Lehet-e szerződésszegés a felek megegyezése?

2011.07.19. Jogi Fórum / dr. Tarczay Áron

A gyakorlatban találkozni olyan tanulmányi szerződésekkel, amelyek kikötik, hogy a munkáltató által nyújtott támogatást abban az esetben is meg kell térítenie a munkavállalónak, ha a tanulmányi szerződésben meghatározott időtartamot azért nem töltötte le, mert a munkaszerződés közös megegyezéssel szűnt meg.

A Complex Kommentárja az Mt. 113. §-hoz a következő magyarázatot fűzi: „Az a körülmény, hogy a munkáltató a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetéshez hozzájárul a letöltendő idő előtt, nem jelenti, hogy egyben lemondott volna a szerződésszegésből eredő igénye érvényesítéséről is.” Jelen cikkben amellett próbálok érvelni, hogy ez az álláspont téves, és az ilyen kikötés a tanulmányi szerződésben érvénytelen.

A kérdés eldöntéséhez három kérdést kell megvizsgálni.

Az első kérdés az, hogy a támogatás megtérítésére vonatkozó kötelezettség kizárólag a munkavállaló szerződésszegése esetén állhat-e be. A második kérdés az, hogy a munkaszerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése minősülhet-e a munkavállaló szerződésszegésének. A harmadik kérdés az, hogy amennyiben a törvényből nem következne ilyen esetben a támogatás megtérítése, a felek a szerződésben rendelkezhetnek-e mégis így.

Ami az első kérdést illeti, az Mt. 113. § (2) bekezdéséből kell kiindulnunk, amely szerint ha a támogatásban részesülő tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban a munkáltatónál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a munkáltató követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését. Amennyiben a támogatásban részesülő a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége ezzel arányos.

A felsorolás utolsó tagja „egyéb lényeges szerződésszegést” említ, ebből pedig véleményem szerint következik az, hogy az ezt megelőző magatartások is csak akkor járhatnak ilyen jogkövetkezménnyel, ha azok is szerződésszegésnek minősülnek. Ha a jogalkotó a szerződésszegésnek nem minősülő hasonló magatartásokat is szankcionálni kívánta volna, az „egyéb” szó ebben a mondatban nem szerepelne.

Ami a második kérdést illeti, álláspontom szerint abból kell kiindulni, hogy a tanulmányi szerződés és a munkaszerződés ugyanazon felek között hoz létre egy komplex jogviszonyt. A két szerződés olyan sok ponton kapcsolódik egymáshoz, hogy a két szerződésből eredő viszonyrendszert véleményem szerint nem lehet másként értékelni, mint egy egységes kötelemként. A kötelmet a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetése módosítja. A módosított kötelemnek pedig már nem része a munkaviszony fenntartása meghatározott ideig, hiszen erről a munkáltató maga lemondott, a munkáltató maga kifejezte, hogy a munkavállaló munkájára nincs szüksége. Ha pedig az így módosított kötelem nem tartalmazza ezt a kötelezettséget, akkor ennek elmulasztása szerződésszegésként sem értékelhető.1

A harmadik kérdés vonatkozásában azt kell említeni, hogy az Mt. 13. § (3) bekezdése szerint kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása e törvény harmadik részében meghatározott szabályoktól - ha e törvény vagy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvény másképp nem rendelkezik - eltérhet. Ennek feltétele, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg. Jelen esetben a törvény harmadik részében meghatározott szabályról van szó, és az eltérés a munkavállalóra nyilvánvalóan kedvezőtlen.

----------------------------------------------------------------------------------------

1 Az EBH 2000.250 csak látszólag jut ellentétes következtetésre. Az LB ugyanis ebben az esetben kifejezetten szükségesnek tartotta megemlíteni, hogy köztisztviselői jogviszony olyan megszüntetéséről volt ott szó, amelyhez a munkáltató köteles hozzájárulni.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG