A C-235/09. sz. ügyben hozott ítélet

2011.04.13. Jogi Fórum/ Európai Bíróság

A DHL Express France SAS kontra Chronopost SA ügy.

 

Kapcsolódó konferencia
A Jogi Fórum 2011. április 28. napján Budapesten konferenciát szervez Védjegy- és Internetjog témában.

Főszabály szerint az Unió egész területére kiterjed a közösségi védjegybíróságként eljáró nemzeti bíróság által elrendelt bitorlástól való eltiltás. Az ezen eltiltás biztosítására irányuló kényszerítő intézkedés – így a kényszerítő bírság – főszabály szerint hatállyal rendelkezik ugyanezen a területen. A közösségi védjegyről szóló rendelet1 olyan közösségi szabályozást hoz létre, amelyek révén a vállalkozások az Unió területének egészére kiterjedő hatályú, egységes oltalmat élvező közösségi védjegyet szerezhetnek.

Emlékeztető
 Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus
érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé.
A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.

Ezen oltalom biztosítása érdekében a rendelet előírja, hogy a tagállamok a területükön „közösségi védjegybíróságokat” jelölnek ki, amelyeknek a közösségi védjegy bitorlásával összefüggő perekben és – ha a nemzeti jog arról rendelkezik – a közösségi védjegy bitorlásának kísérletével kapcsolatos perekben van joghatóságuk. Ha a közösségi védjegybíróság megállapítja a közösségi védjegy bitorlását vagy annak kísérletét, végzés útján eltiltja a jogsértőt a közösségi védjegy bitorlásával vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától. A közösségi védjegybíróság – a nemzeti jogszabályaival összhangban – meghozza továbbá azokat az intézkedéseket, amelyek az említett eltiltás végrehajtását biztosítják.

A Chronopost társaság a „WEBSHIPPING” francia és közösségi védjegyek jogosultja, amelyeket 2000-ben jelentettek be, és amelyeket többek között a logisztika, az információtovábbítás, a küldemények gyűjtése és kézbesítése, valamint az expresszposta szolgáltatások üzemeltetése vonatkozásában lajstromoztak. A DHL Express France SAS (a DHL International jogutódja) ezen lajstromozás ellenére ugyanezt a kifejezést használta az elsősorban interneten elérhető gyorsposta-üzemeltetési szolgáltatás megjelölésére. A tribunal de grande instance de Paris (Franciaország) – amely közösségi védjegybíróságként járt el – a 2006. március 15-i ítéletében elmarasztalta a DHL Express France-t a WEBSHIPPING francia védjegy bitorlása miatt, de nem határozott a közösségi védjegy bitorlásáról. A Chronopost által benyújtott fellebbezés alapján eljáró Cour d’appel a 2007. november 9-én helyben hagyta ezt a határozatot, és kényszerítő bírság terhe mellett eltiltotta a DHL-t a „WEBSHIPPING” és a „WEB SHIPPING” megjelölések használatának folytatásától. Mindazonáltal a Cour d’appel nem adott helyt a Chronopost azon kérelmének, hogy az eltiltás hatálya az Unió egész területére kiterjedjen.

Ez a bíróság tehát kizárólag a francia területre korlátozta az eltiltás hatályát. A DHL felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Ezt a kérelmet elutasították, de mivel a Chronopost csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az eltiltás és a kényszerítő bírság területi korlátozása ellen, a Cour de cassation szükségesnek vélte, hogy ebben a tárgyban kérdést tegyen fel a Bíróságnak. A Bíróság először is úgy válaszol, hogy a rendeletet úgy kell értelmezni, hogy főszabály szerint az Unió egész területére kiterjed a közösségi védjegybíróságként eljáró nemzeti bíróság által elrendelt eltiltás hatálya.

A Bíróság ugyanis rámutat arra, hogy a közösségi védjegybíróság által elrendelt eltiltás területi hatályát az e bíróság joghatóságával és a közösségi védjegy jogosultjának kizárólagos jogával kapcsolatos két tényező határozza meg. Egyrészt a közösségi védjegybíróság joghatósága kizárólagos a közösségi védjegy bitorlásával összefüggő perekben és – ha a nemzeti jog arról rendelkezik – a közösségi védjegy bitorlásának kísérletével kapcsolatos perekben. Ez a bíróság tehát többek között joghatósággal rendelkezik a tagállamok bármelyikének területén elkövetett vagy megkísérelt bitorlási cselekményekre.

