A katonák és a fegyveres szervek tagjainak pszichikai alkalmassági vizsgálata

2010.10.26. Jogi Fórum/ Romsics Viktor

Cikkünk az államhatalom és közrend fegyveres őrei pszichés vizsgálatának rendjét tekinti át. Előrebocsátva elmondhatjuk, hogy volán mögé és bírói talárba kerülni ebből a szempontból könnyebb, mint fegyverhez jutni a fenti nemes célból. A jogszabályok aprólékosságára alapozva mindenképp.

A Magyar Honvédség tagjaira és a fegyveres szervek személyi állományára két külön anyajogszabály irányadó.

Katonák esetében a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjainak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény [Hjt. 41.§ (1), 59.§ (2) és (5) bek.], míg a fegyveres szervekre vonatkozóan a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény [Fszt. 37.§ (1) 56.§ (2) és (5) bek.] írja elő a pszichikai alkalmasságot, mint az adott hivatás felvételének és folytatásának alapvető követelményét. Fegyveres szervek alatt az Fszt. rendszerében a rendvédelmi szerveket (rendőrség, polgári védelem, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtási szervezet, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság), valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat kell érteni [1.§ (1) bek.].

A katonai szolgálatra való pszichikai alkalmasság vizsgálatának részletes szabályait a 7/2006. (III.21.) HM rendelet (Kpvr.) állapítja meg, több más vizsgálat és kapcsolódó terület lefedése mellett.

A pszichikai alkalmasság fogalmának meghatározását és a munkakör szerinti általános követelmények meghatározását azonban az ún. munkaköri HM rendelet [20/2002. (IV.10.) HM rendelet] is tartalmazza. A definíció szerint katonai szolgálatra pszichikailag alkalmas, aki várhatóan hosszú távon megfelel a katonai szolgálat által támasztott szellemi, érzékelési, személyiségbeli, értékrendi és pályamotivációs követelményeknek [9.§ (2) bek., ugyanez in Kpvr. 10.§ (1) bek.]. A rendelet az egyes munkaköri követelményeket úgy csoportosítja, hogy valamennyi rendfokozat, illetve beosztás esetében a pszichikai alapkövetelményeknek való megfelelést írja elő, továbbá megköveteli, hogy a vezető beosztásokban rendelkezni kell az átlagot meghaladó, vezetési, szervezési készségekkel. Az egyes fegyvernemi munkakörökben az alapkövetelményeken túl az adott munkakörre jellemző pszichikai készségek szükségesek. Valamint az átlagos megterheléstől lényegesen eltérő beosztásokban speciális pszichikai elvárásoknak kell megfelelni [9.§ (3) bek., ugyanez in Kpvr. 10.§ (2) bek.].

A katonai pszichikai alkalmassági vizsgálatokat és az alkalmasság Hjt. szerinti rendszeres ellenőrzését a Magyar Honvédség Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ (MH HEK) alkalmasság-vizsgálatot végző egészségügyi intézetei végzik a pályaalkalmassági és munkapszichológiai vizsgálatok körében használatos eljárásokkal és explorációval (feltáró beszélgetés) [Kpvr. 14.§ (2) bek., 19.§ (1) bek. és 18.§ (2) bek.]. Az alkalmasságot első fokon az MH HEK alkalmasság-vizsgálatot végző egészségügyi intézetének Egészségügyi Pályaalkalmasság-vizsgáló Bizottsága (Eü PAB) minősíti. Az Eü PAB minősítése ellen a vizsgált személy a minősítés közlésétől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet. A fellebbezést a Másodfokú Egészségügyi Felülvizsgáló Bizottságnak címezve a döntést hozó Eü PAB-nak kell benyújtani [19.§ (2) és (4) bek.].

Magának a pszichikai vizsgálatnak a szempontjait (értelmi fejlettség, intelligencia, motivációs háttér, akarati élet, stb.) kimerítően felsorolja a Kpvr., de konkrét definíciók nélkül (26.§). A rendelet „Részletes pszichikai alkalmassági követelmények” című, 5. számú melléklete sem több „funkciócsoportok” felsorolásánál.

Ám a 13. melléklet szerencsét hoz a definíciós csemegék szerelmeseinek, hiszen a melléklet „Útmutató a parancsnoki jellemzéshez” című része tartalmazza például a „Társas kapcsolatok minősége” meghatározását. Pontosabban kimondatlanul annak „kiváló” minősítéssel értékelhető szintjét. Íme a megkapó definíció: „Bizalomteli, kielégítő kapcsolata van másokkal. Hajlandó kompromisszumokat kötni, törődik mások jóllétével. Képes elfogadni társai támogatását a szolgálat ellátás és magánélete területén egyaránt.”

A fegyveres szervek személyi állományának alkalmassági vizsgálatait is részletesen szabályozó rendelet (Fszpvr.) viszont sokkal bőbeszédűbb [57/2009. (X.30.) IRM-ÖM-PTNM együttes rendelet].
A 109 oldalas jogszabály már a pszichikai alkalmassági vizsgálat elvégzésének általános szabályainál minuciózus, amikor kimondja, hogy a vizsgálatot egységes, az adott rendvédelmi szerv pszichológiai szakirányító szerve által meghatározott és elfogadott vizsgálati módszerekkel, a rendelet még tárgyalandó 6. melléklet szerinti alkalmassági szempontrendszer alapján kell végezni. Itt a szempontrendszer valóban részletes, lényegesen meghaladja a puszta felsorolás kereteit. Ahogy az Fszpvr. előírja, a vizsgálatok részletes szakmai módszereit és annak tartalmát „A rendvédelmi pszichológiai tevékenység szakmai protokollja” tartalmazza [9.§ (2) - (3) bek.]. A Kpvr. hallgat arról, hogy létezne ilyen protokoll a katonai tevékenységre vonatkozóan.

Ha az alkalmassági vizsgálaton részt vevő személy nem ért egyet az egészségi, illetve a pszichikai alkalmasság véleményezéséről és minősítéséről hozott döntéssel, annak kézhezvételétől számított 8 napon belül fellebbezéssel élhet. A fellebbezést a vizsgálatot végző szervnél kell benyújtani. A fizikai alkalmassági vizsgálaton kapott „Fizikailag alkalmatlan” minősítéssel szemben nincs helye fellebbezésnek. [33.§ (1) bek.].

A fellebbezési szabálynál jóval érdekesebb olvasmány az Fszpvr. már említett 6. melléklete, amely a pszichikai alkalmassági vizsgálat szempontrendszerét tartalmazza, egészen apró részletekig menően. Így külön-külön, táblázatos formában találhatjuk meg a vizsgálandó alapkompetenciák és vezetői kompetenciák definícióit. A kompetenciák megléte mértékét kifejező szintek precíz definíciói szintén szerepelnek a rendelet 6-os mellékletében. Pazar tárháza ez a legkülönfélébb képességek, személyiségjegyek meghatározásainak. A lényegesen szófukarabb Kpvr. és az Fszpvr. fogalmai között akadnak átfedések, stílusbeli, sőt tartalmi eltérésekkel. Így az önkontroll értékelési szempont mindkét rendeletben, de másként definiálva. A Kpvr. ebben az esetben cizelláltabb: „Képes viselkedésének hatékony szabályzására, indulatai racionális ellenőrzésére, továbbá képes az alkalmazkodás szempontjából előnyös megoldásokhoz vezető feszültségszabályozásra” [Kpvr. 13. melléklet, Útmutató a parancsnoki jellemzéshez]. „Annak képessége, hogy az egyén hatékonyan szabályozza viselkedését, indulatait és feszültségeit” [Fszpvr. 6. melléklet, Alapkompetenciák és szintjeik].

A fenti jogi háttéren alapuló vizsgálatok hatékonyságának elemzése sajnos meghaladja jelen írás lehetőségeit. A luciferi kételyt ébresztő emlék azonban idekívánkozik. E sorok írójának sorozásakor a fizikai vizsgálatok részét képező hallásvizsgálat fülbe csettintésből állt, és ellenőrző kérdésből: „Hallotta?”.