A közszektor átláthatóságának elve az Alkotmányban - Elkészítette alkotmányozási javaslatait a Költségvetési Tanács

2010.10. 6. MTI

Elkészítette az alkotmánnyal kapcsolatos javaslatait a Költségvetési Tanács, amelyet eljuttattak Salamon Lászlóhoz, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnökéhez. Egyebek között azt javasolják, hogy az alkotmánynak tartalmaznia kell a közpénzekkel való gazdálkodás és a közszektor átláthatóságának elvét.

Az eseti bizottság honlapján olvasható javaslatok között első alapelvként a fenntarthatóságot nevezik meg, amelyet az Alkotmányban is rögzítenének. Ehhez kapcsolódóan tárgyalják az adósságszabályt is. Így az alaptörvény azt is rögzítené, hogy a nominális államadósság növekedése középtávon nem haladhatja meg az inflációt valamint a fenntarthatóságot biztosító költségvetési szabályokat olyan törvény tartalmazná, amelyet kétharmados többséggel kell elfogadnia a parlamentnek.

A szöveg úgy fogalmaz, hogy a reáladósság-szabálynak középtávon kell érvényesülnie, ezért javasolják, hogy az alkotmány mondja ki: a kormánynak feladata, hogy középtávú költségvetési tervet készítsen, a költségvetési javaslatnak pedig illenie kell ebbe a tervbe.

A jogszabályok elkészítése kapcsán azt javasolják, hogy az előterjesztőnek kötelessége legyen bemutatni azok várható költségvetési hatását.

Az átláthatóságot külön tárgyalja a javaslat, amelynek alkotói szerint az alkotmánynak külön kellene tartalmaznia a közpénzekkel való gazdálkodás és a közszektor átláthatóságának elvét. Egyúttal az Alkotmányban rögzítenék a közszektor fogalmát is. A törvény kimondaná azt is, hogy a közszektor által kezelt közvagyon és közpénzek rendeltetése a közérdek szolgálata. Az Országgyűlés törvényben rendelkezne a közvagyonról.

A Költségvetési Tanács az Alkotmányba emelné azt is, hogy az Országgyűlésnek törvényt kell alkotnia a költségvetésről és a zárszámadásról. Egyúttal ide kerülne az is, hogy a költségvetési és zárszámadási törvényjavaslatot a kormány készíti el.

Az alkotmány rendelkezne arról, hogy amikor a parlament elfogadja a költségvetési törvényt, azzal felhatalmazza a kormányt a belső tételnek minősülő költségvetési bevételek beszedésére, illetve a kiadások teljesítésére.

A költségvetés végrehajtása az úgynevezett külső tételek esetében a szaktörvény elfogadásával és külső tétellé minősítésével valósulna meg. A zárszámadás pedig felmenti a kormányt a költségvetés végrehajtásának kötelezettsége alól.

Határidőhöz kötnék a költségvetés benyújtásának idejét is, a szöveg szeptember 30-át említi példaként. Az Országgyűlés ezt követően december 31-ig döntene az elfogadásról.

Abban az esetben, ha a Parlament nem fogadná el a költségvetést január 1-ig, azt javasolják, hogy az Alkotmány mondja ki, a kormány jogosult a költségvetést megillető bevételeknek a hatályos jogszabályok szerinti beszedésére. Egyúttal a kabinetnek joga lenne az előző évi kiadási előirányzatokon belül - az előző évi költségvetési törvényben meghatározott belső tételek egyenlegkövetelményének figyelembe vételével - a kiadások időarányos teljesítésére.

A köztársasági elnöknek pedig kötelessége lenne március 31-ig feloszlatni az Országgyűlést.

Akkor kellene pótköltségvetést benyújtani, ha a költségvetési törvény tervezésénél figyelembe vett, a bruttó hazai össztermék bizonyos százalékánál, például 0,2 százaléknál nagyobb mértékben csökken a várható elsődleges többlet a jóváhagyotthoz képest, és az egyenlegromlás nem magángazdasági vagy demográfiai okok miatt következik be. Egyúttal betennék az Alkotmányba, hogy a költségvetési szabályrendszer szerint egyszer már meghatározott egyenlegcélok módosítása pótköltségvetésnek minősül.

A Költségvetési Tanács szerint az Alkotmánynak arról is szólnia kellene, hogy a költségvetés elfogadásával az Országgyűlés dönt a belső tételek előző évi költségvetésben meghatározott belső egyenlegcélnak megfelelő, a célszámon belüli felosztásáról, és jóváhagyja a külső tételekre vonatkozó kalkulációkat. Hozzáteszik, hogy a költségvetési törvény és a zárszámadás nem rendelkezhet más törvények módosításáról, nem lehetnek azokkal ellentétesek, alkalmazásukat nem korlátozhatják és nem terjeszthetik ki.

A költségvetési törvényben pedig nem lehetne felhatalmazást adni a kormánynak a tételek közötti átcsoportosításra.

Végül azt kérik, hogy az Alkotmány rendelkezzen a Költségvetési Tanácsról úgy, hogy az külön törvényben meghatározott módon őrködik az átláthatóság és fenntarthatóság felett.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
KÖLTSÉGVETÉS