idősebb korú munkavállalók foglalkoztatása – Végkielégítés kifizetésének megtagadása – Életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés]
O. Andersent a munkáltatója elbocsátotta. A munkáltató azzal az indokkal tagadta meg végkielégítés fizetését volt alkalmazottjának, hogy a dán munkajog alapján ez nem illeti meg azon munkavállalókat, akik a munkaviszonyuk megszűnésekor öregségi nyugdíjra jogosultak egy olyan nyugdíjrendszer alapján, amelybe a munkáltató járulékot fizetett. A munkáltató érvelése szerint mivel O. Andersen már betöltötte a hatvanharmadik életévét, ezért lehetősége volt a nyugdíj felvételére. Mivel a nyugdíj összege többek között attól függ, hogy a nyugdíjra jogosult személy mikor dönt a nyugdíjba vonulás mellett, és minél később vonul nyugdíjba, annál magasabb havi összegben részesül, ezért Andersen úr még nem akar nyugdíjba menni, és úgy véli, hogy joga van arra, hogy a munkaerőpiacon maradjon, és a többi munkavállalóhoz hasonlóan munkaviszonya megszűnésekor végkielégítést kapjon. Az ügyben eljáró dán bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a jelen esetben az uniós jog értelmében életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésről van-e szó.
A május 10-től május 14-ig tartó munkahét
Bíróság
2010. május 11., kedd
C-467/08 SGAE – Főtanácsnoki indítvány
[Szellemi tulajdon védelme – Magáncélú többszörözés után a szellemi tulajdon jogosultjának járó méltányos juttatás – Digitális adathordozók felhasználásnak célja]
A PADAWAN nevű társaság CD-lemezeket, újraírható CD-lemezeket, DVD-lemezeket és MP3-lejátszókat forgalmaz. E digitális adathordozók lehetővé teszik a vásárlók számára, hogy azokon a szellemi tulajdonjog védelmének hatálya alá tartozó műveket rögzítsenek magáncélú felhasználás céljából. Mivel a szerzői és szomszédos jogokat szabályozó uniós irányelv előírja, hogy a szellemi alkotások jogosultjait műveik magáncélra történő többszörözése után is méltányos díjazásban kell részesíteni, az SGAE spanyol szellemitulajdon-kezelő azt kérte a PADAWAN-tól, hogy az általa értékesített adathordozók után fizesse meg a magáncélú többszörözés címén járó díjat.
A PADAWAN szerint azonban tőle az uniós irányelv alapján csak annyi díj lehetne követelhető magáncélú többszörözés jogcímén, amennyi az értékesített termékei közül azok után jár, amelyeket a fogyasztók magánhasználat keretében ténylegesen a szellemi tulajdonjoggal védett művek többszörözésére használnak. A cég álláspontja szerint viszont nem jár ilyen díjazás azon termékek után, amelyeket professzionális felhasználók azért vásárolnak meg, hogy azokon más szellemi tulajdonjoga alá nem tartozó információkat (pl. üzleti tevékenységre vonatkozó adatokat) tároljanak.
A jogvitából per lett, az ügyben eljáró spanyol bíróság pedig azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az uniós irányelv által előírt méltányos díjazás meghatározásakor vizsgálni kell-e azt, hogy a forgalomba kerülő adathordozókat és digitális többszörözésre szolgáló berendezéseket felhasználóik ténylegesen szellemi tulajdonjog hatálya alá tartozó művek magáncélú sokszorosítására használják-e.
C-214/09 P Anheuser-Busch kontra EU védjegyhivatal (OHIM) – Tárgyalás
[Közösségi védjegyek – Budweiser – Amerikai-cseh sörháború – Fellebbezés]
1996-ban az Anheuser-Busch amerikai sörfőzde az OHIM-nál kérte a „BUDWEISER” szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozását a következő termékek tekintetében: „Sörök, ale típusú sörök, porter típusú sörök, alkoholos és alkoholmentes malátatartalmú italok”.
A Budějovický Budvar cseh sörfőzde a kérelemben felsorolt valamennyi árura vonatkozóan felszólalást nyújtott be a közösségi védjegy lajstromozása ellen. Felszólalásának alátámasztására a Budějovický Budvar a sör tekintetében lajstromozott és a „budweiser” kifejezést tartalmazó korábbi nemzetközi védjegyekre, illetve eredetmegjelölésekre hivatkozott.
Az OHIM elutasította az Anheuser-Busch közösségi védjegybejelentését azzal az indokolással, hogy a bejelentett védjegy azonos a többek között Németországban és Ausztriában oltalom alatt álló BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjeggyel. Az OHIM megállapította, hogy az amerikai sörfőzde kérelmében szereplő áruk alapvetően azonosak a korábbi védjeggyel megjelölt „minden sörtípus” termékeivel. Az alkoholmentes malátatartalmú italok esetében, figyelembe véve a védjegyek azonosságát és a szóban forgó termékek nyilvánvaló hasonlóságát, az OHIM szintén helyt adott a cseh sörfőzde felszólalásának.
Az Anheuser-Busch az OHIM határozata ellen keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz, amely 2009. március 25-én meghozott ítéletében elutasította azt. Az amerikai cég ezen ítélet ellen nyújtott be fellebbezést az Európai Bírósághoz.
