A törvénykezési szünet határidőkre gyakorolt hatása a jogszolgáltatásban

2011.08.23. Jogi Fórum / dr. Csabai Virgínia

Ritkán esik szó szakmai berkekben a szünet „jogi relevanciájáról”, pedig a fogalom minden kétséget kizáróan létezik.

Persze itt most nem arra a szünetre gondolok, amelynek jogi jelentőségét a bíró egy büntető perben határozottan nem létezőnek minősített - érthető okokból. Történt ugyanis, hogy a tárgyalás közben elrendelt szünetet követően a vádlott úgy változtatta meg a vallomását, hogy a bűncselekményt ugyan elkövette, de nem az a személy volt a sértett, aki a tárgyaláson megjelent, akit a bíróság kihallgatott - és aki nem ismerte fel az elkövetőt, hanem valaki más…

Itt arról a szünetről van szó, amely a hazai jogszolgáltatás és perjog szokásjogi fejezetének egy fontos szelete. Habár a bírósági szabadságolások évről évre a július közepétől augusztus 20-ig terjedő időszakban történnek- az OIT ajánlásainak is megfelelően- a kialakult gyakorlat eddig még csak a polgári perjogban lett kodifikálva. Ez nemcsak a tárgyalási időpontok, hanem a határidők folyása miatt is komoly jelentőséggel bír.

A Pp. törvény 2008. évi „nagy” novelláris módosítása során egy új paragrafussal egészült ki a jogszabály határidőkre vonatkozó része. A jogszabályba expressis verbis belefoglalt „törvénykezési szünet” – immáron hivatalos jogi kategória- hozadéka, hogy a napokban megállapított határidőbe nem számít bele minden évnek a július 15-től augusztus 20-ig terjedő időszaka ( Pp. 104. /A § ) . Ez azt jelenti, hogy például egy július 3-án kézhez vett végzés alapján, ekkor kezdődő 15 napos határidő nem július 17-én, hanem augusztus 23-án jár le.

Mivel az időtartamok előfordul, hogy nem napokban kerülnek rögzítésre, a jogalkotó a hónapokban vagy években megállapított határidőkről is rendelkezett: amennyiben ezek valamelyike a törvénykezési szünet ideje alatt járna le, a határidő a következő hónap azon napján jár le, amely számánál fogva a határidő kezdőnapjának megfelel, ha ez a nap is a törvénykezési szünet idejére esik, a határidő a törvénykezési szünetet követő első napon jár le.

A határidők a fentiek szerint alakulnak a fizetési meghagyásos eljárásokban is, ezt a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény szabályozza. ( Fmh tv. 17. § (2) ) , vannak azonban olyan ügyek, amelyekre nem vonatkozik a köznyelvben csak ítélkezési szünetként emlegetett nyári időszak a bíróságokon. Ilyenek a soron kívüli eljárások, a végrehajtási perek, az előzetes bizonyítás, de ugyanez érvényes arra is, ha a felek ezt külön kérik, vagy ha a törvény valamely esetben ezt kifejezetten kizárja ( ilyenek pl. a váltóperek, vagy a sajtóhelyreigazítási perek).

A külön törvényben szabályozott nemperes eljárásokban pedig csak akkor lehet alkalmazni, a törvény erre lehetőséget ad. Nem alkalmazható a törvénykezési szünet a cégbírósági, csőd-és felszámolási eljárásokra, a végelszámolásra sem. A szakértői munka, szemlék, egyéb eljárások működése is zavartalan.

A törvény ugyan azt emeli ki, hogy a nemleges esetekben ( a Pp. 104. § ( 2) bekezdésének alkalmazása esetén) külön kell a felet figyelmeztetni, ennek ellenére a nyári ítélkezési szünet törvénybe iktatását követően, annak hatályba lépése óta, a nyári időszakban ( június, július eleje) hozott határozatokban a bíróság - az esetek többségében - a törvénykezési szünetre való figyelmeztetést is belefoglalja a fellebbezésről, valamint a fellebbezési határidőkről való tájékoztatásába. Hasonlóképp járhatnak el a közjegyzők a fizetési meghagyásos eljárásban hozott végzések esetében is.

Mivel –főszabályként- a közigazgatási határoztok bírósági felülvizsgálta iránti kérelmeket a közigazgatási szervhez kell benyújtani, és az továbbítja ezeket a bíróság felé, a közigazgatási keresetindításra előírt határidők is ketyegnek a nyári időszakban, hiszen ezen intézmények hatósági tevékenysége nyáron sem szünetel.

Habár a közigazgatási perekre mind a Pp., mind a Ket. tartalmaz szabályokat, és a keresetindításra előírt határidő 30 nap, mégis eltérő ítélkezési gyakorlat alakult ki e tekintetben. Ennek egységesítését szolgálta a Legfelsőbb Bíróság I/ 2010. ( I. 18.) számon közzétett KK véleménye, mely kiválóan rámutatott a Pp. nemrégiben beiktatott 104/A. § gyakorlati jelentőségére: ez ugyanis azt a célt szolgálta, hogy az ítélkezési szünet miatt a bíróságokon nem számon kérhető határidők elmulasztása miatt a következményeket ne a feleknek kelljen viselniük. Mivel a közigazgatási ügyekben a keresetlevelek benyújtását a törvénykezési szünet nem akadályozza, így itt sem alkalmazható az idézett paragrafus, a határidő zavartalanul folyik.

Nem ad iránymutatást azonban a jogszabály arra a ritka, de létező esetre, amikor a fél a keresetlevelet az elsőfokú határozatot hozó szervnél igazoltan határidőben benyújtotta, a keresetlevél és az ügy iratai azonban a felterjesztésre és továbbításra nyitva álló határidőkre figyelemmel a bírósághoz nem érkeztek meg ( Pp. 331. § 2 bek.) . A törvény szerint ilyenkor ugyanis a keresetlevelet a bíróságnál is be lehet nyújtani, kérdés azonban, hogy ebben az esetben hivatkozhat- e fél a törvénykezési szünetre - arra is figyelemmel, hogy a közigazgatási szervhez már egyszer – igazoltan - határidőben benyújtotta, csak az nem került továbbításra a bírósághoz.

A törvénykezési szünet fogalma ugyan még a büntetőjogból hiányzik, a tárgyalások viszont általában - lehetőség szerint- az említett időszak utánra, augusztus 20-át követő időpontokra kerülnek kitűzésre a büntető ügyszakban is. Itt azonban mindig kell, hogy legyen ügyeletes bíró készenlétben a Be. XXIII. fejezetében rögzítettek zavartalan teljesülése végett, sőt! Egy igen friss, 2011. július 13-tól hatályos jogszabály módosításnak köszönhetően kifejezett törvényi követelmény, hogy a kiemelt ügyekben a tárgyalást 2 hónapon belül folytatni kell –tehát akkor is, ha ez a Pp-ben rögzített ítélkezési szünet alatti időszakra esik.

 

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
BÜNTETŐELJÁRÁS
POLGÁRI ELJÁRÁSJOG