Talán közhelynek tűnik, de az adósságpiramis a válsághelyzet konszolidálódásával sem optimalizálódott. A társadalom széles rétege küzd különböző számlatartozásokkal, hitel törlesztő részletekkel, adótartozással és a gazdasági társaságok életében is egyre több a behajthatatlan kintlévőség.
A jogerős és végrehajtható határozat alapján megindított végrehajtás kezdetén 15 napja van az adósnak a végrehajtó felszólító levele átvételét követően az önkéntes törlesztésre. Amennyiben e határidő eredménytelenül telik el, pénzkövetelés esetén a végrehajtó az adós munkabérét letiltja, és ezáltal lefoglalja.
A törvény első helyen rögzíti a munkabérből történő letiltást, melynek kezdő időpontját a végrehajtó határozza meg, és erről tájékoztatja a végrehajtást kérőt. Ha az adósnak egyéb vagyontárgya is van, nem lehet a letiltás kezdő időpontját egy távoli időpontra, például 2014-re megállapítani.
A munkabérre foganatosított letiltás a kisebb értékű ügyekben a legjellemzőbb és az eredményes végrehajtások jelentős hányadát teszi ki. Ez a megoldás azért is ideális, mert a végrehajtó ilyenkor be tudja úgy fejezni az eljárást, hogy nem telik el aránytalanul hosszú idő az eljárás megindításától. Mindezek ellenére, gyakran hallunk panaszt a végrehajtóktól, hogy a munkáltatók fegyelem e vonatkozásban jelentősen romlott az utóbbi időben.
Komoly problémát jelent a gyakorlatban, ha az adós külföldi munkavállaló és nincs belföldi munkahelye, a peremvidékeken ugyanis igen elterjedt, hogy a lakosság a határ túlsó felén vállal állást. Ilyenkor egy bonyolult és bürokratikus gépezet indul be: az igazságügyi miniszter a végrehajtó által megküldött megkeresést továbbítja az adott állam minisztériumának, majd onnan kerül át a külföldi végrehajtónak az anyag. Ez nemcsak költséges, de igen időigényes megoldás is, amely a végrehajtási eljárások harmonizációjával könnyedén összehangolható lenne, ha az uniós normák ezt engednék.
Lehetőség van a fentiekben részletezett eljárás eredménytelensége esetén az adós pénzintézetnél kezelt, az adóst megillető pénzösszeg végrehajtás alá vonására is, a törvényben meghatározott feltételekkel. Magánszemély esetében előírás, hogy az „öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese feletti összeg korlátlanul végrehajtás alá vonható, az ez alatti összegből pedig az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege és az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese közötti rész 50%-a vonható végrehajtás alá”. Ez a törvényi kritérium csak magánszemély adósokra vonatkozik, jogi személyeknél nincs ilyen jogszabályi korlátozás.
Ha az adósnak sem munkabére, sem bankszámlán kezelt pénzösszege nem áll rendelkezésre, vagy nem elegendő összeg áll rendelkezésre a tartozás kiegyenlítésére, akkor a végrehajtó foganatosíthatja az ingóvégrehajtást, ez azonban elég ingoványos terület, az eljárásnak számos buktatója van ( pl. ha az adós nem tartózkodik a megadott címen, vagy annak eldöntése, hogy ha ugyanazon lakcímen több személy lakik, melyik ingóság, kié stb..) így nem minden végrehajtó él e törvényben biztosított lehetőséggel.
Viszonylag gyakori azonban az autókra foganatosított végrehajtás, amely a tévhittel ellentétben nem a jármű elszállításával történik, hanem elidegenítési és terhelési tilalom gépjármű-nyilvántartásba történő bejegyzésével, mely velejárója az is, hogy a járművet ilyenkor kivonják a forgalomból. Ennek két következménye van a gyakorlatban: a forgalomból kivont autóval nem közlekedhetnek, ha mégis, akár egy rutin közúti ellenőrzés is rövidre tudja zárni az adós autóhasználatát. Ezen felül pedig bírság is kiszabható, amely újabb teher lesz az adós számára a már meglévő, kifizetetlen,- kamatokkal és eljárási költséggel megnövelt- tartozáson felül.
A követelés kiegyenlítés legvégső formája az ingatlan végrehajtás, melyről a köztudatban mindmáig különböző vélt-valós sztereotípiák élnek. Adótartozás behajtása például ingatlan végrehajtással csak 500.000.-Ft feletti követelésnél indítható meg, de kivételes esetekben három-négyszázezer forint nagyságrendű tartozás esetén is foganatosítható, ha az adósnak semmilyen más egyéb vagyontárgya nincsen.
Az ingatlan becsértékének megállapítása a helyi önkormányzat adóosztályának feladata, azonban a szakma képviselői régóta szorgalmazzák, hogy ez átkerüljön az állami adóhatóság illetékosztályának hatáskörébe, mivel a jelenlegi szabályozás egy régi és elavult rendszert konzervál. Az ingatlan adataira vonatkozó információkat a végrehajtók a TAKARNET online adatbázisából nyerhetnek, 2010. január 1. óta már csak térítés ellenében, amely plusz költséget ró a végrehajtást kérőre, így szakmai körökben sokan ezzel sem értenek egyet.
A társadalom sok esetben hajlamos a végrehajtók által foganatosított ingatlan végrehajtást a kilakoltatásokkal összemosni és okolni őket a kifizetetlen lakáshitelek miatt hajléktalanná vált emberek sorsáért. Tény, hogy 2007. évben 25.874, 2008.évben pedig 30.957 kitűzött ingatlan árverés volt. Ebből 2007. évben 2557, 2008. évben pedig 2588 volt a ténylegesen értékesített ingatlanok száma, ez az adott évben indított végrehajtási ügyek számához viszonyítva 2007-ben 1,13% és 2008-ban 1,05 %. Jól látszik, hogy a kitűzött árverések egytizedében történik meg az ingatlan értékesítése és ezen belül az értékesített ingatlanok egytizede olyan jellegű, ahol kilakoltatás megtörténik. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a végrehajtókon kívül pl. a bankok mellett különböző faktorcégek működnek, melyek módszerei és tevékenysége merőben más, mint a bírósági végrehajtóké.
