Bár jelentős előrelépésről számol be mind a kisebbségek helyzete, mind a bírói függetlenség megteremtése terén az Open Society Institute (OSI – Nyitott Társadalom Intézet) uniós felkészülést értékelő tanulmánya, komoly kritika is érte Magyarországot.
A jelentés hangsúlyozza a cigányok elleni diszkriminációt és a romaprogram végrehajtásának hiányosságait, és úgy látja, hogy a kormány a bírói függetlenség megteremtésének útján hátrafelé lépett, amikor elhalasztotta a bírósági reformot, és tagjai nyíltan kritizálták a bírói kar döntéseit.Az OSI 2000-ben hozta létre ellenőrző programját azzal a céllal, hogy független szervezetek is értékelhessék a tíz volt szocialista ország felkészülését az uniós csatlakozásra. Azóta az intézet mind a tíz kelet-közép-európai tagjelölt országról elkészítette jelentését, melyet csütörtökön mutattak be Brüsszelben. A dokumentum megállapítja, hogy Magyarország komoly lépéseket tett a kisebbségek jogainak biztosítására, középtávú csomagot fogadtak el a romák helyzetének javítására. Ennek ellenére a romák széles körű faji megkülönböztetésnek, zaklatásoknak és erőszaknak vannak kitéve. A franciák döntése, melyben menedékjogot adtak egy csoport magyarországi cigánynak, alátámasztja ezt. A szerzők pozitív példaként említik a ’93-as kisebbségi törvényt, mely széles körű kulturális autonómiát, oktatási és nyelvi jogokat ígér a helyi és nemzeti szintű kisebbségi önkormányzatokon keresztül, a kisebbségi ombudsman intézményének létrehozását és több civil szervezet aktív tevékenységét. Ugyanakkor éppen e szervezetek kutatására hivatkozva hívja fel a figyelmet a romákat érő széles körű diszkriminációra az oktatás, a büntetőjogi eljárások és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés területén.
Megemlíti, hogy cigány gyerekeket gyakran kisegítő iskolákba, vagy külön cigányosztályokba küldik, ahol alacsonyabbak a tantárgyi követelmények és az oktatás színvonala. Ez hozzájárul a magas roma munkanélküliséghez és a szociális támogatásoktól való függőség kialakulásához, annak a képnek a megerősödéséhez, mely szerint a romák élősködők. A tanulmány kifogásolja, hogy a diszkriminációellenes jogszabályoknak nincs átfogó kerettörvénye, amely lehetővé tenné büntetések alkalmazását, és ezért nem is felel meg az EU faji egyenlőséget megkövetelő direktívájának. Sem az ombudsmannak, sem a kisebbségi önkormányzatoknak nincs joga arra, hogy közvetlenül jogi kifogással éljenek a megkülönböztetések ellen, az állami szervek pedig vagy nem akarnak, vagy pedig nem
felkészültek arra, hogy megtegyék ezt. Pozitív változásként említi, hogy az Igazságügyi Minisztérium e feladatokra létrehozott egy ad hoc bizottságot.
Az OSI felhívja a figyelmet arra is, hogy bár a cigányok helyzetének javítására létrehozott középtávú programot már 1997-ben elfogadták, annak a legfontosabb területeken még mindig nincsenek látható eredményei. A végrehajtással megbízott hivatalos szerveknek ugyanis nincsen elegendő felhatalmazásuk, hogy a minisztériumoktól számon kérhessék a programmal kapcsolatos feladataik elvégzését, a koordináció hiánya pedig lehetővé tette, hogy a csomag egyes céljait más szociális célok, például az általános szegénység felszámolása alá rendeljék. Ezért megfelelő hatáskörrel felruházott végrehajtó szervezetre, átlátható elszámolási módszerekre és hiteles ellenőrző-kiértékelő mechanizmusokra van szükség. Kifogásolja azt is, hogy a PHARE célzott támogatások felhasználását akadályozza a nem elég hatékony kormányzati tervezés, és hogy az 1999-es 5 millió eurós PHARE-oktatási támogatást csak 2001 májusában kezdték szétosztani.
A jelentés szorgalmazza, hogy a civil szervezetek hatékonyabb támogatást kapjanak arra, hogy a faji egyenlőségi direktíva követelményeit teljesen építsék be a magyar törvényekbe, és magas rangú kormánytisztviselők nyilvános kijelentésekben tegyék egyértelművé, hogy a faji megkülönböztetés elfogadhatatlan.
A bírói függetlenség alapvető garanciái és a hatalom ágainak megosztása biztosított az alkotmányban, és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) széles közigazgatási jogokkal látták el – állapítja meg a jelentés. Ugyanakkor a reformfolyamatok még mindig nem fejeződtek be, sőt részben visszájára fordultak. A szerzők aggodalommal említik, hogy az átpolitizálttá vált igazságszolgáltatási reform megkérdőjelezi a kormány elkötelezettségét. Különösen annak fényében, hogy magas rangú kormánytisztviselők nyilvánosan is kritizáltak egyes bírói döntéseket, és hogy a parlament az átvilágítási törvényt kiterjesztette a bírói karra is. Ez utóbbi oly sok évvel a politikai változások után alkalmas a hosszú ideje szolgáló bírák hitelének csökkentésére, és bizonytalanságban tartja az egész bírói kart. A jelentés azt is kifogásolja, hogy bár az OIT-nek formailag joga lenne elkészítenie költségvetési tervezetét, a kormány mégis saját maga nyújtja be költségvetését a parlamentnek, és a költségvetési tartalékból kiegészítő támogatást nyújthat a bíróságok számára, költségvetési nyomást alá helyezheti őket.