Következésképpen főszabály szerint a közösségi védjegybíróság joghatósága az Unió egész területére kiterjed. Másrészt a közösségi védjegy jogosultjának kizárólagos joga főszabály szerint kiterjed az Unió
egész területére, ahol a közösségi védjegyek egységes oltalmat élveznek, és hatállyal rendelkeznek.

A közösségi védjegy ugyanis egységes jellegű, amelynek célja, hogy az Unió területének egészén egységes oltalomban részesüljön a bitorlás veszélyével szemben. Ezen egységes oltalom biztosítása érdekében a joghatósággal rendelkező közösségi védjegybíróság által elrendelt, a közösségi védjegy bitorlásával vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától való eltiltásnak főszabály szerint az Unió egész területére ki kell terjednie. Mindazonáltal bizonyos esetekben korlátozott lehet az eltiltás területi hatálya. Ugyanis a közösségi védjegy jogosultjának abból a célból adnak kizárólagos jogot, hogy e jogosult számára lehetővé tegye annak biztosítását, hogy a védjegy betölthesse funkcióit2. E jog gyakorlásának tehát azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a megjelölés harmadik személy általi használata sérti vagy sértheti a védjegy alapvető funkcióit.

Ennélfogva, ha az eljáró közösségi védjegybíróság megállapítja, hogy a közösségi védjegy bitorlásával vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények egyetlen tagállamra vagy az Unió területének egy részére korlátozódnak, többek között mivel az eltiltás iránti kérelem benyújtója korlátozta a keresetének területi hatályát, vagy mivel az alperes bizonyítja, hogy a megjelölés használata, többek között nyelvi okok miatt, nem veszélyezteti, illetve nem veszélyeztetheti a védjegy funkcióit, ennek a bíróságnak korlátoznia kell az általa elrendelt eltiltás területi hatályát. Másodszor, a közösségi védjegybíróság által a nemzeti joga alapján elrendelt kényszerítő intézkedés hatálya kiterjed a közösségi védjegybíróság tagállamától eltérő tagállamokra is. A Bíróság emlékeztet arra, hogy valamely kényszerítő intézkedés, így a közösségi védjegybíróság által a nemzeti joga alapján elrendelt kényszerítő bírság (az eltiltás be nem tartása esetén fizetendő bírság) célja a bitorlással vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától való eltiltás végrehajtásának biztosítása. Ráadásul ezek az intézkedések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha azok ugyanazon a területen rendelkeznek hatállyal, mint az eltiltásról szóló
bírósági határozat.

Ennélfogva az eltiltás végrehajtásának biztosítása érdekében, egy olyan tagállam bírósága előtti ügyben, ahol az eltiltást megsértették, ennek a bíróságnak – a belső jogában előírt szabályok és módozatok szerint – el kell ismernie, és végre kell hajtatnia a kényszerítő intézkedésekkel kiegészített határozatot. A lojális együttműködés elvének értelmében ugyanis a tagállamok és azok bíróságai kötelesek biztosítani a jogalanyok számára az uniós jogból eredő jogvédelmet.3 Abban az esetben, ha a tagállam nemzeti joga nem ír elő ahhoz hasonló kényszerítő intézkedéseket, amelyekről a másik tagállamnak az eltiltást elrendelő közösségi védjegybírósága határozott, az eljáró bíróságnak az elrettentés célkitűzését a saját nemzeti joga azon irányadó rendelkezései alapján kell megvalósítania, amelyek az eredetileg elrendelt eltiltás végrehajtását azonos módon biztosíthatják.
 

1 A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.).

2 E funkciók között szerepel többek között az áru eredetének védelme vagy a védjegy arculatának oltalma.

3 A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 17-én aláírt Brüsszeli Egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.) – amelynek helyébe lépett a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) – előírja a bírósági határozatok kölcsönös elismerését a tagállamok között.
 

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
EURÓPAI UNIÓ JOGA
INTERNET-JOG
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA