Támadják egyes jogászok az elektronikus kereskedelmet és az információs társadalmi szolgáltatásokat szabályozó törvénytervezetet. Ez ugyan valóban megalapozza az internetes vásárlás jogi hátterét, ám több bekezdése közvetve vagy közvetlenül az internetes tartalomszolgáltatás szabályozására irányul. Elképzelhető, hogy ezért már nem is lesz szükség az internetes tartalmak direkt szabályozására.
A törvénytervezetet látva úgy tűnik: kompromisszum születhetett az erős érdekérvényesítési képességű “internetlobbi” és a kormány között. A szöveg ugyanis lényegében a szolgáltatók által korábban előnyben részesített megközelítést és felelősségi rendszert rögzíti. Az 18 paragrafusból álló jogszabályban egyébként mindössze 3 foglalkozik az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokkal, 2 a szerződéskötés részleteivel, ugyanakkor 7 firtatja a szolgáltatók felelősségét. A kompromisszumkötés nyomait vélik felfedezni szakértők abban is, hogy egy bekezdésen kívül szinte csak arról szólnak a szolgáltatók felelősségét taglaló paragrafusok, hogy mikor nem vonhatóak felelősségre. A törvény-előkészítést végző Informatikai Kormánybiztosság (IKB) szerint a felelősségi rendszer és az ahhoz kapcsolódó eljárási rend részletes kidolgozása lehetővé teszi majd az interneten elkövetett jogsértések elleni hatékony fellépést, s a szolgáltató közreműködését a jogsérelem orvoslásában, amely mintegy felmentheti a szolgáltatót a felelősség alól.
Azt senki nem tagadja egyébként, hogy a kormány által elfogadott törvénytervezet valóban védi az internetes fogyasztókat. A tervezet szerint a törvény kimondja majd, hogy a szolgáltatás igénybevevőjének tisztában kell lennie a másik fél kilétével, illetve szükség esetén tudnia kell érvényesíteni a jogait vele szemben. Ennek érdekében arra kötelezi a szolgáltatókat, hogy az azonosításukhoz szükséges adatokat folyamatosan tegyék közvetlenül elérhetővé. Az ehhez elégséges adatszolgáltatás közé tartozik például a szolgáltató neve, címe, elérhetőségei, adószáma, képviselőjének adatai, illetve engedélyhez kötött tevékenység esetén a szolgáltató nyilvántartásba vételi száma. Szintén szabályozza a szolgáltatások esetleges ellenértékével kapcsolatos tájékoztatást. Többek között azt is fel kell tüntetni a honlapokon, hogy az “ellenérték tartalmazza-e a szolgáltatást terhelő közterheket, illetve az igénybe vevőhöz eljuttatás minden költségét”. A fogyasztók tájékozottságát garantálni igyekvő bekezdéseken túl külön részben szabályozná a tervezet az internetes környezetben történő kéretlen kereskedelmi megkereséseket és a fogyasztóvédelem speciális kérdéseit is. Az e-mailezők életét megkeserítő kéretlen reklámajánlatokkal kapcsolatban leszögezi a jogszabály, hogy ezeknek küldői beazonosíthatóak kell legyenek, s tájékoztatni kell a fogyasztókat arról, hol tilthatják le a reklámleveleket. A reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője pedig köteles nyilvántartást vezetni azokról, akik nem kérnek ilyen levelet.
Az elektronikus kereskedelmet és az információs társadalmat szabályozó törvénytervezet körül kibontakozott vita és bizonytalanság egyébként nem egyedi eset, szinte valamennyi internetes tevékenységeket szabályozó törvényeket hasonló kifogások érték, így például az elektronikus aláírásról szóló törvényt is. A szabályozás létjogosultsága és időszerűsége vitatható, mivel Magyarországon nem eléggé elterjedt az internethasználat, így még nem alakult ki, pontosan mit kell szabályozni. Ráérnének a törvényhozók akkor lépni, amikor már világos, hogy a világháló tekintetében mikor elegendő az önszabályozás és a már létező törvények internetre alkalmazása, és mikor van szükség az internet-specifikus jogalkotásra. Az azonnali szabályozást támogató tábor azt hangsúlyozza: az internet nemzetközi jellegéből az következik, hogy egyszerre kell a különböző fokig “behálózott” országokban kialakítani a jogi kereteket. Az internetes tevékenységekkel kapcsolatos törvénykezés ráadásul feltétele az európai uniós csatlakozásnak is. Ezen felül a jogi környezet rendezettsége ösztönözheti az információs társadalom hazai kialakulását is – érveltek az elektronikus aláírásról szóló törvény vitájában.
