Áttekintés a magánszemély egyes jövedelmeinek különadójáról

2010.11.16. Jogi Fórum / dr. Magyar Szilvia

Az Alkotmánybíróság döntése alapján a magánszemély egyes jövedelmeinek különadójáról rendelkező egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 8-12. §-a és 133. §-a alkotmányellenes.

Elöljáróban érdemes röviden áttekinteni a törvény lényeges szabályait:

Azt a magánszemélyt terheli a 98 százalékos különadó, aki meghatározott – állami vagyonnal gazdálkodó – szervezeteknél, munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, és akinek ezen jogviszony megszűnésével összefüggésben megszerzett bevétele, egy meghatározott mértéket meghalad.

A magánszemély akkor köteles a különadó fizetésére, ha az a szerv, amelynél foglalkoztatják költségvetési szerv; olyan szervezet, amelyet állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapítottak vagy tartanak fenn; vagy olyan szervezet, amely állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból a kifizetés évében, a kifizetést megelőzően működési támogatásban részesült, a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény, vagy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény hatálya alá tartozik.

Amennyiben a fentiekben felsorolt szervektől a magánszemély a munkavégzésre irányuló jogviszonyának megszűnésével összefüggésben részesül - meghatározott mértéket meghaladó - juttatásban, akkor különadót kell fizetnie. A munkavégzésre irányuló jogviszony magában foglalja a munkaviszonyt, a közalkalmazotti, a köztisztviselői, a kormánytisztviselői és a különböző szolgálati jogviszonyt. Továbbá ebbe a körbe tartozik még a tartós megbízási szerződés is.

A munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnésével összefüggésben kapott bevételnek minősül a törvény vagy megállapodás alapján fizetett végkielégítés, a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén a megállapodás alapján fizetett járandóság, a jogviszony megszűnésének évét megelőző években esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevétel, a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére fizetett átlagkereset, az előzőektől függetlenül is a munkaszerződésben, megbízási szerződésben kikötött, a szerződés megszűnésére tekintettel fizetett összeg, ideértve a megkötött versenytilalmi megállapodás alapján juttatott ellenértéket (ún. „hallgatási” pénzt) is.

Nem minősül azonban ilyen jellegű bevételnek a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevétel, a jogviszony megszűnésekor a magánszemélyt megillető jubileumi jutalom, a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel járó részére kifizetendő munkabér, illetmény és a szerződéses katonák leszerelési segélye.

Főszabály szerint a különadó alapjának minősül az említett jogviszonyok megszűnésével összefüggésben pénzben kifizetett, vagy bármely más formában juttatott bevételből a rendszeres járandóságok 60 napra számított összegét meghaladó rész. A főszabálytól eltérően azonban nem minősül a különadó alapjának a jogviszony megszűnésére tekintettel megszerzett bevétel 2 millió forintot meg nem haladó része, még abban az esetben sem, ha a rendszeres járandóságok 60 napra számított összege kevesebb, mint 2 millió forint. Továbbá a különadó alapjának minősül a rendszeres járandóságok 60 napra számított összegéből a 2 millió forintot meghaladó rész.

Összefoglalva tehát ez azt jelenti, hogy a különadó alapjának minősülő teljes összegből 2 millió forint után nem kell különadót fizetni.

A különadó alapja után az adó mértéke 98 százalék, amely a magánszemélyt terheli. A különadó alapja után a 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást azonban a kifizető köteles megfizetni. A különadó alapját tehát nem terheli személyi jövedelemadó és járulékfizetési kötelezettség.

Az Alkotmánybíróság döntése szerint a különadóról szóló törvény visszaható hatálya nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott, hanem törvényi előírás alapján, alanyi jogon járó jövedelmekre is vonatkozik. A jó erkölcsbe ütköző, államtól származó jövedelmek külön mértékű adóztatása az adott adóévben - azaz január 1-jére visszamenő hatállyal - az Alkotmány közteherviselésre vonatkozó rendelkezéseinek módosításából eredő lehetőség, amellyel élhet a törvényhozó, de csak a különadótól eltérő módon. Ezenkívül „nem minősíthető jó erkölcsbe ütközőnek pusztán a mértéke alapján egy törvényben biztosított, ott meghatározott mértékű, alanyi jogon járó jövedelem" és szükséges, hogy a jogalkotó meghatározza, hogy a jövedelem juttatása milyen esetekben tekinthető jó erkölcsbe ütköző módon juttatottnak.

Az Alkotmánybíróság határozatát követően a különadóról szóló jogszabályt módosító javaslat került előterjesztésre, mely szerint: az állami és önkormányzati vezetőknek, illetve az állami és önkormányzati cégek vezetőinek juttatásuk 2 millió forint fölötti részére kellene különadót fizetni a szabadságmegváltással együtt, a nem vezető munkavállalók esetében 3.5 millió forintra emelkedne az összeghatár, amelybe nem tartozna bele a szabadságmegváltás, továbbá a nyugdíjba vonulókra nem vonatkozna a jogszabály és a különadót öt évre visszamenőleg kellene megfizetni.


 

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
ADÓZÁS
JOGALKOTÁS