A körfogás folytatódik- újabb Pp. novella (2011)

2011.05.27. Jogi Fórum / Csabai Vírginia

Idén tavasszal léptek életbe a polgári perrendtartás új szabályai, a módosítások nagyjából 23 paragrafust érintenek a törvényben. A jogalkotó számos ponton visszacsempészte a korábbi idők – ismételten jónak bizonyuló- szabályait a polgári eljárásjogba, hogy biztosítsa a körforgást.

Az újabb módosítások okaként- a bíróságok működésével összefüggésben mindannyiszor megfogalmazott, az eljárások gördülékeny, ésszerű időn belül történő befejezésére való hivatkozás volt a kiinduló pont. A törvényalkotó a polgári perek dinamikájának elősegítésén felül az alperes általános jogvédelme, a felesleges, vagy akár rosszhiszemű perelhúzás kiküszöbölése miatt is fontosnak tartotta bizonyos elavult szabályok kiiktatását. Ennek érdekében számos ponton módosult a korábban hatályos jogszabály: így változtak a kötelező jogi képviselet –és ezzel összefüggésben a jogi képviselővel eljáró felperes esetében a keresetváltoztatás –szabályai.

Az új rendelkezések egyik legfontosabb eleme talán, hogy a jogalkotó a kötelező jogi képviseletet - bizonyos kivételekkel ugyan - bevezette a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó perekben, a per minden szakaszában, beleértve a jogorvoslati eljárást is. A jogi képviselet mindezidáig csak az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést), továbbá a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a Pp. 235. §-ban meghatározott fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) és a felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára, valamint a törvényben meghatározott egyéb esetben volt kötelező.

Első ránézésre komolyan kibővült az ide tartozó ügytípusok listája, a valóságban viszont nem lett sokkal több azon perek száma, ahol kötelező a jogi képviselet. Sőt! Számos olyan eljárás maradt ( pl. a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek, a megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő szervezetekkel kapcsolatos perek, sajtóhelyreigazítási perek ) ahol az eljárás speciális szabályai, a bizonyítás összetettsége, bonyolultsága a jogi szakértelemmel rendelkező képviselő szükségességét indokolná. Kérdésként merül fel a kötelező jogi képviselet újonnan bevezetett szabályainál az ügyvédjelöltek eljárásának lehetősége is.

A kötelező jogi képviselettel összefüggésben változtak a keresetváltoztatás passzusai is, a jogalkotó kis túlzással egészen a gyökerekhez nyúlt vissza. Az 1911. évi I. tc. az alperes perbe bocsátkozása után a keresetváltoztatást csak az alperes beleegyezésével engedte meg. Meghatározta továbbá azon eseteket, amik nem tekinthetőek keresetmódosításnak. Ezen a vonalon elindulva a jelen módosítás a Pp. 146. § (5) bekezdésében rögzíti, mi nem minősül keresetváltoztatásnak és beiktatja egy új bekezdésbe az alperes beleegyezéséhez kötött keresetváltoztatás lehetőségét is.

Kötelező jogi képviselet esetében a Pp. 146. §-ban megállapított általános szabályoktól eltérően a felperes a keresetét -a törvényben meghatározott kivétellel - az alperes érdemi ellenkérelme előadását követő 30 napon belül változtathatja meg, ha pedig az alperes beszámítási kifogást, viszontkeresetet terjeszt elő, a felperes a beszámítási kifogás, viszontkereset közlésétől számított 30 napon belül változtathatja meg keresetét.

A szigorú határidők közé szorított keresetváltoztatás előírásai céljának némileg ellentmond a Pp. 146/A § (3) bekezdésébe beiktatott rendelkezés, mely szerint a felperes keresetét az alperes beleegyezésével bármikor megváltoztathatja – itt a „bármikor” kitételen van a hangsúly. Ezek szerint a felperes az alperes hozzájárulásával akár az elsőfokú, akár a másodfokú eljárásban, de még esetlegesen a jogerős határozat után is élhet keresetváltoztatással. Szerencsére a valóságban nem túl gyakori, hogy az alperes, mint ellenérdekű fél önként bármihez is hozzájáruljon, amit a felperes indítványoz, pláne akkor, ha az az alperes jogainak csorbításával, vagy a védekezéssel kapcsolatos lehetőségeinek csökkentésével járna. ( Ezért nem túl valószínű pl: hogy az alperes a tárgyalás berekesztését megelőző tárgyaláson beleegyezzen abba, hogy a felperes a keresetét az alperesre nézve hátrányos módon megváltoztassa. )

Majd fél év leforgása után ismét visszakerült a törvénybe az a tavaly augusztusban megszüntetett szabály, mely a jogi személy vállalkozások egymás közötti vitáiban kötelezővé teszi a jogvita egymás között peren kívüli rendezését. A felperes keresetleveléhez csatolni köteles az ezzel kapcsolatos írásbeli nyilatkozatokat és igazolnia kell, hogy jogvita peren kívüli elintézését a keresetlevél benyújtása előtt megkísérelte. Az alperest pedig a bíróság a perben felmerült összes költség- vagy egyébként a felperes által viselendő költségek egy részének a viselésére kötelezheti, mintegy szankcióként, amennyiben a törvényben foglalt egyeztetési kötelezettségének indokolatlanul nem tesz eleget. A törvénymódosítás nem számol azzal, mi van akkor, ha az alperestől nem kereste jelzéssel érkezik vissza a felperes levele, az alperes pedig nem szerez tudomást az egyeztetési kíséretről.

A jelenlegi módosítás miniszteri indoklása fontos célként emeli ki a szóbeliség elvét és a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartását, ugyanakkor a közigazgatási perekben főszabályként a tárgyaláson kívüli elbírálást rögzíti. A felek kérésére a Pp. 338 § (1) szerint a bíróság tárgyalást tart, ez azonban nem kötelező, a bíró szabadon mérlegelheti, hogy tárgyalást tart, vagy tárgyaláson kívül bírálja el az ügyet. Ez a szabály pont a közigazgatási perek lényegi, garanciális elemét fordítja visszájára, még akkor is, ha a statisztikák szerint a peres felek a 2009. és 2010. évben az ügyek kb. 70 %-ában nem kérték a tárgyalás tartását. Attól azonban, hogy nem kérték, a szóbeli tárgyalás lehetősége alkotmányos alapjoga a feleknek, amelyet köteles az állam számára biztosítani. Ha a tapasztalatok azt mutatják, hogy ennyi nem kérik, miért lenne gond törvényi szinten biztosítani főszabályként a szóbeliséget ezen eljárásokban? Itt pedig vissza kell utalnunk arra is, hogy a közigazgatási perekben nem kötelező a jogi képviselet, így ha egy laikus nyújtja be a keresetlevelet, könnyen előfordulhat, hogy azért nem kéri a tárgyalás tartását, mert nincs, aki tájékoztassa erről a lehetőségről.

Az eljárások gyorsítása végett a bírák kizárásánál ( Pp. 21./A § ) , illetve az eljáró bíróság kijelölésénél ( Pp. 45. § (1) bek.) kiegészült a törvény a soron kívüliséggel. Változtak a törvény szabályai a fellebbezési tárgyalás iratismertetési rendelkezései tekintetében: a Pp. 246. § (1) és ( 2) pontja is úgy módosult, hogy az elnök, vagy az általa kijelölt bíró az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat ismerteti.

Azt, hogy a kívánt célok elérését mennyiben segíti elő a jelenlegi módosítás- csomag, a gyakorlat fogja igazolni.
 

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI ELJÁRÁSJOG