A Bizottság a nukleáris hulladék kezelésének uniós szintű szabályozását javasolja

Az Európai Bizottság javaslatot tett a radioaktív hulladékok végső ártalmatlanítására vonatkozó biztonsági szabványok létrehozására.

Az irányelv-javaslat felkéri a tagállamokat nemzeti programok készítésére (az irányelv elfogadásától számított négy éven belül) arról, hogy mikor, hol és hogyan fogják létrehozni és működtetni a nukleáris hulladék végső elhelyezésére szolgáló, a legmagasabb biztonsági előírásoknak megfelelő tárolóikat. A nemzeti programokat be kell mutatni a Bizottságnak, amely a tagállamokat terveik módosítására kérheti. Az irányelvnek köszönhetően a nemzetközileg elfogadott biztonsági szabványok jogilag kötelező erejűvé és érvényesíthetővé válnak az Európai Unióban.

Günther Oettinger, energiaügyi biztos így nyilatkozott: „A biztonság kérdése valamennyi európai polgárt és országot érinti, függetlenül attól, hogy támogatja vagy ellenzi-e az atomenergiát. Gondoskodnunk kell arról, hogy biztonsági előírásaink a lehető legmagasabb szintűek legyenek, és polgárainkat, vizeinket és a talajt megvédjük a nukleáris szennyezés kockázataival szemben. A biztonság oszthatatlan: ha egy országban baleset történik, annak más országokra nézve is pusztító hatása lehet.”

A Bizottság tehát jogilag kötelező erejű és érvényesíthető uniós keretrendszerre tett javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam alkalmazza a kiégett fűtőanyagok és radioaktív hulladékok kezelésére a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) égisze alatt kidolgozott, a végleges ártalmatlanításig tartó összes lépést felölelő közös szabványokat.

A javasolt irányelv értelmében a tagállamok megállapodhatnak arról, hogy az egyikük területén található végső tárolóhelyet használnak. A nukleáris hulladék EU-n kívüli országokba történő kivitele végleges ártalmatlanítás céljából nem lenne megengedett.

Háttér

Több mint 50 évvel az első atomerőmű működésbe lépése után (1956, Calder Hall, Egyesült Királyság) még mindig nem állnak rendelkezésre végleges tárolóhelyek a nukleáris hulladékok számára. Évente jellemzően 7 000 köbméter nagy aktivitású hulladék keletkezik az EU-ban. Ezeknek az anyagoknak a nagy részét átmeneti tárolókban helyezik el. A nagy aktivitású hulladék az újrafeldolgozott kiégett fűtőelem azon része, amelyet nem lehet újrahasznosítani, ezért végleges ártalmatlanítására van szükség.

Noha ezekre az átmeneti tárolókra szükség van a fűtőelemek és a nagy aktivitású hulladékok hőmérsékletének és sugárzási szintjének csökkentése érdekében, nem jelentenek hosszú távú megoldást, mivel folyamatos karbantartást és felügyeletet igényelnek. Mivel általában a talaj feszínén vagy ahhoz közel találhatók, ezenfelül fennáll a balesetek veszélye is, például repülőgép-szerencsétlenségek, tűz és földrengés formájában. A tudósok és a nemzetközi szervezetek, pl. a NAÜ között széles körű egyetértés uralkodik a tekintetben, hogy a nagy aktivitású nukleáris hulladék hosszú távú ártalmatlanítására a mélységi geológiai elhelyezés a legmegfelelőbb megoldás.

Az Euratom-Szerződés értelmében az EU rendelkezik jogi hatáskörrel a lakosságnak az ionizáló sugárzással szembeni védelmét illetően. Az energiaszerkezet nemzeti hatáskörbe tartozik. A 27 uniós tagállamból 14-ben található atomerőmű.

 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
KÖRNYEZETVÉDELEM
EURÓPAI BIZOTTSÁG
HULLADÉKGAZDÁLKODÁS