Uniós jogszabályok a határokon átnyúló bűnözés felszámolására - Az Európai Bizottság a határokon átnyúló bűnözés felszámolására kér fel 14 tagállamot

2010.08.24. Jogi Fórum / Európai Bizottság

2006 óta érvényben lévő uniós jogszabályok (a Tanács 2006/783/IB kerethatározata) lehetővé teszik a tagállamok számára a bűncselekményből származó vagyon külföldön történő elkobzását. Az Európai Bizottság tegnap közzétett jelentése szerint azonban az uniós tagállamok fele még nem hajtotta végre e jogszabályokat.

Az olasz hatóságok 60 millió euró összegű maffiavagyont foglaltak le a múlt hónapban. Az Egyesült Királyságban pedig 92,3 millió GBP összeget koboztak el egy dubai székhelyű nemzetközi bűnözői hálózattól. Mindez azonban csak töredéke a bűnszervezetek teljes vagyonának, ami jelenleg könnyedén átmenthető más országokba. Ennek orvoslására a 2006 óta érvényben lévő uniós jogszabályok (a Tanács 2006/783/IB kerethatározata) lehetővé teszik a tagállamok számára a bűncselekményből származó vagyon külföldön történő elkobzását. Az Európai Bizottság jelentése szerint azonban az uniós tagállamok fele még nem hajtotta végre e jogszabályokat, ami azzal jár, hogy egy Franciaországban büntetőeljárás alatt álló bűnszervezet vagyona – legyen az ingatlan, pénzmosásból származó pénz vagy lopott gépjármű – biztonságban van például Szlovákiában vagy Bulgáriában. Az uniós jogszabályok értelmében egy tagállam igazságügyi hatóságai felkérhetnének egy másik tagállambeli hatóságot az elkobzást elrendelő határozat végrehajtására. A tegnapi jelentés viszont rávilágít arra, hogy a nem megfelelő mértékű végrehajtás és a bürokrácia – ami gyakran a másik ország igazságügyi rendszerébe vetett bizalom hiányának a kifejeződése – még mindig akadályozza az illegálisan szerzett vagyonok lefoglalását.

„Sajnálatos, hogy a gazdasági válság idején az uniós tagállamok elítélt bűnözők több milliárd eurós vagyonát hagyják kicsúszni a kezükből. Főképpen azért, mert a kormányok már négy évvel ezelőtt megállapodtak a vagyonelkobzási intézkedésekről” – nyilatkozta Viviane Reding alelnök, az EU jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztosa. „Azzal, hogy számos tagállam nem hajlandó eleget tenni a valamennyijük által elfogadott tanácsi kerethatározatnak, ismét nyilvánvalóvá vált, miért is fontos az európai igazságszolgáltatási térség szempontjából a Lisszaboni Szerződés. A jövőben világos szabályokra, következetesebb alkalmazásra és végrehajtásra, de mindenekelőtt az igazságügyi rendszerek közötti bizalomra van szükségünk. Addig is kérem a tagállamokat a bűnüldözési szabályok végrehajtására, hogy az igazságügyi hatóságok együtt tudjanak működni és hatékonyan lefoglalhassák a bűnözők illegálisan szerzett vagyonait.”

A bűnözők a lopott vagyontárgyak vagy illegális áruk határokon történő átcsempészésére használják az Unión belüli nyitott határokat. Ennek a gyakorlatnak az elkobzás vethet igazán véget.

Az EU jogszabályai értelmében egy uniós ország elkobzást elrendelő határozatot azon másik országnak továbbíthat, amely országban az a személy, aki ellen a határozatot hozták, lakcímmel, vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik. A másik ország saját nemzeti jogszabályainak megfelelően, minden további alaki követelmény nélkül közvetlenül végrehajtja a vagyonelkobzást.

A Bizottság jelentése azonban azt mutatja, hogy 2010 februárjáig a 27 EU-tagállam közül csak 13 ültette át e szabályokat. Annak ellenére, hogy az intézkedések végrehajtásának határideje 2008. november 24. volt, 7 ország közölte a Bizottsággal, hogy jelenleg még a jogalkotási szakaszban vannak, a másik 7 ország pedig nem szolgáltatott információt (lásd a mellékletet).

