A televízócsatornákat működtető részvénytársaságok részvényeseire kiszabott pénzbírságok a letelepedési szabadság és a szabad tőkemozgás elvébe ütköznek

2010.10.22. Jogi Fórum/ Európai Bíróság

A magántelevíziózás és a helyi rádiózás jogi szabályozásáról és működési feltételeiről szóló görög törvény 25%‑ban korlátozza azt a maximális részesedést, amellyel bármely természetes vagy jogi személy rendelkezhet a televíziócsatornát működtető társaságban.

Ha valamely műsorban megsértik a nemzeti jogszabályokat vagy a szakmai etikai szabályokat (minden olyan személy személyhez fűződő jogának, becsületének, jóhírnevének, magán‑ és családi életének, szakmai tevékenységének tiszteletben tartása, akinek képmása a képernyőn megjelenik), a törvény pénzbírságot ír elő nemcsak a társasággal, hanem a részvények több mint 2,5%‑ával rendelkező részvényesekkel szemben is.

Az Idryma Typou S.A. a Star Channel televíziócsatorna tulajdonosának, a Nea Tileorasi AE részvénytársaságnak a részvényese. A sajtó‑ és tömegkommunikációs miniszter 2001‑ben megközelítőleg 30 000 EUR összegű egyetemleges pénzbírságot szabott ki vele szemben, valamint a Nea Tileorasi AE‑vel, más részvényesekkel és az igazgatótanács tagjaival szemben azzal az indokolással, hogy a Star Channel televíziócsatorna 2000. február 14‑i fő hírműsorában megsértette bizonyos személyek tekintetében a becsület és a jóhírnév tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget.


Az Idryma Typou a Symvoulio tis Epikrateias (Államtanács) előtt megtámadta a határozatot. A bírói testület néhány tagja úgy véli, hogy a nemzeti törvényt akként kell értelmezni, hogy a részvényeseknek nem a saját tartozásukat kell kifizetniük, hanem a társaság tartozását, ami sértheti a részvénytársaságokra érvényes elvet, amely szerint a részvényes nem felel a társasági tartozásokért. A bírói testület tagjai felvetik, hogy összeegyeztethető‑e a nemzeti jog a közösségi szabályokkal.


A Bíróság emlékeztet arra, hogy a részvénytársaságokról szóló első irányelv célja a tagok és harmadik személyek érdekeinek védelme. Ez az irányelv nem írja elő a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan elven alapuló egységes fogalmát, miszerint kizárólag a társaságoknak kell helytállniuk a társasági vagyonukkal a harmadik személyekkel szembeni tartozásaikért. Ebből a Bíróság arra következtet, hogy az irányelv nem ír elő olyan szabályt, amely szerint a részvényes soha nem felel a társaságra kiszabott pénzbírságért, és különösen abban az esetben nem, ha e pénzbírságot egyetemlegesen szabják ki a részvénytársasággal és a részvényessel szemben.


Ellenben az a nemzeti szabályozás, amely célja szerint nem kizárólag a társaság döntéseinek meghatározó befolyásolását és tevékenységének meghatározását lehetővé tevő részesedésekre alkalmazandó, hanem amely a részvényesnek a társaságban fennálló részesedése mértékétől függetlenül alkalmazandó, éppúgy tartozhat a letelepedési szabadság, mint a szabad tőkemozgás elvének hatálya alá.


A jelen esetben a görög jogszabályok egyrészről 25%‑ban korlátozzák a társasági tőke maximális hányadát, amellyel egy természetes vagy jogi személy a televíziócsatornát működtető társaságban rendelkezhet, másrészről pedig előírják, hogy pénzbírság szabható ki a részvényessel szemben, ha az ilyen társaságban meglévő részesedése meghaladja a 2,5%‑ot. Aszerint, hogy hogyan oszlik meg a társasági tőke többi része, a 25%‑os részesedés elegendő lehet ahhoz, hogy megszerezzék az ellenőrzést a társaság felett, vagy legalábbis annak döntéseit befolyásolják. Ugyanakkor a 2,5%‑os vagy azt meghaladó részesedés nem elég ahhoz, hogy lehetővé tegye a részvényes számára, hogy ellenőrzést gyakoroljon a társaság felett.


A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a letelepedési szabadság, illetve a szabad tőkemozgás „korlátozásának” minősül minden olyan intézkedés, amely a letelepedés szabadságának gyakorlását tiltja, zavarja vagy kevésbé vonzóvá teszi, valamint amelyek megakadályozhatják vagy korlátozhatják a vállalkozások részvényeinek megszerzését, vagy más tagállamok befektetőit visszatarthatják attól, hogy azok tőkéjébe befektessenek.


A görög törvény a televíziós részvénytársaság részvényeseit teszi felelőssé abból a célból, hogy e részvényesek elérjék, hogy a társaság betartsa a nemzeti jogszabályokat és szakmai etikai szabályokat, noha a részvénytársaságok szerveinek keretében biztosított részvényesi jogok valójában nem adnak lehetőséget erre. A törvény, amely ekképpen ösztönzi társulásra a részvényeseket, visszatartó hatású a befektetőkre nézve, és hátrányosan érinti a társasági részesedések piacához való hozzáférésüket. Jóllehet egyaránt alkalmazandó a görög és más tagállamokbeli befektetőkre, e visszatartó hatás jelentősebb más tagállamokbeli befektetőkre nézve, akik kevésbé tájékozottak a görögországi médiavilág valós helyzete tekintetében, és nehezebben tudnak annak megfelelni.


Amint a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, a törvény – egyébiránt jogszerű – célja, hogy a televíziós társaságokkal elfogadtassa a jogszabályokat és az újságírás szakmai etikai szabályait különösen azért, hogy elkerüljék azon személyek becsületének és magánéletének a megsértését, akiknek a képmása a képernyőn megjelenik. Görögország jelezte a tárgyaláson, hogy a törvény elfogadása idején számos újságíró is volt azon részvényesek között, akiknek részesedése a televíziós társaságokban meghaladta a 2,5%‑ot.


A Bíróság kifejtette, hogy a görög törvény más, alkalmasabb szankciós lehetőségeket is tartalmaz, amelyek nem a társaságban fennálló egyszerű részesedést, hanem a televíziós tevékenységet sújtják (a műsorsugárzás felfüggesztése vagy megszakítása, a műsorszolgáltatási engedély visszavonása és más, erkölcsi jellegű szankciók). Egyébként azt feltételezni, hogy a részvénytársaság valamennyi részvényese újságíró, egyet jelent a szabad tőkemozgás tagadásával, amely szabadság a kizárólag pénzügyi beruházás céljából, valamint a vállalkozás ügyvezetése és irányítása befolyásolásának szándéka nélkül eszközölt befektetésekre irányul.


Ebből következik, hogy a letelepedési szabadság és a szabad tőkemozgás elvével ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a televíziócsatornák működését szabályozó rendelkezések és etikai szabályok megsértésének esetére nem csak a televíziócsatorna‑alapítási és műsorszolgáltatási engedéllyel rendelkező társasággal szemben ír elő pénzbírságot, hanem egyetemlegesen valamennyi, a részvények 2,5%‑ot meghaladó hányadával rendelkező részvényessel szemben is.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA