Megkezdődött a cancúni klímakonferencia

A 2010. november 29-től december 10-ig tartó cancúni konferencián folytatódnak az ENSZ-tárgyalások az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló globális rendszer kialakításáról a 2012 utáni időszakra vonatkozóan, amikor is a Kiotói Jegyzőkönyv egyes alaprendelkezései hatályukat vesztik. Az EU nem vár áttörést a tárgyalásokon, de igyekszik elősegíteni a megállapodást egy jogilag kötelező erejű éghajlatvédelmi keretrendszerről.

Az unió számára az ENSZ-kezdeményezés végső célja egy olyan nagyívű, átfogó és jogilag kötelező erejű globális keretrendszer létrehozása, amelyben az összes országnak tevékeny szerep jut az éghajlatváltozás megfékezésében. A keretrendszernek a Kiotói Jegyzőkönyvön, illetve az ENSZ tavalyi éghajlat-változási konferenciáján elfogadott Koppenhágai Megállapodáson kell alapulnia, amelyet 140 ország, köztük az EU és tagállamai is jóváhagytak. A Koppenhágai Megállapodás kimondja, hogy a globális felmelegedés mértékét az iparosodást megelőző szinthez képest 2 C alatt kell tartani.

Az EU arra törekszik, hogy a jövőbeli globális éghajlatvédelmi keretrendszer egyetlen új, jogilag kötelező eszköz formájában valósuljon meg, amely tartalmazza a Kiotói Jegyzőkönyv alapelemeit. Az Unió ugyanakkor arra is kész, hogy egy második időszakra is vállalja a Kiotói Jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségeket, feltéve, hogy erre egy szélesebb körű globális megállapodás részeként kerül sor, amely az összes fontos gazdaságot bevonja az éghajlatvédelembe, illetve hogy a Jegyzőkönyv környezeti integritása javul.

Az Európai Unió 2008 végén fogadta el energia- és klímacsomagját, melyben azt vállalta, hogy 2020-ig 20 százalékkal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez képest. Ezt hajlandó 30 százalékra növelni, amennyiben más nemzetközi szereplők hasonlóan ambiciózus vállalásokat tesznek.

Connie Hedegaard, az Európai Unió éghajlat-politikai biztosa elmondta: „Az EU készen áll arra, hogy nagyívű globális éghajlatvédelmi keretrendszert fogadjon el Cancúnban, más nagy gazdaságokról azonban ez sajnos nem mondható el. Mindazonáltal Cancún fontos előrelépés lehet a világ számára, ha sok alapkérdésben kiegyensúlyozott döntések születnek. Erre Cancúnban mindenképpen szükségünk van, különben előfordulhat, hogy az ENSZ éghajlatvédelmi folyamata elveszíti lendületét vagy súlyát, holott egyelőre senki nem lát más, ennél célravezetőbb fórumot. Cancúnban tehát érdemi előrelépést kell elérnünk, ami megvalósítható, ha mindegyik fél részéről megvan hozzá a politikai akarat.”

A cancúni intézkedéscsomag

Az EU fontosnak tartja, hogy Cancún jelentős mérföldkővé váljon, amely minél hamarabb megnyitja az utat egy globális szintű, átfogó és jogilag kötelező erejű keretrendszer létrehozásához. A konferenciának olyan formában kell előrelépést hoznia, hogy kiegyensúlyozott döntéscsomagot fogad el, amely épít a korábbi tárgyalásokon elért eredményekre, és lefekteti a jövőbeli globális éghajlatvédelmi rendszer struktúrájának meghatározó elemeit. A cancúni döntéseknek azt is lehetővé kell tenniük, hogy azonnali éghajlatvédelmi intézkedésekre kerülhessen sor a gyakorlatban, elsősorban a fejlődő országokban.

A döntéscsomag terjedelméről még nem született megállapodás. Az unió az alábbi kérdések rendezésével kívánja kiegyensúlyozottá tenni a cancúni intézkedéscsomagot:

* a Koppenhágai Megállapodásban vállalt kibocsátási határértékek beépítése az ENSZ-folyamatba;
* átláthatósági szabályok (mérhetőség, jelentéstétel és ellenőrizhetőség);
* a szén-dioxid-piac mechanizmusainak reformja és kiterjesztése;
* mechanizmus a trópusi erdőirtás visszafogására;
* erdőgazdálkodásra vonatkozó elszámoltatási szabályok a fejlett országokban;
* alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz;
* a jövőbeli Koppenhágai Éghajlat-változási Alap irányítása;
* technológiai együttműködés;
* kapacitásfejlesztés a fejlődő országokban;
* a nemzetközi légi és tengeri közlekedési ágazat kibocsátásinak kezelése.

Háttér

Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC), illetve a Kiotói Jegyzőkönyvnek a részes felei évente egyszer magas szintű találkozón vesznek részt, hogy megvitassák az éghajlatváltozás megfékezésére irányuló nemzetközi fellépés alakítását. Az idei konferenciát Mexikó rendezi meg november 29. és december 10. között Cancúnban. Ez az UNFCCC 16. „Részes Felek Konferenciája” (COP 16), egyben a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló Részes Felek Konferenciájának 6. ülése (CMP 6).

A Balin megrendezett 2007-es konferencia során tárgyalások kezdődtek egy, az éghajlatváltozás megfékezését szolgáló globális rendszer létrehozásáról a 2012 utáni időszakra, amikor is a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszaka befejeződik. A tárgyalásoknak elvileg a 2009. decemberi koppenhágai konferencián kellett volna lezárulniuk, ez azonban lehetetlennek bizonyult. A koppenhágai konferencia eredményeként ugyanakkor létrejött a Koppenhágai Megállapodás, amelyet eddig 140 ország, köztük az Európai Unió és annak tagállamai is jóváhagytak.

Cancúnban tehát folytatódni fognak a tárgyalások a 2012 utáni globális éghajlatvédelmi rendszerről. A lehető leghamarabb globális összefogásra van szükség, különben a világnak esélye sincs arra, hogy a globális felmelegedés mértékét az iparosodás előtti szinthez képest 2°C alatt tartsa, ahogyan az a Koppenhágai Megállapodás szerint is elengedhetetlen.

  • kapcsolódó anyagok
KÖRNYEZETVÉDELEM
ENSZ
EURÓPAI UNIÓ