A C‑96/09. P. sz. ügyben hozott ítélet

2011.03.29. Jogi Fórum/ Európai Bíróság

Az Európai Unió Bíróságának a C‑96/09. P. sz. Anheuser‑Busch kontra Budĕjovický Budvar ügyben hozott ítélete.

Kapcsolódó konferencia

A Jogi Fórum 2011. április 28. napján konferenciát szervez Budapesten Védjegy- és Internetjog - Jogviták és bírói gyakorlat témában.

Részletes információk, regisztráció, kedvezmények→

A Bíróság részben hatályon kívül helyezi az Elsőfokú Bíróságnak a „BUD” megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására vonatkozó ítéletét, és az első fokon eljáró bíróságot újabb határozathozatalra kéri. 

Valamely tagállamban oltalomban részesített földrajzi jelzés kizárólag akkor akadályozhatja meg egy közösségi védjegy lajstromozását, ha e tagállam nagy részén a kereskedelmi forgalomban kielégítően jelentős módon, ténylegesen használják.

A közösségi védjegyről szóló rendelet1 előírja, hogy a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt megjelölés megakadályozhatja egy közösségi védjegy lajstromozását.

1996. és 2000. között az Anheuser‑Busch amerikai sörfőzde kérelmezte a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (OHIM) a BUD ábrás és szómegjelölés közösségi védjegyként bizonyos típusú áruk – amelyek közül az egyik a sör ‑ tekintetében történő lajstromozását.

A cseh Budĕjovický Budvar sörfőzde többször felszólalt a közösségi védjegy lajstromozása ellen, mégpedig a bejelentésben szereplő valamennyi áru tekintetében. Felszólalásainak alátámasztására a cseh vállalkozás az egyrészt a Lisszaboni Megállapodás2 alapján Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában, és másrészt az Ausztria és a korábbi Csehszlovák Szocialista Köztársaság között kötött kétoldalú szerződések3 alapján Ausztriában oltalomban részesített „bud” elnevezés fennállására hivatkozott.

Az OHIM többek között azzal az indokkal utasította el teljes egészében a Budĕjovický Budvar felszólalásait, hogy a cseh vállalkozás által a „bud” eredetmegjelölés Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában történő használatára vonatkozóan benyújtott bizonyítékok nem voltak kielégítőek.

A Budĕjovický Budvar az Elsőfokú Bírósághoz fordult, amely hatályon kívül helyezte az OHIM-nak a cseh sörfőzde felszólalásait elutasító határozatait4. Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy az OHIM tévesen alkalmazta a korábbi jogok oltalmára és a szóban forgó elnevezés használatára vonatkozó jogot.

Az Anheuser‑Busch fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen.

Mai ítéletével a Bíróság megállapítja, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéletében háromszor tévesen alkalmazta a jogot.

  • A Bíróság mindenekelőtt megjegyzi, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen állapította meg azt, hogy annak meghatározása céljából, hogy a „bud” megjelölés jelentősége nem csak helyi mértékű, elegendő, hogy e megjelölés több államban oltalom alatt állt. A Bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy még ha a szóban forgó megjelölés oltalmának földrajzi kiterjedése meg is haladja a helyi mértéket, az kizárólag csak akkor képezheti egy közösségi védjegy lajstromozásának az akadályát, ha e megjelölést a kereskedelmi forgalomban kielégítően jelentős módon, ténylegesen használják azon terület nagy részén, amelyen oltalom alatt áll. A Bíróság pontosítja azt is, hogy a kereskedelmi forgalomban történő használatot külön‑külön kell az egyes olyan területekre tekintettel értékelni, amelyeken a megjelölés oltalomban részesül.
  • Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot azáltal is, hogy úgy vélte, hogy a rendelet nem követeli meg azt, hogy a „bud” megjelölést az oltalmának területén használják, és hogy az attól a területétől eltérő területen történő használat, amelyen oltalom alatt áll, elegendő lehet egy új védjegy lajstromozásának a megakadályozásához még akkor is, ha azt az oltalom területén egyáltalán nem használják. Ilyen körülmények között a Bíróság hangsúlyozza, hogy csak a megjelölés oltalmának területén ‑ legyen szó akár annak egészéről, akár annak egy részéről – lehet szó arról, hogy a megjelöléshez kapcsolódó kizárólagos jogok ütközhetnek egy közösségi védjeggyel.
  • Végül a Bíróság megjegyzi, hogy annak megállapításával, hogy a szóban forgó megjelölés kereskedelmi forgalomban történő használatát a védjegy lajstromozása iránti kérelem publikálása előtt és nem legkésőbb e kérelem bejelentési napján kell bizonyítani, az Elsőfokú Bíróság szintén tévesen alkalmazta a jogot.

Ugyanis tekintettel többek között azon jelentős időtartamra, amely a kérelem benyújtása és annak publikálása között eltelhet, a kérelem benyújtási napja kritériumának az alkalmazása képes jobban biztosítani azt, hogy a szóban forgó megjelölés hivatkozott használata valódi és ne egy csak olyan gyakorlat legyen, amelynek célja csupán egy új védjegy lajstromozásának a megakadályozása. Ezenkívül a szóban forgó megjelölés kizárólag vagy nagyrészt azon időszak alatt történő használata, amely valamely közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtása és e kérelem publikálása között telik el, általában nem elegendő annak megállapításához, hogy e megjelölés a kereskedelmi forgalomban történő olyan használat tárgyát képezte, amely bizonyítja a megjelölés kielégítő jelentőségét.

A Bíróság elutasítva az Anheuser‑Busch által a fellebbezésében hivatkozott más jogalapokat, részben hatályon kívül helyezi az Elsőfokú Bíróság ítéletét annyiban, amennyiben abban ‑ amint a Bíróság megállapította ‑ háromszor tévesen alkalmazta a jogot. Mivel a per állása nem engedi meg, hogy a Bíróság döntést hozzon, az ügyet visszautalja a Törvényszék (korábban Elsőfokú Bíróság) elé újbóli ítélethozatalra.

Emlékeztető:

A közösségi védjegy az Európai Unió egész területén érvényes, és a nemzeti védjegyek mellett párhuzamosan áll fenn. A közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmeket az OHIM hoz nyújtják be. Határozataival szemben keresetet lehet benyújtani a Törvényszékhez. 

------------------------------------------------------------------------------

1 A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20 i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L  11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.).

2 Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó, 1958. október 31 én elfogadott, 1967. július 14 én Stockholmban felülvizsgált és 1979. szeptember 28 án módosított Lisszaboni Megállapodás (Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 828. kötet, 13172. szám, 205. o.).

3 Az eredetjelzők, az eredetmegjelölések és a mezőgazdasági és ipari termékek eredete egyéb elnevezéseinek oltalmáról szóló, az Osztrák Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között 1976. június 11 én kötött kétoldalú szerződés és az ennek végrehajtásáról szóló kétoldalú megállapodás.

4 Az Elsőfokú Bíróság T 225/06., T 255/06., T 257/06. és T 309/06. sz., Budějovický Budvar kontra OHIM egyesített ügyekben 2008. december 16 án hozott ítélete, lásd továbbá a 95/08. sz. sajtóközleményt.

 

 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA