A jogi személynek okozott nem vagyoni kár- és kártérítés egyes kérdései

2010.10.15. Jogi Fórum / dr. Csabai Virgínia

A nem vagyoni károkozások legsajátságosabb alakzata a jogi személyeknek okozott nem vagyoni kár, habár a gyakorlatban sokszor előforduló kérdés, méltánytalanul csekély mértékben esik róla szó szakmai berkekben.

A nem vagyoni kártérítés, mint polgári jogi kategória napjainkban a személyiségi jogvédelem kiemelt eszköze, az Alkotmánybíróság frappáns definíciója szerint: „a nem vagyoni kárért való felelősség a személyhez fűződő jogok vagyoni szankciója”. Maga a jogintézmény Polgári Törvénykönyvünk 1977-es reformja alkalmával került vissza magánjogunkba, több mint 20 évvel azután, hogy a III. sz. Polgári Elvi Döntés hosszú időre száműzte a jogrendszerből, helyére bevezetve a jóvátétel új formájaként az általános kártérítést. Az akkori LB azzal indokolta a döntést: elfogadhatatlan, hogy valaki személyiségi jogi sérelméért pénzt kapjon.

A jogintézmény újjáéledése tulajdonképpen ismét legalizálta azon bírósági ítéleteket, melyek  korábban „általános kártérítés” címén, gyakorlatilag nem vagyoni kár megtérítését foglalták magunkba. Ez a Ptk. módosítás ekkor expressis verbis mondta ki azt a kötelezést, amely a jogi személynek okozott nem vagyoni kár megtérítését tartalmazta: „A károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja.”

Az Alkotmánybíróság 1992-ben a nem vagyoni kártérítést az általános személyiségvédelem eszközeként aposztrofálta. 34/1992-es határozatában1 - mely komoly mérföldkőnek számít a jogintézmény jogi személyekre vonatkozó aspektusainak alakulásában – a testület rögzíti, hogy a természetes személyek és jogi személyek relációjában tilos a megkülönböztetés, egyenlőségnek kell fennállnia, melyet a „gazdasági forgalomban való hátrány” szövegezésből fakadóan a törvény nem biztosít, hiszen ez vagyoni kárnak minősül, amely kívül esik a személyiségi jogi szabályozás területén. Az akkori szabályozás figyelmen kívül hagyta továbbá, hogy a helytelen szövegezés miatt a gazdasági forgalomban részt nem vevő jogi személyek ki vannak zárva a nem vagyoni kárból, így az Alkotmánybíróság diszkriminációra, valamint az alaptörvénybe ütközésre való hivatkozással az említett paragrafust részben megsemmisítette. A korábbi törvényhelyből mindösszesen annyi maradt meg, hogy „a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát”.

Szűkszavú törvény és jogi fikciók találkozása

1996. január elseje óta2 még ennyi támpontja sincs a jogalkalmazónak, hiszen az említett rész egy az egyben kikerült a törvényből, megszüntetve ezáltal mindenféle korlátozást, amely akár természetes-, akár jogi személyekre nézve a nem vagyoni kár megállapítását és gyakorlatban történő alkalmazását akadályozhatta volna a továbbiakban. A lecsupaszított törvény azóta mintegy keretjogszabályként funkcionál napjainkban is, melyet a bírói jogalkalmazás tölt meg konkrétumokkal. Érdekesség, hogy míg a nem vagyoni kár esetén nem a vagyonban következik be értékcsökkenés, hanem a személyhez fűződő jogok szenvednek csorbát, addig ezen sérelmek elégtételeként, a kompenzáció mégiscsak pénzben történik. Mivel emiatt a nem vagyoni kártérítés tulajdonképpen a kártérítés fiktív válfaja, a jogi személy pedig egy fiktív személyiség, a kettő kapcsolata tulajdonképpen fikciók – Dr. Tattay Levente szavaival élve: „kért virtuális jelenség” találkozása.

A jogi személy személyhez fűződő jogai

A személyhez fűződő jogokhoz kapcsolódó védelem nemcsak a természetes személyeket illeti meg, hanem a jogi személyeket is, kivéve azon jogokat (mint pl. élethez, testi épséghez, egészséghez fűződő jog megsértése) amelyek jellegüknél fogva a jogi személyek vonatkozásában nem jöhetnek szóba. A jogi személy személyiségvédelme elsősorban a névjogra, a jó hírnév védelmére, a titokvédelemre és adatvédelemre, valamint a jogi személy helyiségének polgári jogi védelmére terjed ki3. A gazdasági társaságok névviselésének részletes szabályait a cégtörvény rögzíti, míg a versenytársak jó hírnevét, hitelképességét védő szabályokról a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény rendelkezik.

Az ilyen típusú sérelemokozás sajátja, hogy nincs effektív kár, kézzel fogható vagyoni értékcsökkenés, de a jogi személy működését, megítélését egy ilyen esemény negatív irányba befolyásolja. A gazdasági életben való helyzetének romlása, működésének elnehezülése, gazdasági kapcsolatainak csökkenése vagy éppen megszakadása később súlyos nehézségekkel járhat egy cég életében. Láttunk már arra példát, hogy egy újságcikk is elegendő ahhoz, hogy egy nagyvállalat megszakítsa üzleti kapcsolatait a sajtóanyagban közölt jogsértő állítások miatt korábbi partnerével. Ennek ellenére a bíróságok még a mai napig is igen ritkán ítélnek meg e körben komolyabb összegű nem vagyoni kártérítést. Célszerű ezért egy ilyen csak a személyiségi jog megsértése tényének megállapítását kérni, mert egy komolyabb összegű nem vagyoni kártérítés megjelölésekor, a károsult jogi személy esetleges pervesztessége esetén, hatalmas perköltséggel számolhat a per befejeződésekor.


134/1992. (VI. 1.) AB határozat

2A Ptk. 354. § megmaradt részét az 1993. évi XCII. törvény 40. § 4) bek. a) pontja helyezte hatályon kívül, a nem vagyoni kártérítés pedig átkerült a Ptk. 355. § (1) –(4) bekezdéseibe.

3Jobbágy Gábor: Személyi és családi jog. Szent István Társulat. Budapest, 2000. p. 120-123.

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI ELJÁRÁSJOG
POLGÁRI JOG