A jogszabályokat átültető 13 tagállamban már alkalmazzák is azokat a bűnüldözésben. Példaképpen elmondható, hogy a holland igazságügyi hatóságok a hatályos jogszabályok értelmében már 121 elkobzást elrendelő határozatot továbbítottak más uniós tagállamok igazságügyi hatóságaihoz, ami összesen csaknem 20 millió euró értékben érint vagyontárgyakat.

Az igazságügyi rendszerek méltányosságába vetett bizalom hiánya korlátozza az igazságügyi együttműködést

A jelenlegi uniós jogszabályok csupán néhány olyan kivételes körülményt sorolnak fel, amelyek esetén a tagállamok megtagadhatják az elkobzást elrendelő határozat végrehajtását: ilyen például a „ne bis in idem” elv (kétszeres büntetés tilalmának) megsértése, illetve ha túl hosszú idő telt el a bűncselekmény és a jogerős ítélet között. A tegnapi jelentés azonban azt mutatja, hogy (Írország, Portugália és Hollandia1 kivételével) minden ország további indokokat szabott meg, amelyekkel megtagadható a többi ország elkobzást elrendelő határozatainak végrehajtása. Ezzel egy olyan eszköz hatását korlátozzák, amelyet éppen arra szántak, hogy a hatóságok azonnal elismerhessék egymás határozatait.

A Bizottság tegnap közzétett jelentése arra is felhívja a figyelmet, hogy jogszabály által előírt alaki követelmények miatt még a jogszabályokat végrehajtó országokban sem ismerik el automatikusan az elkobzást elrendelő határozatokat. Ilyen például a nyilvános meghallgatás, amit négy ország nemzeti jogszabályaiba vettek fel (Cseh Köztársaság, Lengyelország, Románia és Szlovénia).

Viviane Reding, uniós jogérvényesülési biztos márciusban kijelentette, hogy egymás határozatainak elismeréséhez az igazságügyi hatóságok közötti kölcsönös bizalomra van szükség (SPEECH/10/89). A Bizottság ezért prioritásként tűzte ki közös minimumszabályok bevezetését, kezdve a gyanúsítottak fordításhoz és tolmácsoláshoz való jogával (ami már idén ősszel hatályba fog lépni – IP/10/746) és a jogokról tájékoztató levéllel (erre vonatkozóan a Bizottság július 20-án nyújtott be javaslatot – IP/10/989).

Előzmények

Az uniós tagállamok 2006. október 6-án a 2006/783/IB tanácsi kerethatározatban megállapodtak arról, hogy elismerik és azonnali hatállyal végrehajtják az egy másik EU-tagállam illetékes hatóságai által hozott, vagyonelkobzást elrendelő határozatokat.

A Lisszaboni Szerződést megelőzően az Európai Unió igazságügyre vonatkozó jogszabályait az egykori „harmadik pilléren” belüli „keretszabályokként” fogadták el. A keretszabályok a tagállamokat az elérendő eredmények megvalósítása tekintetében kötelezték, viszont a nemzeti hatóságokra bízták a megvalósítás formájának és módszereinek megválasztását. Mindez csak hozzávetőlegesen egyforma jogszabályokat eredményezett, amelyek a gyakorlatban igencsak nagy különbségeket mutattak az EU egyes országaiban. A Bizottság a 2014-ig tartó átmeneti időszakban – ellentétben más szakpolitikai területekkel – nem tehet jogi lépést annak érdekében, hogy a tagállamok végrehajtsák e jogszabályokat. Mindaddig viszont továbbra is felügyeli és aktívan támogatja a tagállamok hatékony végrehajtás és az előírásoknak való megfelelés irányába tett lépéseit.

Bel- és igazságügyi híroldal:

http://ec.europa.eu/justice/news/intro/news_intro_en.htm

Viviane Reding alelnök, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztos honlapja:

http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/reding/index_en.htm

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
EURÓPAI UNIÓ JOGA
LISSZABONI SZERZŐDÉS
BŰNÜLDÖZÉS
EURÓPAI BIZOTTSÁG