Az esélyegyenlőségi szabályok változásáról

2010.05.10. Jogi Fórum / dr. Nagy Csilla

2010. május 1-jén lépett hatályba az esélyegyenlőségi törvény módosítása, illetve az Országos Esélyegyenlőségi Szakértői Névjegyzékről, az esélyegyenlőségi szakértői tevékenység végzéséről és annak feltételeiről, valamint a szakértők képzési követelményeiről szóló kormányrendelet

Alkotmányunk rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés (faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet) szerinti különbségtétel nélkül. Az állam az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segíti a jogegyenlőség megvalósulását is. Ezen állami kötelezettségvállalás teljesítését segíti a 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről.

E jogszabály új szemléletet hozott a hazai egyenjogúsági felfogásba: összefoglalja és bővíti a jogrendszerben meglévő egyenjogúsági elemeket, s az egyenlő bánásmód követelményei érvényesülése ellenőrzésére országos hatáskörű közigazgatási szerv felállításáról rendelkezett (Egyenlő Bánásmód Hatóság). Az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezettektől azt kívánja meg, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyek vagy személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést, megtorlást, zaklatást vagy jogellenes elkülönítést eredményez. Ugyanakkor ahhoz, hogy a hátrányos helyzetben levő személyek ezt a hátrányukat ledolgozhassák, nem elegendő annak biztosítása, hogy őket a többiekkel azonos jogok illessék meg, hanem olyan pozitív intézkedésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a helyzetükből fakadó hátrányaikat csökkenteni, illetve megszüntetni lehessen.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény eddig azt tartalmazta, hogy a települési önkormányzat helyi esélyegyenlőségi programot fogadhat el, amelyben elemzi a településen élő hátrányos helyzetű csoportok helyzetének alakulását, és meghatározza az e csoportok esélyegyenlőségét elősegítő célokat (különösen a lakhatásra, az oktatásra, az egészségügyre, a foglalkoztatásra, valamint a szociális helyzetre tekintettel). Ezzel szemben a módosítás azt célozza, hogy az önkormányzatok számára kötelezővé tegye az ilyen program elkészítését; valamint hogy a helyi esélyegyenlőségi program megléte kötelező feltétele legyen a hazai és uniós forrásból megvalósuló pályázatokon való részvételnek.

A törvény módosítása – annak indokolása szerint - lehetőséget nyújt az önkormányzatok számára, hogy a helyben jelentkező foglalkoztatási, egészségügyi, oktatási és lakhatási problémákat a rendelkezésre álló források szakszerű tervezésével, komplexen kezeljék, növelve ezáltal a fejlesztések hatékonyságát és fenntarthatóságát. Az esélyegyenlőségi programban a helyi önkormányzat helyzetelemzést készít a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok oktatási, lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről és a források elosztása során biztosítja a súlyosan hátrányos helyzetű lakosság, így különösen a romák, valamint a fogyatékossággal élők és a nők fejlesztési forrásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférését.

A helyi önkormányzat tehát a helyzetelemzés során feltárt problémák komplex kezelése érdekében öt évre szóló intézkedési tervet fogad el. A program megvalósulását kétévente át kell tekinteni és ez alapján - szükség esetén - felül kell vizsgálni. A helyi esélyegyenlőségi program előkészítésébe, áttekintésébe, valamint felülvizsgálatába esélyegyenlőségi szakértőt kell bevonni, mely szakértőt a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) a helyi önkormányzat kérelmére a névjegyzékben szereplő szakértők közül jelöl ki.

Az FSZH engedélyezi az esélyegyenlőségi szakértői tevékenység folytatását, az engedélyt szerzett szakértőkről Országos Esélyegyenlőségi Szakértői Névjegyzéket vezet, a honlapján közzéteszi a névjegyzék naprakész adatait és az adatokat a névjegyzékből való törlést követő öt teljes naptári évig kezelheti. Szakértői tevékenységet az folytathat, aki

1. rendelkezik felsőfokú végzettséggel vagy felsőfokú szakképesítéssel,
2. legalább két éves, az esélyegyenlőség területén szerzett szakmai gyakorlattal rendelkezik; szakmai gyakorlatnak minősül:

  • helyi esélyegyenlőségi programmal érintett hátrányos helyzetű társadalmi csoportok (romák, nők, fogyatékosok) esélyegyenlőségének megteremtéséért végzett szakmai tevékenység,
  • esélyegyenlőségi projektek kidolgozásában, végrehajtásában való részvétel,
  • fogyatékosügyi programok kidolgozásában, végrehajtásában való részvétel,

3. büntetlen előéletű, valamint nem áll az esélyegyenlőségi szakértői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, és
4. esélyegyenlőségi szakértői képzésben vett részt, vagy kijelölt szakértőként igazoltan vett részt közoktatási esélyegyenlőségi intézkedési terv elkészítésében.

Az esélyegyenlőségi szakértői képzésben részt vehet az, aki a fenti feltételeknek megfelel és a felvételi vizsgán megfelelt (mentesülhet a vizsga alól, aki kijelölt szakértőként igazoltan részt vett közoktatási esélyegyenlőségi intézkedési terv vagy anti-szegregációs terv elkészítésében, vagy a fogyatékos gyermekek gondozása, nevelése és fogyatékos személyek szociális ellátása területén a külön jogszabály szerint szakértőnek minősül).

A képzésre jelentkezni a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központnál (KSZK) kell, amely egyben a jelentkezők kiválasztását, képzését és továbbképzését is szervezi. A képzés elvégzéséről a megfelelt minősítést kapott vizsgázóknak a KSZK bizonyítványt állít ki. Az esélyegyenlőségi szakértők évente egy alkalommal továbbképzésen kötelesek részt venni.

A képzési program tartalmazza a vonatkozó jogszabályok és végrehajtásuk során alkalmazott gyakorlatok mellett a helyi önkormányzat működésével kapcsolatos ismereteket, a helyi esélyegyenlőségi programok kidolgozásának módszertanát, valamint a szakértői szerepek és feladatok ellátásához szükséges készségek és attitűdök fejlesztését is (például az ilyen lakossággal kapcsolatos előítélet-mentes és szolidáris attitűdök kialakítása, tárgyalástechnika, konfliktuskezelés).

A helyi esélyegyenlőségi program elkészítése a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben levő, valamint a húszezer lakos feletti települések esetében 2010. május 1-től, egyéb települések esetében 2011. január 1-től kötelező. A helyi esélyegyenlőségi program megléte pedig a 2010. július 1-jét követően kiírt pályázatokban vehető figyelembe kötelező elemként. Az esélyegyenlőségi szakértők képzése a KSZK honlapján megtalálható tájékoztatás szerint – első alkalommal - 2010 májusában indul. A szakértői képzés tapasztalatairól, a képzés iránti érdeklődésről, az esélyegyenlőségi szakértőknek a szegregáció ellen és a hátrányos csoportok érdekében kifejtett, helyi szinten érvényesülő hatásairól talán pár hónap múlva már konkrétumokkal is szolgálhatunk.

  • kapcsolódó anyagok
ÖNKORMÁNYZATOK
ESÉLYEGYENLŐSÉG
JOGALKOTÁS